1Korintusz
4 Úgy tekintsenek minket az emberek, mint akik Krisztus alárendeltjei+ és Isten szent titkainak+ sáfárai+ vagyunk. 2 Azonkívül a sáfárokban+ ez esetben azt keresik, hogy hűnek találják őket.+ 3 Nekem pedig egészen mellékes, hogy ti vagy egy emberi ítélőszék megvizsgál-e engem.+ Sőt, magam sem vizsgálom magamat. 4 Mert semmiről sem tudok, ami ellenem szólna.+ De ez még nem bizonyít igazságosnak, ugyanis Jehova az, aki vizsgál engem.+ 5 Ezért semmit se ítéljetek+ a megfelelő idő előtt, míg el nem jön az Úr,+ aki a sötétség titkos dolgait is világosságra fogja hozni,+ és a szívek szándékait is nyilvánvalóvá teszi,+ és akkor az Istentől lesz kinek-kinek a dicsérete.+
6 Ezeket a dolgokat pedig, testvérek, úgy formáltam át a javatokra, hogy rám és Apollósra+ vonatkozzanak, hogy a mi esetünkön tanuljátok meg a szabályt: „Ne menjetek túl azokon, amik írva vannak”,+ hogy egyikőtök se legyen felfuvalkodott,+ egyikért a másik ellen.+ 7 Mert ki tesz téged mástól különbözővé+? Igen, mid van, amit nem kaptál?+ Ha meg úgy kaptad,+ miért dicsekszel+, mintha nem kaptad volna?
8 Szóval ti már beteltetek! Szóval már gazdagok vagytok!+ Szóval elkezdtetek királyokként+ uralkodni nélkülünk! Bárcsak el is kezdtetek volna királyokként uralkodni, hogy mi is királyokként uralkodhatnánk veletek!+ 9 Mert úgy tűnik nekem, hogy az Isten minket, az apostolokat utolsókként tett szemlére+ mint halálra szántakat,+ mivelhogy színházi látványosság+ lettünk a világnak és angyaloknak+ és embereknek.+ 10 Mi bolondok+ vagyunk Krisztus miatt, ti ellenben értelmesek+ Krisztusban; mi gyengék vagyunk,+ ti ellenben erősek;+ ti jó hírben álltok,+ mi ellenben gyalázatban vagyunk.+ 11 Mindeddig az óráig egyre csak éhezünk,+ és szomjazunk is,+ ruhátlanok vagyunk,+ bántalmazást+ szenvedünk, otthontalanok vagyunk,+ 12 a saját kezünkkel+ dolgozva fáradunk+. Amikor szidalmaznak bennünket, áldást mondunk,+ amikor üldöznek, helytállunk,+ 13 amikor rossz hírbe kevernek, kérlelőn kérünk;+ olyanná lettünk, mintha a világ szemete volnánk, mindennek söpredéke, mindmostanáig.+
14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek benneteket, hanem hogy intselek mint szeretett gyermekeimet.+ 15 Mert bár lehet nektek tízezer nevelőtök+ is Krisztusban, atyátok bizonyosan nincsen sok;+ mert én Krisztus Jézusban atyátok lettem a jó hír által.+ 16 Kérlellek hát benneteket: legyetek az utánzóimmá.+ 17 Ezért küldöm hozzátok Timóteuszt,+ minthogy szeretett és hű gyermekem+ az Úrban; és ő majd eszetekbe juttatja, milyen módszerekkel végzem Krisztus Jézus szolgálatát:+ hogyan is tanítok mindenütt, minden gyülekezetben.
18 Némelyek felfuvalkodtak,+ mintha nem is mennék el hozzátok. 19 Pedig rövidesen elmegyek hozzátok, ha Jehova úgy akarja,+ és meg fogom ismerni a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét. 20 Mert az Isten királysága nem beszédben áll, hanem erőben.+ 21 Mit akartok? Vesszővel menjek el hozzátok,+ vagy szeretettel és szellemnek szelídségével?+