János
8 Jézus pedig az Olajfák hegyére ment. 2 Virradatkor azonban ismét megjelent a templomban, és az egész nép odasereglett hozzá, ő pedig leült, és tanítani kezdte őket. 3 Az írástudók és a farizeusok ekkor odavittek egy házasságtörésen ért asszonyt, és középre állítva, 4 ezt mondták neki: „Tanító, ezt az asszonyt tetten érték, amikor házasságtörést követett el. 5 Mózes azt írta elő nekünk a Törvényben, hogy az ilyen asszonyokat meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” 6 Ezt persze azért mondták, hogy próbára tegyék őt, hogy legyen mivel vádolniuk. Jézus azonban lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földre. 7 Amikor nem hagytak fel a kérdezgetéssel, fölegyenesedett, és ezt mondta nekik: „Az vessen rá elsőként követ, aki bűntelen közületek.” 8 És ismét előrehajolva tovább írt a földre. 9 Akik pedig hallották ezt, távozni kezdtek, egyik a másik után, kezdve a vénektől, és ő ott maradt egyedül a középen álló asszonnyal. 10 Jézus fölegyenesedett, és ezt mondta neki: „Asszony, hol vannak? Senki sem ítélt el téged?” 11 Az így szólt: „Senki, Uram.” Jézus ezt mondta: „Én sem ítéllek el. Menj el; mostantól fogva ne gyakorolj többé bűnt.”
12 Jézus azért ismét szólt hozzájuk, és ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága.+ Aki engem követ, semmiképpen nem fog sötétségben járni,+ hanem övé lesz az élet világossága.” 13 A farizeusok ezért ezt mondták neki: „Te önmagadról tanúskodsz; a te tanúságod nem igaz.” 14 Jézus így válaszolt nekik: „Még ha önmagamról tanúskodom is, igaz a tanúságom,+ mert tudom, honnan jöttem, és hová megyek.+ Ti azonban nem tudjátok, honnan jöttem, és hová megyek. 15 Ti a test szerint ítéltek;+ én nem ítélek senkit.+ 16 És még ha ítélek is, az ítéletem megfelel az igazságnak, mert nem egyedül vagyok, hanem velem van az Atya, aki küldött engem.+ 17 A ti Törvényetekben is meg van írva: »Két ember tanúsága igaz.«+ 18 Én vagyok az, aki tanúskodom magamról, és tanúskodik rólam az Atya is, aki küldött engem.”+ 19 Ezért még ezt mondták neki: „Hol van a te Atyád?” Jézus így válaszolt: „Engem sem ismertek, és az Atyámat sem.+ Ha engem ismernétek, az Atyámat is ismernétek.”+ 20 Ezeket a beszédeket a kincstárhelyen+ mondta, amikor a templomban tanított. De senki sem fogta el,+ mert még nem jött el az ő órája.+
21 Ezért ismét ezt mondta nekik: „Elmegyek, és kerestek majd engem,+ és mégis meghaltok bűnötökben.+ Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek.” 22 A zsidók azért mondogatni kezdték: „Csak nem öli meg magát? Hiszen azt mondja: »Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek.«”+ 23 Így hát ezt mondta még nekik: „Ti alulról vagytok, én felülről vagyok.+ Ti ebből a világból vagytok,+ én nem ebből a világból vagyok.+ 24 Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben.+ Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok az, meghaltok bűneitekben.”+ 25 Ők azért elkezdték mondogatni neki: „Ki vagy te?” Jézus ezt mondta nekik: „Egyáltalán miért beszélek én nektek? 26 Sok mondanivalóm van rólatok, és ítélnivalóm is sok van. Annyi bizonyos, hogy aki küldött engem, igaz, és én azokat beszélem a világban, amiket tőle hallottam.”+ 27 Nem fogták fel, hogy az Atyáról beszél nekik. 28 Jézus azért ezt mondta: „Mikor már felemeltétek+ az Emberfiát+, akkor tudni fogjátok, hogy én vagyok az,+ és hogy semmit sem teszek a magam kezdeményezéséből,+ hanem ahogy az Atya tanított, úgy mondom ezeket.+ 29 És aki küldött engem, velem van; nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami kedvére van.”+ 30 Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne.+
