2Sámuel

15 Történt ezek után, hogy Absolon szerzett magának egy szekeret, és lovakat is, meg ötven embert, hogy előtte fussanak.+ 2 Kora reggel Absolon fölkelt,+ és kiállt a kapuhoz+ vivő út mellé. Ha valakinek peres ügye volt, amivel a királyhoz tartott ítélet végett,+ akkor Absolon odaszólította az illetőt, majd ezt mondta: „Melyik városból való vagy?”, az pedig így szólt: „Izrael egyik törzséből való a te szolgád.” 3 Absolon akkor ezt mondta neki: „Nézd, a te ügyed jó és igaz, csakhogy a király részéről senki sincs, aki meghallgatna.”+ 4 Aztán így folytatta Absolon: „Ó, bárcsak engem neveznének ki bírónak az országban,+ hogy mindenki hozzám jöhessen, akinek peres ügye vagy ítélnivalója van! Én biztosan igazságot szolgáltatnék neki.”+

5 Sőt, amikor odament valaki, hogy meghajoljon előtte, ő kezet nyújtott, megfogta+ és megcsókolta. 6 Így járt el Absolon minden izraelitával, aki ítélet végett ment a királyhoz; és Absolon ellopta Izrael embereinek a szívét.+

7 Történt negyven év elteltével, hogy Absolon így szólt a királyhoz: „Hadd menjek el, kérlek, és hadd teljesítsem Jehovának tett ünnepélyes fogadalmamat+ Hebronban+. 8 Mert ünnepélyes fogadalmat tett+ a te szolgád, amikor Gesúrban+, Szíriában laktam, ezekkel a szavakkal: »Ha Jehova visszavisz engem Jeruzsálembe, akkor szolgálatot fogok végezni Jehovának.«”+ 9 A király erre ezt mondta neki: „Menj békével.”+ Ő tehát fölkerekedett, és elment Hebronba.

10 Absolon ekkor kémeket+ küldött Izrael minden törzséhez ezekkel a szavakkal: „Mihelyt meghalljátok a kürtszót, mondjátok: »Király+ lett Absolon Hebronban+!«” 11 Absolonnal pedig kétszáz ember ment el Jeruzsálemből. Ezeket meghívták, és gyanútlanul mentek,+ semmiről sem tudva. 12 Amikor felajánlotta az áldozatokat, Absolon elhívatta a gilói+ Ahitófelt+, Dávid tanácsadóját+ a városából, Gilóból+. Az összeesküvés+ pedig egyre erősödött, és az Absolonnal tartó nép mindinkább szaporodott.+

13 Idővel hírmondó érkezett Dávidhoz, és jelentette: „Izrael embereinek szíve+ Absolon felé hajlik.” 14 Dávid rögtön így szólt minden szolgájához, akik vele voltak Jeruzsálemben: „Keljetek föl, fussunk,+ mert nem lesz menekvésünk Absolon elől! Igyekezzetek, nehogy sietve utolérjen bennünket, veszedelmet hozzon ránk, és kardélre hányja a várost!”+ 15 A király szolgái ekkor így szóltak a királyhoz: „Minden úgy legyen, ahogy jónak látja uram királyom. Íme, a te szolgáid!”+ 16 Erre elindult a király és egész háznépe a nyomában,+ és a király otthagyott tíz asszonyt, ágyasokat+, hogy gondját viseljék a háznak. 17 Továbbment a király és az egész nép a nyomában; és Bét-Merhaknál megálltak.

18 És minden szolgája elvonult mellette: a kereteusok mind, a peleteusok+ mind, a gátiak+ mind, hatszáz ember, aki követte őt Gátból+; elvonultak a király színe előtt. 19 Akkor így szólt a király a gáti Ittaihoz+: „Miért jönnél te is velünk? Menj vissza,+ maradj a királynál; hiszen te idegen ország fia vagy, ráadásul száműztek a helyedről. 20 Tegnap jöttél, és már ma vándorolni vigyelek magunkkal,+ hogy te is jöjj, amikor én megyek, bármerre menjek is? Térj vissza, és vidd vissza magaddal testvéreidet, és bánjon veled Jehova szerető-kedvességgel+ és hűséggel!”+ 21 Ittai azonban így felelt a királynak: „Él Jehova, és él az én uram, a király,+ hogy bárhol lesz is uram királyom, jelentsen az halált vagy életet, ott lesz a te szolgád is!”+ 22 Dávid erre így szólt Ittaihoz+: „Menj, és vonulj át.” Átvonult hát a gáti Ittai, és minden embere, és a kicsinyek is mind, akik vele voltak.

23 És hangosan sírt+ az ország egész népe. Átvonult az egész nép, és a király ott állt a Kidron völgyénél*+. Az egész nép átvonult a pusztába vezető úton haladva. 24 Íme, ott volt Cádók+ is, és vele minden lévita+, akik az igaz Isten szövetségének ládáját+ hordozták+. Akkor letették az igaz Isten ládáját Abjátárnál+, míg be nem fejezte az egész nép a kivonulást a városból. 25 Cádókhoz pedig így szólt a király: „Vidd vissza az igaz Isten ládáját+ a városba.+ Ha kegyet találok Jehova szemében, biztosan visszahoz engem, és látnom engedi azt és annak hajlékát.+ 26 Ha meg azt mondaná: »Nincs benned örömem«, itt vagyok, tegye velem azt, ami jónak látszik szemében.”+ 27 És így szólt még a király Cádók paphoz: „Látóember+ vagy, igaz? Térj csak vissza a városba békével, és veletek együtt két fiatok is: a te fiad, Ahimaác, és Abjátár fia, Jonatán.+ 28 Íme, én a puszta gázlóinál időzöm addig, míg üzenet nem jön tőletek, és értesítetek.”+ 29 Így tehát Cádók és Abjátár visszavitték az igaz Isten ládáját Jeruzsálembe, és ott is maradtak.

30 Dávid pedig az Olajfák hegyének+ emelkedőjén haladt fölfelé; betakart fejjel,+ sírva ment. Mezítláb ment, és a vele levők is mind betakarták a fejüket, az egész nép. Mentek fölfelé, és sírtak menet közben.+ 31 Akkor ilyen hírt kapott Dávid: „Ahitófel is azok között van, akik összeesküvést+ szőttek Absolonnal.”+ Dávid erre ezt mondta:+ „Ó, Jehova!+ Kérlek, változtasd balgasággá Ahitófel tanácsát!”+

32 És történt, hogy amikor Dávid feljutott a hegytetőre, ahol szokás volt Isten előtt meghajolni, íme, eléje jött az arkita+ Húsai+, megszaggatott köntösben és porral hintett fővel.+ 33 Dávid azonban így szólt hozzá: „Ha átjönnél velem, csak terhemre lennél.+ 34 De ha visszatérsz a városba, és azt mondod Absolonnak: »Szolgád vagyok, ó, király! Én annak idején apád szolgája voltam, de most már a te szolgád vagyok«,+ akkor meghiúsítod+ Ahitófel tanácsát a javamra. 35 Nemde ott vannak veled a papok, Cádók és Abjátár?+ Mindazt, amit a király házából hallasz, mondd el a papoknak, Cádóknak és Abjátárnak.+ 36 Íme, ott van velük két fiuk is: Ahimaác+ Cádóké, Jonatán+ pedig Abjátáré. Ezek által aztán üzenjetek meg nekem mindent, amit hallotok.” 37 Elment tehát Húsai, Dávid társa+ a városba. Absolon+ pedig bevonult Jeruzsálembe.