A Biblia 61. könyve – 2Péter

Író: Péter

Írás helye: Babilon (?)

Írás befejezése: i. sz. kb. 64

 1. Milyen tények bizonyítják Péter írói voltát a Péter második levelét illetően?

AMIKOR Péter a második levelét megírta, már tudta, hogy hamarosan meg kell halnia. Ezért keresztény társait a pontos ismeret fontosságára szerette volna emlékeztetni, hogy segítse őket állhatatosnak maradni a prédikálószolgálatban. Akad-e valami, ami kétséget támaszthatna azt illetően, hogy Péter írta ezt a nevéről elnevezett második levelet? Maga a levél eltöröl minden kételyt, ami esetleg felmerül az ő írói voltával szemben. Az író azt mondja magáról, hogy ő „Simon Péter, Jézus Krisztus rabszolgája és apostola” (2Pét 1:1). Ezekkel a szavakkal utal erre a levélre: „Már ezt a második levelet írom nektek” (3:1). Azt is elmondja magáról, hogy szemtanúja volt Jézus Krisztus elváltozásának, amely kiváltságban csak Péter, Jakab és János részesült. Erről az esetről a szemtanú teljes hitelességével ír (1:16–21). Arról is említést tesz, hogy Jézus megjövendölte halálát (2Pét 1:14; Ján 21:18, 19).

 2. Milyen érv szól Péter második levelének hitelessége mellett?

² Egyes kritikusok a két levél közötti stíluskülönbségre utalnak mint olyan tényre, amely kizárja azt, hogy a második levél is Péter munkája. Ez azonban nem jelenthet igazi problémát, mert a levél témaköre és célja más volt. Péter az első levelét „Silvánus, a hűséges testvér által” írta, és ha Silvánus kapott némi szabadságot arra, hogy a mondatokat maga formálja meg, akkor ez már önmagában megmagyarázza a két levél közötti stíluskülönbséget. Silvánus ugyanis a második levél megírásában nyilvánvalóan nem vett részt (1Pét 5:12). A levél kanonikusságát is megpróbálták kétségbe vonni azon az alapon, hogy „az egyházatyák részéről kevesen bizonyítják hitelességét”. De ha megfigyeljük „A Keresztény Görög Iratok legfontosabb korai katalógusai” című táblázatot, láthatjuk, hogy a Péter második levelét számos tekintély már a harmadik karthágói zsinat előtt a bibliai kánon szerves részének tekintette.a

 3. Mikor és honnan írta Péter minden valószínűség szerint a második levelét, és kinek címezte azt?

³ Mikor írta Péter a második levelét? Legvalószínűbb, hogy nem sokkal az első levele után, i. sz. körülbelül 64-ben, feltehetőleg Babilonból vagy annak szomszédságából, de az írás helyének pontos meghatározására nincs közvetlen bizonyíték. Az írás idején Pál legtöbb levele már elterjedt a gyülekezetekben. Péter is ismerte, Istentől ihletettnek tekintette és „az Írások részeként” sorolta fel azokat. Péter a második levelet azoknak címezte, „akik eljutottak a hitre és akik velük egyforma kiváltságban részesültek”, de ez magában foglalta azokat is, akiknek már írt első levelében, sőt azokat is, akiknek azóta prédikált. Mint ahogyan az első levelet is sok területen megismerték, a második levélnek is általános jellege volt (2Pét 3:15, 16; 1:1; 3:1; 1Pét 1:1).

A PÉTER MÁSODIK LEVELÉNEK TARTALMA

 4. a) Hogyan kell törekedniük a testvéreknek arra, hogy a pontos ismeret tekintetében gyümölcsözők legyenek, és milyen ígéretek kilátásával tehetik ezt? b) Hogyan lett a prófétai beszéd még biztosabb, és miért kell figyelni rá?

