Megölik a két tanút

19. A Jelenések könyvének beszámolója szerint mi történt, miután a két tanú befejezte a tanúskodást?

¹⁹ Annyira súlyosan érintette ez a csapás a kereszténységet, hogy miután a két tanú 42 hónapig zsákruhában prófétált, a kereszténység arra használta fel a világra gyakorolt befolyását, hogy ’megölesse’ őket. János ezt írja: „Mikor pedig befejezték tanúskodásukat, a mélységből feljövő vadállat háborút indít ellenük, s legyőzi és megöli őket. És holttestük ott lesz annak a nagy városnak a széles útján, melyet szellemi értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol Urukat is oszlopra feszítették. És a népekből, törzsekből, nyelvekből és nemzetekből valók három és fél napig nézik majd holttestüket, és nem engedik, hogy holttestüket sírhelybe fektessék. És azok, akik a földön laknak, örvendeznek miattuk, és vigadoznak, és ajándékokat küldenek majd egymásnak, mert ez a két próféta kínozta azokat, akik a földön laknak” (Jelenések 11:7–10).

20. Mi „a mélységből feljövő vadállat”?

²⁰ Ez az első utalás abból a 38-ból, amely a Jelenések könyvében a vadállatra vonatkozik. Kellő időben részletesen megvizsgáljuk majd ezt is, és a többi vadállatot is. Jelenleg elegendő tudni, hogy „a mélységből feljövő vadállat”b Sátán műve, egy működő politikai rendszer. (Vesd össze: Jelenések 13:1; Dániel 7:2, 3, 17.)

21. a) Hogyan használták ki a két tanú vallási ellenségei a háborús helyzetet? b) Mire utalt az, hogy temetetlenül hagyták a két tanú holttestét? c) Hogyan tekintsük a három és fél napos időszakot? (Lásd a lábjegyzetet.)

²¹ 1914 és 1918 között a nemzeteket az első világháború kötötte le. Tombolt a nacionalizmus, és 1918 tavaszán a két tanú vallási ellenségei kihasználták a helyzetet. Úgy irányították az Egyesült Államok jogi apparátusát, hogy az a lázítás hamis vádja alapján bebörtönözte a Bibliakutatók felelős szolgáit. A hűséges munkatársaik megdöbbentek. A Királyság-tevékenység csaknem teljesen leállt, olyan volt, mintha meghalt volna a prédikálómunka. A bibliai időkben iszonyú szégyen volt, ha valakit nem temettek emléksírba (Zsoltárok 79:1–3; 1Királyok 13:21, 22). Ezért nagy gyalázatnak számított, hogy temetetlenül hagyták a két tanút. A forró palesztin éghajlaton az utcán heverő holttest bizony már három és fél szó szerinti napc után elkezdett szagot árasztani. (Vesd össze: János 11:39.) A próféciának ez a részlete tehát rámutat arra a szégyenre, amelyet a két tanúnak el kellett viselnie. A korábban említett bebörtönzöttektől még azt is megtagadták, hogy óvadék ellenében szabadlábon lehessenek az ügyük fellebbviteli tárgyalása idején. Elég hosszú ideig tették őket közszemlére ahhoz, hogy ’a nagy város’ lakói számára bűzzé legyenek. De mi is volt ez ’a nagy város’?

22. a) Mi a nagy város? b) Hogyan csatlakozott a sajtó a papsághoz a két tanú elnémítása feletti örvendezésben? (Lásd a bekeretezett részt.)

²² János ad némi támpontot. Azt mondja, hogy Jézust ott feszítették oszlopra. Így azonnal Jeruzsálemre gondolunk. Ám azt is mondja, hogy a nagy várost Szodomának és Egyiptomnak nevezik. Nos, a szó szerinti Jeruzsálemet egyszer Szodomának nevezték a tisztátalan gyakorlatai miatt (Ézsaiás 1:8–10; vesd össze: Ezékiel 16:49, 53–58). Egyiptom, az első világhatalom pedig olykor úgy kerül említésre, mint e világrendszer jelképe (Ézsaiás 19:1, 19; Jóel 3:19). Ennélfogva ez a nagy város egy beszennyezett „Jeruzsálemet” jelképez, amely azt állítja, hogy Istent imádja, de Szodomához hasonlóan tisztátalanná és bűnössé lett, azonkívül Egyiptomhoz hasonlóan e sátáni világrendszer részévé vált. A kereszténységet, azaz a hűtlen Jeruzsálem modern kori megfelelőjét szemlélteti, azt a szervezetet, amely tagjainak bőven volt okuk az örömre, amikor elnémították a két tanú zavaró prédikálását.