4Mózes

21 Amikor meghallotta a kánaánita, Arád királya+, aki a Negebben+ lakott, hogy megjött Izrael az atárimi úton, harcba szállt Izraellel, és foglyul ejtett némelyeket közülük. 2 Izrael ezért fogadalmat tett Jehovának,+ ezt mondva: „Ha valóban a kezembe adod ezt a népet, akkor városaikat pusztulásra adom.”+ 3 És Jehova meghallgatta Izrael szavát, kiszolgáltatta nekik a kánaánitákat, ők pedig pusztulásra adták őket és városaikat. Ezért Hormának+ nevezték el azt a helyet.

4 Miközben folytatták útjukat a Hór hegyétől+ a Vörös-tenger útján, hogy megkerüljék Edom földjét,+ a nép lelke kifáradt az út miatt. 5 És a nép folyton Isten+ és Mózes ellen beszélt:+ „Miért hoztatok fel minket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában?+ Hisz nincs se kenyér, se víz,+ és lelkünk már megutálta ezt a hitvány kenyeret.”+ 6 Jehova ezért mérges kígyókat+ küldött a nép közé, s azok megmarták a népet, úgyhogy sokan meghaltak Izrael népéből.+

7 A nép végül Mózeshez ment, és ezt mondta: „Vétkeztünk,+ mert Jehova ellen és teellened beszéltünk. Járj közben Jehovánál, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat.”+ Mózes pedig közbenjárt a nép érdekében.+ 8 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Készíts magadnak egy tüzes kígyót, és tedd azt egy póznára. Ha valakit marás ér, nézzen arra, és életben marad.”+ 9 Mózes rögtön készített egy rézkígyót+, és egy póznára tette.+ És történt, hogy ha megmart valakit egy kígyó, és az ránézett+ a rézkígyóra, akkor életben maradt.+

10 Izrael fiai azután útnak indultak, majd letáboroztak Obótban.+ 11 Azután útnak indultak Obótból, és letáboroztak Ijé-Abárimban,+ a pusztában, mely Moáb előtt van napkelet felé. 12 Onnan is útnak indultak, és letáboroztak Zered völgyénél*+. 13 Onnan útnak indultak, és letáboroztak az Arnon+ vidékén, amely az amoriták határától húzódó pusztában van; ugyanis az Arnon Moáb határa, Moáb és az amoriták között. 14 Ezért mondja a Jehova háborúiról szóló könyv:

„Váheb Szufában és az Arnon völgyei*, 15 a völgyek* torkolata, amely Ar+ székhelye felé kanyarodik el, és Moáb határára dől.”

16 Utána onnan Beérbe+ mentek. Ez az a kút, amelyről Jehova ezt mondta Mózesnek: „Gyűjtsd össze a népet, hadd adjak nekik vizet.”+

Majd onnan a pusztából Mattánába mentek. 19 Mattánából tovább Nahalielbe, Nahalielből tovább Bámótba+. 20 Bámótból pedig tovább a völgybe, amely Moáb mezején+ van, a Piszga csúcsánál+, ami kinyúlik a Jesimon+ fölé.

21 Izrael ekkor követeket küldött Szihonhoz,+ az amoriták királyához, ezt mondva: 22 „Hadd menjek át a földeden. Nem térünk le sem szántóföldre, sem szőlősbe. Kútvizet sem iszunk. A király útján vonulunk, míg át nem jutunk a területeden.”+ 23 Szihon azonban nem engedte meg Izraelnek, hogy átmenjen a területén,+ hanem összegyűjtötte egész népét Szihon, és kiment Izrael elé a pusztába, elment Jahácba,+ és harcba szállt Izraellel. 24 Izrael ekkor megverte kard élével,+ és birtokba vette földjét+ az Arnontól+ a Jabbókig,+ közel Ammon fiaihoz; Jázer+ ugyanis Ammon fiainak a határa.+

25 Izrael tehát elfoglalta mindezeket a városokat, és Izrael letelepedett az amoriták+ minden városában, Hesbonban+, és annak összes alárendelt városában. 26 Hesbon ugyanis Szihonnak+ a városa volt. Ő volt az amoriták királya,+ aki korábban Moáb királyával harcolt, és elvette kezéből az összes földet egészen az Arnonig.+ 27 Ezért mondják a gúnyverset mondók:

31 És Izrael letelepedett az amoriták földjén.+ 32 Mózes ekkor kémeket küldött Jázerbe+. És elfoglalták annak alárendelt városait, és kiűzték az ott lévő amoritákat.+ 33 Azután megfordultak, és felmentek a básáni úton.+ Erre elébük ment Óg+, Básán királya, ő és az egész népe az edrei+ ütközetbe. 34 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Ne félj tőle,+ mert a kezedbe adom őt,+ az egész népét és a földjét; és tedd vele, amit Szihonnal, az amoriták királyával tettél, aki Hesbonban lakott.”+ 35 Megverték őt, a fiait és az egész népét, úgyhogy senki sem maradt életben közülük,+ és birtokba vették a földjét.+