31 Így aztán Jézus ezt mondta azoknak a zsidóknak, akik hittek neki: „Ha megmaradtok a szavamban,+ valóban a tanítványaim vagytok, 32 és megismeritek az igazságot+, és az igazság szabaddá tesz titeket.”+ 33 Ezt felelték neki: „Mi Ábrahám utódjai vagyunk,+ és sohasem voltunk senkinek a rabszolgái.+ Hogyhogy azt mondod: »Szabaddá lesztek.«” 34 Jézus ezt válaszolta nekik: „Bizony, bizony mondom nektek, mindenki, aki bűnt cselekszik, rabszolgája a bűnnek.+ 35 Ezenkívül a rabszolga nem marad örökre a házban; a fiú marad ott örökre.+ 36 Ezért, ha a Fiú szabaddá tesz titeket, valóban szabadok lesztek.+ 37 Tudom, hogy Ábrahám utódjai vagytok; de azon igyekeztek, hogy megöljetek,+ mert szavamnak nincs helye köztetek. 38 Én azt beszélem, amit az én Atyámnál láttam;+ ti is azt teszitek tehát, amit a ti atyátoktól hallottatok.” 39 Erre ezt mondták neki: „A mi atyánk Ábrahám.”+ Jézus ezt mondta nekik: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok,+ Ábrahám cselekedeteit tegyétek. 40 Most azonban azon igyekeztek, hogy megöljetek engem, egy olyan embert, aki az igazságot mondta nektek, melyet az Istentől hallott.+ Ábrahám ezt nem tette.+ 41 Ti a ti atyátok cselekedeteit teszitek.” Ezt mondták neki: „Mi nem paráznaságból születtünk; e g y Atyánk van,+ az Isten.”
42 Jézus ezt mondta nekik: „Ha az Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem,+ mert én az Istentől jöttem el, és úgy vagyok itt.+ Nem is a magam kezdeményezéséből jöttem, hanem Ő küldött el engem.+ 43 Miért nem értitek a beszédemet? Mert nem bírjátok hallgatni a szavamat.+ 44 Ti a ti atyátoktól, az Ördögtől+ vagytok, és a ti atyátok kívánságait óhajtjátok tenni.+ Az emberölő volt kezdettől fogva,+ és nem állt erősen az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a saját lelkülete szerint szól, mert hazug ő, és a hazugság atyja.+ 45 Én azonban az igazságot mondom, ezért nem hisztek nekem.+ 46 Ki az közületek, aki bűnt bizonyít rám?+ Ha igazságot szólok, miért nem hisztek nekem? 47 Aki az Istentől van, figyel az Isten beszédeire.+ Ti azért nem figyeltek, mert nem az Istentől vagytok.”+
48 A zsidók erre így szóltak hozzá: „Vajon nem helyesen mondjuk, hogy szamáriai+ vagy, és démon van benned?”+ 49 Jézus így válaszolt: „Nincs bennem démon, hanem tisztelem az Atyámat,+ ti pedig meggyaláztok engem. 50 Én azonban nem keresek dicsőséget magamnak;+ van Valaki, aki keres és ítél.+ 51 Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki megtartja a szavamat, nem lát halált soha.”+ 52 A zsidók ezt mondták neki: „Most már tudjuk, hogy démon van benned.+ Ábrahám meghalt,+ a próféták úgyszintén;+ te pedig azt mondod: »Ha valaki megtartja a szavamat, nem ízleli meg+ a halált soha.« 53 Csak nem vagy nagyobb,+ mint atyánk, Ábrahám, aki meghalt? A próféták is meghaltak.+ Kinek állítod te magadat?” 54 Jézus így válaszolt: „Ha én dicsőítem magamat, a dicsőségem semmi. Az Atyám az, aki megdicsőít engem,+ ő, akiről azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, 55 és mégsem ismeritek őt.+ Én viszont ismerem.+ Ha pedig azt mondanám, hogy nem ismerem, olyan lennék, mint ti: hazug. De ismerem őt, és megtartom a szavát.+ 56 Ábrahám, az atyátok nagyon örvendezett annak a kilátásnak, hogy láthatja a napomat,+ és látta, és örvendezett.”+ 57 A zsidók azért ezt mondták neki: „Még ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?” 58 Jézus ezt mondta nekik: „Bizony, bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett, én már voltam.”+ 59 Ezért köveket kaptak fel, hogy ráhajigálják,+ de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.