⁴ Győződjetek meg az égi Királyságra való elhívatásról (1:1–21). Péter a levele elején szeretettel érdeklődik azok iránt, akik ’eljutottak a hitre’. Azt óhajtja, hogy a ki nem érdemelt kedvesség és a béke gyarapodjék bennük „Istennek és a mi Urunknak, Jézusnak pontos ismerete által”. Isten ingyen közölte velük azokat a „drága és felettébb nagyszerű ígéreteket”, amelyek által az isteni természet részesei lehetnek. Ezért minden igyekezetükkel azon legyenek, hogy hitüket erénnyel, tudással, önuralommal, kitartással, isteni önátadással, testvéri ragaszkodással és szeretettel egészítsék ki. Ha ezek a tulajdonságok gazdagon meglesznek bennük, soha nem válnak tétlenekké vagy gyümölcstelenekké a pontos ismeret tekintetében. A testvéreknek minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, hogy meggyőződhessenek elhívásukról és kiválasztásukról, valamint Uruk örökké tartó Királyságába való bemenetelükről. Péter annak tudatában, hogy ’sátorát hamarosan leveti’, emlékeztetni akarja őket ezekre a dolgokra, hogy távozása után is visszaemlékezzenek rá. Péter szemtanúja volt Krisztus ragyogásának a szent hegyen, amikor a magasztos dicsőségből ez a szózat hangzott el hozzá: „Ez az én szeretett Fiam, akit én magam helyeselek.” Ezzel Isten biztosabbá tette a prófétai szót, éppen ezért figyelnünk kell rá, mert nem emberi akaratból, hanem „Istentől szóltak emberek, amint a szent szellem vezette őket” (1:1, 2, 4, 14, 17, 21).

 5. Hogyan figyelmeztet Péter a tévtanítókra, és milyen hatásos szemléltetésekkel bizonyítja, hogy Isten ítélete biztosan eljön az ilyenekre?

⁵ Komoly figyelmeztetés a tévtanítók ellen (2:1–22). A hamis próféták és tanítók romboló szektákat hoznak létre, támogatják az erkölcstelen, feslett viselkedést és gyalázatot hoznak az igazságra. De megsemmisülésük nem késik. Isten nem tartotta vissza a büntetést a vétkező angyaloktól, amikor Noé idejében özönvizet zúdított a földre, vagy amikor Szodomát és Gomorrát hamuvá égette. De ahogyan megszabadította a prédikáló Noét és az igaz Lótot, „Jehova tudja, hogyan szabadítsa ki az isteni önátadásban élő embereket a próbából, az igazságtalanokat pedig fenn tudja tartani az ítélet napjára a levágásra”. Azok ugyanis vakmerők, önzők, olyanok, mint az oktalan állatok; tudatlanok, gyalázkodó beszédűek, a megtévesztő tanításban gyönyörködnek, házasságtörők, kapzsik; Bálámhoz hasonlóan szeretik a helytelen cselekvés jutalmát. Szabadságot ígérnek, holott ők maguk a romlottság rabszolgái. Jobb lett volna nekik, ha nem ismerték volna meg az igazság útját, mert találó rájuk a közmondás: „Az eb visszatért saját okádásához és a megfürdetett disznó a pocsolyába hemperegni” (2:9, 22).

 6. a) Miért ír Péter, és mit mond Isten ígéretéről? b) A gúnyolódókkal ellentétben hogyan kell a keresztényeknek ébereknek maradniuk?

⁶ Tartsuk erősen emlékezetünkben Jehova napját (3:1–18). Péter a keresztények tiszta gondolkodóképességét akarja ébren tartani írásával, hogy emlékezzenek a régebben hirdetett szavakra. Az utolsó napokban gúnyolódók támadnak majd és ezt mondják: „Hol van [a Krisztus] megígért jelenléte?” Ezeknek az embereknek elkerüli a figyelmét az, hogy Isten megsemmisítette a régi világot víz által és az, hogy „ugyanazon szó viszont a mostani egeket és a földet megőrizte, tűznek tartotta fenn az istentelen emberek ítéletének és elpusztításának napjára”. Minthogy Jehovánál ezer év annyi, mint egy nap, „Jehova nem lassú az ígéretét illetően”, hanem türelmet tanúsít, mert nem akarja, hogy bárki is elvesszen. A keresztényeknek ügyelniük kell a viselkedésükre és isteni önátadásban kell élniük, miközben várják és emlékezetükben tartják Jehova napjának jelenlétét, amely által majd az egek tűzben felbomlanak és az elemek a nagy hőségtől megolvadnak. De Isten ígérete szerint „új egek és egy új föld” kell hogy jöjjön (3:4, 7, 9, 13).

