NAGY SOKASÁG

Ez egy olyan kifejezés, amely igen sokszor fordul elő a Keresztény Görög Iratokban. Néha egyszerűen csak arra utal vele a Biblia, hogy sokan hallgatták Jézus Krisztust nyilvánosan tanítani (Mt 14:14; 19:2; 20:29). János apostol, miután látomásban látta elpusztulni a jelképes Nagy Babilont, hallott valamit, ami „olyan volt, mint egy nagy sokaság harsány hangja az égben” (Je 19:1). A Jelenések 7:9 is beszél egy „nagy sokaság”-ról, de vajon kikre utal ezzel a kifejezéssel?

János apostol ebben a fejezetben először Isten 144 000 rabszolgájának az elpecsételéséről ír. Ők „Izrael fiainak minden törzséből” valók (Je 7:2–8). Ezek után látott egy ’nagy sokaságot’, amely minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből való. Ez a nagy sokaság Isten trónja előtt áll, és a megmentését Istennek és a Báránynak tulajdonítja. Azt olvashatjuk róluk, hogy kijönnek „a nagy nyomorúságból”, és Istent szolgálják a templomában, aki kiterjeszti föléjük a sátorát. Nem fognak többé éhezni, nem is szomjaznak többé, és minden könnyük felszárad, hisz Isten Fia (a Bárány; Jn 1:29) elvezeti őket az élet forrásvizeihez (Je 7:9–17).

Népszerű nézetek: Sokféle elképzelés született arról, hogy mi a jelentése a „nagy sokaság”-nak, és hogy kik ők. A 144 000 elpecsételt sok szövegmagyarázó szerint a „szellemi Izrael”, amely szerintük a keresztény gyülekezet tagjait szemlélteti, akik még a földön vannak. Azt gondolják, hogy a „nagy sokaság” ugyancsak a keresztény gyülekezetet jelképezi, de már az égben, miután ennek a gyülekezetnek a tagjai mindhalálig hűségesek voltak, és fel lettek támasztva. Mások úgy vélik, hogy a 144 000 szó szerint „Izrael fiainak minden törzséből” van (Je 7:4), vagyis ők olyan zsidó származású személyek, akik keresztények lettek. Szerintük a „nagy sokaság” a nem zsidó keresztényeket jelképezi. Ám ha megvizsgáljuk a Jelenések könyvének 7. fejezetét más idevágó bibliaversekkel együtt, igen ellentmondásosnak bizonyulnak ezek a nézetek, ugyanakkor a versek másfajta magyarázatra engednek következtetni.

Az az elképzelés, hogy a 144 000 elpecsételt a keresztény gyülekezet még földön élő tagjait jelöli, a „nagy sokaság” pedig az égben feltámadt keresztényeket, nincs összhangban azzal, amit a Jelenések 14. fejezete ír még a 144 000-ről. E fejezet szerint a 144 000 a Báránnyal a „Sion-hegyen” áll. A Héberek 12:18–24-ben Pál apostol azt, hogy az izraeliták a szó szerinti, földi Sion-hegynél voltak, szembeállítja azzal, hogy a keresztények ’egy Sion-hegyhez járultak, és az élő Istennek egy városához, az égi Jeruzsálemhez, és angyalok sokaságához, és az egekbe írt elsőszülöttek gyülekezetéhez’. Ebből nyilvánvaló tehát, hogy bár a Jelenések 14:3 szerint a 144 000 „a földről” lett megvásárolva, de a szövegkörnyezetből kiderül, hogy ekkor már nem a földön, hanem az égben vannak, együtt a Báránnyal, Krisztus Jézussal (Je 14:3, 4). Ennélfogva nem állja meg a helyét az az állítás, hogy a 144 000 a keresztény gyülekezet földön élő tagjait jelképezi, a „nagy sokaság” pedig az égben élőket.

Ráadásul abból, ahogyan János bevezeti a „nagy sokaság”-ról kapott látomását, arra lehet következtetni, hogy egyértelmű különbség van a nagy sokaság és a 144 000 elpecsételt között. János ezt írja: „Ezek után [a 144 000 elpecsételtről szóló beszámoló után] láttam, és íme, egy nagy sokaság, melyet senki nem volt képes megszámolni” (Je 7:9). Szavaiból tehát kiderül, hogy a „nagy sokaság” nem azonos a 144 000-rel. Az egyik csoport meghatározott számú, 144 000 tagja van, a másik csoport számát viszont nem tudjuk, csak azt, hogy egy „nagy sokaság”. Az is különbség, hogy a Biblia szerint a nagy sokaság nem „Izrael fiainak minden törzséből”, hanem minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből való. Ezenkívül a „Bárány előtt” állnak, és nem a Báránnyal, mint a 144 000 (Jel 14:1). Mindezekből arra következtethetünk, hogy a „nagy sokaság” nem ugyanaz, mint a 144 000 elpecsételt.

