JETRÓ

(a ’több mint elég; bőség’ jelentésű alapszóból):

Mózes apósa, kenita (2Mó 3:1; Bí 1:16). Jetrót Réuelnek is nevezik (4Mó 10:29). A Jetró talán egy cím lehetett, Réuel pedig a tulajdonneve. De nem volt szokatlan az arab elöljáróknál, hogy két vagy több nevük is volt, amint ezt számos felirat is bizonyítja. Jetró „Jéter” olvasattal jelenik meg a maszoréta szövegben a 2Mózes 4:18-ban.

Jetró ’Midián papja’ volt. Mivel nagy család feje volt, hiszen legalább hét lánya és egy név szerint is említett fia volt (2Mó 2:15, 16; 4Mó 10:29), és mivel nemcsak az volt a felelőssége, hogy fizikailag gondoskodjon a családjáról, hanem az imádatban is vezetnie kellett őket, helyénvaló őt „Midián papjának” vagy fejedelmének nevezni. Ez önmagában még nem feltétlenül utal Jehova Isten imádatára, de meglehet, hogy Jetró őseinek szívébe volt vésve az igaz imádat, és ez valamennyire folytatódhatott a családban is. Magatartása mindenesetre mély tiszteletet mutat Mózesnek és Izraelnek az Istene iránt (2Mó 18:10–12).

Jetró nem sokkal azután került kapcsolatba jövendő vejével, hogy Mózes i. e. 1553-ban elmenekült Egyiptomból. Mózes segített Jetró lányainak megitatni apjuk nyájait, és ezt a lányok elmondták apjuknak, aki ezért vendégszeretettel fogadta Mózest. Mózes ekkortól ott élt Jetró háznépével, majd feleségül vette annak lányát, Cippórát. Mintegy 40 évig gondozta már Jetró nyájait, amikor a Hóreb-hegy (Sínai) közelében Jehova visszaküldte Mózest Egyiptomba, aki vissza is tért apósa jókívánságaival (2Mó 2:15–22; 3:1; 4:18; Cs 7:29, 30).

Később Jetró hírét vette, milyen nagy győzelmet aratott Jehova az egyiptomiak felett, és azonnal Mózes elé ment a Hórebhez, magával vitte Cippórát és Mózes két fiát is. Micsoda szívet melengető újbóli találkozás volt ez! Miután Mózes beszámolt Jehova hatalmas megmentő tetteiről, Jetró áldotta Istent, és elismerte: „Most már tudom. . ., hogy Jehova minden más istennél nagyobb.” Ezután áldozatokat mutatott be az igaz Istennek (2Mó 18:1–12). Másnap Jetró megfigyelte, ahogy Mózes „reggeltől estig” hallgatja az izraeliták ügyes-bajos dolgait. Átlátva, milyen kimerítő ez mind Mózesnek, mind a népnek, Jetró egy olyan rendszer javaslatával állt elő, amely a hatalom átruházásával jár, vagyis hogy Mózes képezzen ki derék és arra méltó embereket, hogy legyenek tízek, ötvenek, százak és ezrek elöljárói. Ők döntsenek bizonyos ügyekben, és Mózes csak azokat az eseteket hallgassa meg, amelyeket nem tudnak megoldani. Mózes egyetértett ezzel, Jetró pedig később visszatért földjére (2Mó 18:13–27).

Mózes megkérte Jetró fiát, Hobábot, hogy legyen a felderítőjük. Úgy tűnik, némi rábeszélésre volt szükség, de Hobáb kötélnek állt, és népéből néhányan bementek az Ígéret földjére Izraellel (4Mó 10:29–33). A Bírák 4:11 Mózest Hobáb vejének nevezi, és nem a sógorának, ami nehézséget okozott az értelmezésben. De az itt „vő”-nek fordított héber szó tágabb értelemben bármilyen, házasság által létrejött férfi rokonságra is utalhat, és ezért érthető „sógornak” is. Ha azt mondanánk, hogy Mózes Hobábnak volt a veje, és nem Jetrónak, ezzel ellentétbe kerülnénk más szövegrészekkel. Ha Hobáb egy újabb neve lett volna Jetrónak, ahogy némelyek feltételezik, ez egyben azt is jelentené, hogy két embernek, apának és fiának Hobáb volt a neve. Ezzel szemben mivel Hobáb a következő kenita nemzedék vezető tagja volt, a szöveg utalhatott rá úgy, mint aki az apja képviselője. (Lásd: HOBÁB.)