 7. Az előzetes ismeret birtokában mire törekedjenek a keresztények?

⁷ Ezért mindent meg kell tenniük, ’hogy végül szeplőtelennek és kifogástalannak találja őket, békességben’. Uruk türelmét megmentésnek kell tekinteniük, amint azt Pál is írta számukra. Ilyen előzetes ismeret birtokában résen kell lenniük, hogy el ne veszítsék állhatatosságukat. Végül Péter így fejezi be levelét: „Továbbra is gyarapodjatok a mi Urunk és Megmentőnk, Jézus Krisztusunk ki nem érdemelt kedvességében és ismeretében! Övé [legyen] a dicsőség mind most, mind az örökkévalóság napjáig!” (3:14, 18).

MIÉRT HASZNOS?

 8. a) Hogyan tanúskodik Péter mind a Héber, mind a Görög Iratok ihletettségéről? b) Hogyan válik hasznunkra, ha ragaszkodunk a pontos ismerethez?

⁸ Milyen fontos a pontos ismeret! Péter maga is a Héber Iratokból szerzett pontos ismeretét szövi bele az érvelésébe. Azt bizonyítja, hogy azok az iratok a szent szellem ihletése alatt íródtak: „Mert prófécia sohasem emberi akaratból jött létre, hanem Istentől szóltak emberek, amint a szent szellem vezette őket.” Péter arra is utal, hogy Pál bölcsességét „ő is megkapta” (1:21; 3:15). Nekünk is hasznunkra válik, ha megvizsgáljuk az ihletett Írásokat és ragaszkodunk a pontos ismerethez. Sohasem szabad tehát önteltekké válnunk, azokhoz hasonlóan, akik Péter leírása szerint ezt mondják: „Minden pontosan ugyanúgy megy, mint a teremtés kezdetétől fogva” (3:4). Nem fogunk az olyan tévtanítók csapdájába sem esni, akikről Péter a levelének második fejezetében ír. Állandóan tanulmányoznunk kell Péternek és a Biblia más íróinak figyelmeztetéseit. Ezek segítenek abban, hogy az ’igazságban szilárdan megalapozottak’ maradhassunk, és türelmesen és állhatatosan ’tovább gyarapodhassunk a mi Urunk és Megmentőnk, Jézus Krisztus ki nem érdemelt kedvességében’ (1:12; 3:18).

 9. Milyen komoly erőfeszítés megtételére kapunk buzdítást, és miért?

⁹ Az „Istenről és a mi Urunk Jézusról szóló pontos ismeretben” való növekedés elősegítése céljából Péter komoly erőfeszítést ajánl az 1. fejezet 5–7-ig terjedő verseiben felsorolt keresztény tulajdonságok kialakítására, majd a 8. versben hozzáfűzi: „Mert ha ezek megvannak és túláradnak bennetek, megakadályozzák, hogy tétlenek vagy gyümölcstelenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus pontos ismeretében.” Ez tehát nagyszerű buzdítás a tevékenységre Isten azon szolgái számára, akik e kritikus napokban élnek (1:2).

10. a) Milyen ígéreteket hangsúlyoz Péter, és mire buzdít ezzel kapcsolatban? b) Milyen biztosítékot ad a Királysággal kapcsolatos jövendölésekre vonatkozóan?

¹⁰ Milyen fontos minden erőfeszítést megtenni, hogy végül is Jehova Isten „drága és felettébb nagyszerű ígéreteiben” részesülhessünk! Péter ilyen szellemben buzdítja a felkent keresztényeket arra, hogy szegezzék szemüket a Királyságra mint célra: „Kövessetek el minden tőletek telhetőt, hogy biztossá tegyétek magatoknak elhívásotokat és kiválasztásotokat, mert ha állhatatosan ezeket teszitek, soha semmiképpen nem vallotok kudarcot. Valóban, ily módon gazdagon feltárul előttetek a belépés a mi Urunk és Megmentőnk, a Jézus Krisztus örökké tartó királyságába.” Ezután Péter Jézus Királyság-dicsőségének magasztosságára hívja fel a figyelmet, amelynek szemtanúja volt az elváltozáslátomásban, és ezt fűzi hozzá: „Sokkal biztosabb lett nálunk a prófétai szó.” Való igaz, hogy Jézus magasztos Királyságával kapcsolatban minden jövendölés biztosan beteljesül. Ezzel a bizalommal visszhangozzuk mi is Péternek Ésaiás jövendöléséből idézett szavait: „Új egeket és egy új földet várunk az ő ígérete szerint, s ezekben igazságosság fog lakozni” (2Pét 1:4, 10, 11, 19; 3:13; És 65:17, 18).

[Lábjegyzet]