Ami a másik nézetet illeti, mármint hogy így különbözteti meg a Biblia a zsidó származású keresztényeket a nem zsidó származásúaktól, ellentmond annak, amit Pál apostol mondott ihletés alatt, vagyis hogy nem számít ki milyen származású a keresztény gyülekezetben, hisz a keresztények mindnyájan egyek Krisztus Jézussal egységben (Ró 10:12; Ga 3:28). Jehova Krisztus által ’e g y testben teljesen megbékéltette magával mindkét népet’, a zsidókat és a nem zsidókat egyaránt. Éppen ezért ésszerűtlen lenne, hogy a Jánosnak adott látomásban viszont különbséget tesz e két csoport között, vagyis hogy szétválasztja a zsidókat a nem zsidóktól (Ef 2:11–21; Cs 15:7–9). Ez még nyilvánvalóbbá válik Pál apostol szavaiból, amelyben a következő, Istentől kapott alapelvet ismerteti: „nem az a zsidó, aki külsőleg az, és a körülmetéltség sem az, amelyik külsőleg van a testen, hanem az a zsidó, aki belsőleg az, és az ő körülmetéltsége a szív körülmetéltsége szellem által” (Ró 2:28, 29). Továbbá, miért nem említi a látomás, hogy a nem zsidó keresztények is ’el lettek pecsételve’? És a nem zsidó keresztények miért nem képesek megtanulni az új éneket, amit a 144 000 igen? (Je 14:3). Úgy tűnik tehát, hogy a 144 000 elpecsételt a szellemi Izraelt jelöli, és nem a test szerinti Izraelt. Eszerint a zsidó és a nem zsidó származású keresztényeket egyaránt magában foglalja (Ga 6:16).

Kikből áll a „nagy sokaság”? Ennek megállapításában a Jelenések könyvének 7. fejezete és azok a versek segítenek, amelyek egyértelműen hasonló gondolatot fogalmaznak meg. A Jelenések 7:15–17 szerint Isten „ki fogja terjeszteni sátorát fölöttük”, a Bárány elvezeti őket „az élet forrásvizeihez”, és Isten „letöröl minden könnyet a szemükről”. A Jelenések 21:2–4-ben hasonló kifejezéseket találhatunk: „Isten sátora az emberekkel van”, Isten „letöröl minden könnyet a szemükről”, és „nem lesz többé halál”. Az utóbbi látomás nem olyan személyekről szól, akik az égben élnek, ahonnan az ’Új Jeruzsálem alászáll’, hanem földön élő emberekről.

Felmerül viszont a kérdés: ha a „nagy sokaság” azokból a személyekből áll, akik majd megmenekülnek, és a földön fognak élni, akkor miért írja a Biblia, hogy ’Isten trónja előtt és a Bárány előtt állnak’? (Je 7:9). Az, hogy egy személy vagy egy csoport valaki előtt „áll”, illetve ’megáll’, a Bibliában olykor azt jelképezi, hogy az adott személy vagy csoport kedvére van annak, aki előtt áll (Zs 1:5; 5:5; Pl 22:29; Lk 1:19). A Jelenések könyvének a 6. fejezetében arról olvashatunk, hogy „a föld királyai, a főrangúak és a katonai parancsnokok, a gazdagok és az erősek, minden rabszolga és szabad”, mind szeretnének elbújni „Annak arca elől, aki a trónon ül, és a Bárány haragja elől, mert eljött a haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?” (Je 6:15–17; vö.: Lk 21:36). Ezekből tehát úgy tűnik, hogy „a nagy sokaság” tagjai azok, akik életben maradnak, amikor elérkezik Isten haragjának az ideje, és ’megállnak’ Isten és a Bárány előtt az ő helyeselt szolgáiként.

A Jelenések 22:17-ben egy azzal párhuzamos gondolat található, hogy a Bárány elvezeti őket „az élet forrásvizeihez”: „A szellem és a menyasszony pedig szüntelenül ezt mondja: »Jöjj!« És aki hallja, mondja: »Jöjj!« És aki szomjazik, jöjjön; aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” A Szentírásból egyértelműen kiderül, hogy a „menyasszony” a felkent keresztény gyülekezet, és a Vőlegénye az égben nem más, mint Krisztus Jézus (Ef 5:25–27; 2Ko 11:2; Je 19:7–9; 21:9–11). Nincs meghatározva, hogy hány emberhez szól az égi „menyasszony” felhívása, hogy „vegye az élet vizét ingyen”. A vers azt írja, hogy ’aki akar’, vehet belőle. Ehhez hasonlóan a Jelenések 7:9-ben szereplő ’nagy sokaságnak’ a száma sincs meghatározva, ami összhangban van a Jelenések 22:17-tel.

A fenti érvek alapján tehát a „nagy sokaság” nem az égi „menyasszony”, vagyis a 144 000 elpecsételt, hanem azok, akik ’a nagy nyomorúság’ idején meg fognak állni Isten előtt, vagyis akikre helyeslően tekint Isten, és életben maradnak a földön. (Lásd: ÉG; FÖLD: Mi Isten szándéka a földdel?; GYÜLEKEZET: Isten keresztény gyülekezete.)