Jeremiás
7 Jehova szava így szólt Jeremiáshoz: 2 „Állj Jehova házának kapujába. Hirdesd ki ott e szavakat,+ és mondd: »Halljátok meg Jehova szavát mind, ti júdabeliek, akik beléptek ezeken a kapukon, hogy meghajoljatok Jehova előtt. 3 Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: ,Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, és én megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok.+ 4 Ne bízzatok csalárd szavakban,+ és ne mondogassátok: „Jehova temploma, Jehova temploma, Jehova temploma ez!” 5 Bizony, ha igazán megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha igazságosan ítéltek ember és embertársa között,+ 6 ha nem nyomjátok el a jövevényt, az apátlan fiút meg az özvegyet,+ és nem ontotok ártatlan vért ezen a helyen,+ és nem jártok más istenek után a magatok vesztére,+ 7 akkor én megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok, azon a földön, amelyet ősatyáitoknak adtam időtlen időktől fogva időtlen időkig.’«”+
8 „Lám, ti a csalárd szavakban bíztok, de hasztalan.+ 9 Loptok,+ gyilkoltok,+ házasságot törtök,+ hamisan esküsztök,+ áldozati füstöt füstölögtettek Baálnak,+ más istenek után jártok, akiket nem is ismertetek,+ 10 és akkor idejöttök, megálltok előttem ebben a házban, amely a nevemet viseli,+ és azt mondjátok: »Meg fogunk szabadulni«, miközben mindezeket az utálatosságokat művelitek? 11 Hát rablók barlangja+ lett a szemetekben ez a ház, amely a nevemet viseli?+ Én is látom ám!”+ — ez Jehova kijelentése.
12 „»De menjetek csak el az én helyemre, amely Silóban volt+ — ahova először helyeztem a nevemet, hogy ott lakozzon+ —, és lássátok meg, mit tettem vele népem, Izrael gonoszsága miatt.+ 13 Most tehát, mivel mindezeket cselekedtétek — ez Jehova kijelentése —, bár én újra meg újra szóltam hozzátok, korán felkeltem és szóltam,+ de ti nem figyeltetek,+ és szüntelenül hívtalak titeket, de ti nem feleltetek,+ 14 úgy fogok bánni a nevemet viselő házzal,+ amelyben bíztok,+ és a hellyel, amelyet nektek és ősatyáitoknak adtam, ahogy Silóval bántam.+ 15 Elvetlek titeket színem elől,+ ahogy elvetettem összes testvéreteket, Efraim minden utódját.«+
16 Te pedig ne imádkozz ezért a népért. Ne emeld fel értük esdeklő szavadat, ne mondj imát, ne is fohászkodj hozzám,+ mert nem hallgatlak meg.+ 17 Nem látod, mit művelnek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin?+ 18 A fiak fát szedegetnek, az apák meggyújtják a tüzet, a feleségek tésztát gyúrnak, hogy áldozati lepényeket készítsenek »az egek királynőjének«.+ Más isteneknek öntenek italfelajánlásokat,+ csak hogy bosszantsanak engem.+ 19 »Talán engem bosszantanak?+ — ez Jehova kijelentése. — Nemde inkább saját magukat, hogy szégyen borítsa arcukat?«+ 20 Azért ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: »Íme! Haragom és dühöm kiárad erre a helyre,+ emberre és háziállatra, a mező fájára+ és a föld gyümölcsére. Égni fog, és nem alszik ki.«+
21 Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: »Egészen elégő felajánlásaitokat rakjátok az áldozataitokhoz, és egyetek húst!+ 22 Mert én azon a napon, amikor kihoztam ősatyáitokat Egyiptomból, nem beszéltem nekik egészen elégő felajánlásról, sem áldozatról, és parancsot sem adtam nekik ezekre nézve.+ 23 A következőket ellenben megparancsoltam nekik: ,Hallgassatok szavamra,+ és én Istenetek leszek,+ ti pedig népemmé lesztek. Mindenben azon az úton járjatok,+ amelyet parancsolok nektek, hogy jól menjen sorotok.’«+ 24 De nem figyeltek, fülüket sem mozdították,+ hanem gonosz szívük makacsságát+, annak szándékait követték, úgyhogy hátrafelé, és nem előre fordultak+ 25 attól a naptól fogva, amelyen ősatyáitok kijöttek Egyiptom földjéről, mind a mai napig.+ Újra meg újra elküldtem hozzátok minden szolgámat, a prófétákat, mindennap korán felkeltem, és elküldtem őket.+ 26 De nem figyeltek rám, és fülüket sem mozdították,+ hanem megkeményítették nyakukat.+ Gonoszabbul cselekedtek, mint ősatyáik!+
27 Mondd el nekik mindezeket a szavakat,+ úgysem hallgatnak rád. Hívd őket, úgysem felelnek neked.+ 28 Mondd meg nekik: »Ez az a nemzet, amely nem hallgatott Istenének, Jehovának a szavára,+ és nem fogadta el a fegyelmezést.+ Odalett a hűség, kivágatott a szájukból.«+
29 Nyírd le vágatlan hajadat, és dobd el.+ Kezdj gyászdalba+ a kopár dombokon, mert Jehova elvetette+ és elhagyja a nemzedéket, amelyre rettenetesen haragszik.+ 30 »Júda fiai ugyanis azt tették, ami rossz a szememben — ez Jehova kijelentése. — Utálatosságaikat bevitték abba a házba, amely a nevemet viseli, hogy beszennyezzék.+ 31 Fölépítették a Tófet magaslatait,+ amely a Hinnom fiának völgyében+ van, hogy megégessék fiaikat és leányaikat a tűzben,+ amit nem parancsoltam, és ami fel sem ötlött szívemben.«+
32 »Azért íme, jönnek napok — ez Jehova kijelentése —, amikor nem a Tófetnek és a Hinnom fia völgyének mondják többé, hanem az öldöklés völgyének.+ És temetkezni fognak a Tófetben, még ha nincs is már elegendő hely.+ 33 E nép hullái eledelévé lesznek az egek repdeső teremtményeinek és a föld állatainak, és senki meg nem rettenti őket.+ 34 Megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az ujjongás hangját és az örvendezés hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját,+ mert bizony pusztasággá lesz az ország.«”+