Énekek éneke

2 Én a parti síkság egyszerű sáfránya* vagyok,

a völgyek lilioma+.”

 2 „Mint liliom a tövisek közt,

olyan az én szerelmem a lányok közt.”

 3 „Mint almafa az erdő fái között,

olyan az én kedvesem az ifjak között.

Minden vágyam, hogy árnyékában ülhessek,

és édes nekem a gyümölcse.

 4 Bevitt engem az ünnepi házba*,

és a szerelem volt fölöttem zászlaja.

 5 Adjatok nekem mazsolalepényt+ és almát,

hogy felüdüljek és erőre kapjak,

mert a szerelem beteggé tesz.

 6 Bal keze a fejem alatt,

jobb keze pedig átölel.+

 7 Megesketlek titeket, ó, Jeruzsálem lányai,

a gazellákra+ és a mező szarvasaira:

Itt van, a fal mögött áll,

betekint az ablakokon,

bepillant a rácsozaton.

»Kelj föl, szerelmem,

gyönyörűségem, gyere velem!

11 A tél* elmúlt,

már nem esik az eső.

12 Virágok nyílnak a földön,+

eljött a metszés ideje,+

és gerlebúgás+ hallatszik földünkön.

13 A fügefa megérleli korai fügéit,+

virágba borulnak a szőlők, és illatoznak.

14 Ó, én galambom a kőszikla hasadékaiban,+

a sziklák mélyedéseiben!

Hadd lássalak és halljam hangodat+,

mert kellemes a hangod és szép az alakod+!«”

15 „Fogjátok meg nekünk a rókákat,

a kis rókákat, melyek feldúlják a szőlőt,

mert most virágoznak a szőlőink.”

17 Míg szelesre nem fordul az idő,* és tova nem tűnnek az árnyak,

térj vissza gyorsan, ó, kedvesem,

mint a gazella+ vagy a fiatal szarvasbika+ a hegyeken, melyek elválasztanak minket*!