19. A Jelenések könyvének beszámolója szerint mi történt, miután a két tanú befejezte a tanúskodást?

¹⁹ Annyira súlyosan érintette ez a csapás a kereszténységet, hogy miután a két tanú 42 hónapig zsákruhában prófétált, a kereszténység arra használta fel a világra gyakorolt befolyását, hogy ’megölesse’ őket. János ezt írja: „Mikor pedig befejezték tanúskodásukat, a mélységből feljövő vadállat háborút indít ellenük, s legyőzi és megöli őket. És holttestük ott lesz annak a nagy városnak a széles útján, melyet szellemi értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol Urukat is oszlopra feszítették. És a népekből, törzsekből, nyelvekből és nemzetekből valók három és fél napig nézik majd holttestüket, és nem engedik, hogy holttestüket sírhelybe fektessék. És azok, akik a földön laknak, örvendeznek miattuk, és vigadoznak, és ajándékokat küldenek majd egymásnak, mert ez a két próféta kínozta azokat, akik a földön laknak” (Jelenések 11:7–10).

[Kiemelt rész a 168. oldalon]

A Jelenések 11:10 szerinti örvendezés

Ray H. Abrams az 1933-ban kiadott művében ír arról az ádáz ellenségeskedésről, amellyel a papság a Bibliakutatók könyve, A beteljesült titok ellen volt. Beszámol arról, milyen erőfeszítéseket tett a papság azért, hogy megszabaduljon a Bibliakutatóktól és „pestisszerű hitnézeteiktől”. Ezek a törekvések vezettek ahhoz a perhez, amelyben hosszú börtönbüntetésre ítélték J. F. Rutherfordot és hét társát. Dr. Abrams megjegyzi: „Az egész ügy elemzése ahhoz a végkövetkeztetéshez vezet, hogy eredendően az egyházak és a papság állt annak a mozgalomnak a hátterében, amelynek célja a russellisták felszámolása volt. 1918 februárjában Kanadában a papok módszeres kampányt indítottak ellenük és a kiadványaik, főként A beteljesült titok ellen. A winnipegi Tribune szerint . . . a könyvük betiltását állítólag közvetlenül »a papság képviselőinek« lehet tulajdonítani.”

Dr. Abrams így folytatja: „Amikor a húszévi börtönbüntetés híre eljutott a vallásos sajtó kiadóihoz, lényegében azok mindegyike, kicsik és nagyok, örvendezett. Nem sikerült találnom egyetlen rokonszenvet tanúsító szót sem az ortodox egyházak folyóirataiban. Upton Sinclair erre a következtetésre jutott: »Kétség sem fér ahhoz, hogy az üldözés . . . részben annak volt köszönhető, hogy magukra vonták az ,ortodox’ vallásos testületek haragját.« Amit az egyházak egyesített erőfeszítései képtelenek voltak elérni, azt a jelek szerint most elvégezte helyettük a kormány.” Miután az író idézte számos vallásos kiadvány becsmérlő megjegyzéseit, utalt a fellebbviteli bíróság felmentő ítéletére és hozzáfűzte: „Az ítéletet nem kommentálták az egyházak” (Preachers Present Arms).