Bírák

11 A gileádita Jefte+ kiemelkedő harcos volt. Az anyja egy prostituált volt, az apját pedig Gileádnak hívták. 2 Gileádnak azonban a felesége is szült fiúkat. Amikor azok felnőttek, elűzték Jeftét, ezt mondva neki: „Te semmit sem fogsz örökölni apánktól, mert másik asszony fia vagy!” 3 Így hát Jefte elmenekült a testvérei elől, és Tób földjén telepedett le. Henyélő emberek csatlakoztak Jeftéhez, és vele tartottak.

4 Rövid idő elteltével az ammoniták harcba szálltak Izrael ellen.+ 5 Amikor az ammoniták harcba szálltak Izrael ellen, Gileád vénei azon nyomban elmentek, hogy visszahozzák Jeftét Tób földjéről. 6 Ezt mondták Jeftének: „Gyere, légy a vezérünk, hogy így harcolni tudjunk az ammoniták ellen!” 7 Jefte azonban így szólt Gileád véneihez: „Hát nem ti gyűlöltetek olyannyira, hogy elűztetek apám házából?+ Miért jöttök most hozzám, amikor nyomorúságban vagytok?” 8 Erre Gileád vénei ezt mondták Jeftének: „Éppen ezért fordultunk most hozzád. Ha velünk jössz, és harcolsz az ammoniták ellen, akkor te leszel a vezetője Gileád minden lakójának.+” 9 Jefte erre ezt mondta Gileád véneinek: „Ha visszavisztek, hogy harcoljak az ammoniták ellen, és Jehova segítségével legyőzöm őket, akkor a vezetőtök leszek!” 10 Gileád vénei így feleltek Jeftének: „Jehova legyen a tanúnk*, és ő ítéljen meg minket, ha nem azt tesszük, amit mondasz.” 11 Jefte pedig elment Gileád véneivel, és a nép a vezetőjévé és a parancsnokává tette őt. És Jefte megismételte a szavait Jehova előtt Micpában+.

12 Jefte azután követeket küldött az ammoniták+ királyához, ezt üzenve: „Miért jöttél ellenem, és támadod meg az országomat?” 13 Az ammoniták királya ezt mondta Jefte követeinek: „Ez azért van, mert amikor Izrael kijött Egyiptomból, elvette a földemet+ Arnontól+ kezdve a Jabbókig és a Jordánig+. Most pedig add vissza azt békében.” 14 Jefte azonban visszaküldte a követeket az ammoniták királyához, 15 és ezt üzente neki:

„Ezt mondja Jefte: »Izrael nem vette el a moábiták+ és az ammoniták földjét+, 16 mert amikor Izrael feljött Egyiptomból, a pusztán át ment egészen a Vörös-tengerig+, majd Kádesbe+ érkezett. 17 Akkor Izrael követeket küldött Edom+ királyához, ezt üzenve: ’Kérlek, hadd menjünk át a földeden!’, de Edom királya nem hallgatta meg. Moáb+ királyának is üzent, de az sem egyezett bele. Így hát Izrael Kádesben+ maradt. 18 Amikor továbbvonultak a pusztában, megkerülték Edom földjét+ és Moáb földjét. Moáb földjétől kelet felé+ mentek, és letáboroztak Arnon területén. De nem mentek át Moáb határán,+ ugyanis Arnon volt Moáb határa.

19 Izrael azután követeket küldött Szihonhoz, az amoriták királyához, Hesbon királyához, és Izrael ezt mondta neki: ’Kérünk, hadd menjünk át a földeden a saját területünkre!’+ 20 Ám Szihon nem bízott Izraelben, ezért nem engedte őket átmenni a területén. Inkább összegyűjtötte egész népét, letáborozott Jahácban+, és harcba szállt Izrael ellen. 21 Akkor Jehova, Izrael Istene kiszolgáltatta Izraelnek Szihont és egész népét, úgyhogy legyőzték őket, és Izrael birtokba vette az egész országot, ahol az amoriták laktak.+ 22 Így hát birtokba vették az amoriták egész területét az Arnontól a Jabbókig és a pusztától a Jordánig.+

23 Jehova, Izrael Istene űzte el az amoritákat a népe, Izrael elől.+ Te pedig el akarod űzni Izraelt? 24 Hát nem azoknak a területét foglaljátok el, akiket Kámos+, a ti istenetek ad nektek? Mi pedig azokat fogjuk elűzni, akiket Jehova, a mi Istenünk űz el előlünk.+ 25 És ti vajon jobbak volnátok, mint Bálák+, Cippór fia, Moáb királya? Ő vajon vitatkozott Izraellel, vagy harcolt valaha is ellenük? 26 Míg Izrael Hesbonban és a környező városokban*,+ Aróerben és a környező városokban és az Arnon partján levő városokban lakott 300 éven át, miért nem próbáltátok visszaszerezni azokat?+ 27 Én nem vétkeztem ellened, hanem te bánsz velem rosszul azáltal, hogy megtámadsz engem. Jehova, a bíró+ ítéljen ma Izrael népe és Ammon népe között.«”

28 De az ammoniták királya nem hallgatott Jefte szavaira, melyeket üzent neki.

29 Jehova szelleme ekkor rászállt+ Jeftére, és ő átment Gileádon és Manassén, hogy a gileádi Micpébe+ menjen, a gileádi Micpéből pedig az ammoniták irányába folytatta útját.

30 Akkor Jefte fogadalmat+ tett Jehovának, és ezt mondta: „Ha segítesz legyőznöm az ammonitákat, 31 akkor bárki jön is ki elém a házam ajtaján, amikor békével visszatérek az ammonitákkal vívott csatából, legyen Jehováé+; felajánlom azt mint égőáldozatot+.”

32 Jefte pedig elment, hogy harcoljon az ammoniták ellen, és Jehova segítségével legyőzte őket. 33 Nagy öldöklést vitt véghez közöttük Aróertől fogva egészen Minnitig – 20 városban –, majd pedig Ábel-Keramimig. Így hódoltak be az ammoniták az izraelitáknak.

34 Jefte végül hazament Micpába+, és ekkor a lánya jött ki elé, tamburinon játszva és táncolva. Ő volt az egyetlen gyermeke. Nem volt rajta kívül se fia, se lánya. 35 Amikor meglátta a lányát, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: „Ó, jaj, lányom! Összetörted a szívem, mert te vagy az, akit száműztelek. Ugyanis esküt tettem Jehovának, és nem vonhatom vissza.+”

36 De ő ezt mondta neki: „Apám, ha esküt tettél Jehovának, tégy velem aszerint, ahogy ígérted,+ hisz Jehova bosszút állt érted ellenségeiden, az ammonitákon.” 37 Majd ezt mondta az apjának: „Csak azt kérem, hadd maradjak magamra két hónapra, hadd menjek el a hegyekbe, és hadd sirassam el a szüzességemet a barátnőimmel*.”

38 Erre ő így felelt: „Menj!” És elküldte két hónapra, az pedig elment a hegyekbe a barátnőivel, és elsiratta a szüzességét. 39 A két hónap elteltével visszatért az apjához, aki aztán teljesítette fogadalmát, melyet vele kapcsolatban tett.+ A lánynak sosem volt kapcsolata férfival. És szokássá* lett Izraelben, 40 hogy Izrael lányai minden évben elmentek négy napra, hogy dicsérjék a gileádita Jefte lányát.