Jeremiás
31 „Abban az időben – ez Jehova kijelentése – Istenévé leszek Izrael minden családjának, ők pedig népemmé lesznek.”+
2 Ezt mondja Jehova:
„A kardtól megmenekült nép kegyet talált a pusztában,
amikor Izrael úton volt nyugalmának helyére.”
3 Megjelent nekem a távolból Jehova, és ezt mondta:
„Örökké tartó szeretettel szerettelek téged.
Ezért vonzottalak odaadó szeretettel.*+
4 Újjáépítelek még, és te újjáépülsz.+
5 Újra szőlőket ültetsz Szamária hegyein.+
Ültetni fognak az ültetők, és élvezni fogják azok gyümölcsét.+
6 Eljön a nap, amikor majd így kiáltanak az őrök Efraim hegyein:
»Gyertek, menjünk fel Sionba, Jehova Istenünkhöz!«+”
7 Mert ezt mondja Jehova:
„Örömmel kiáltsatok Jákobnak!
Ujjongjatok örömötökben, mivel a nemzetek élén álltok!+
Hirdessétek! Dicsőítsétek Istent, és így szóljatok:
»Ó, Jehova, mentsd meg népedet, akik megmaradtak Izraelből!«+
8 Visszahozom őket észak földjéről.+
Egybegyűjtöm őket a föld legtávolabbi részeiről.+
Ott lesznek közöttük a vakok, a sánták,+
a várandós és szülő asszonyok is, mindnyájan.
Nagy gyülekezetként térnek ide vissza.+
Vezetem őket, miközben jóindulatért esedeznek.
Patakokhoz viszem őket+
egyenes ösvényen, amelyen nem botlanak meg.
Mert én Izrael Atyja vagyok, Efraim pedig az elsőszülöttem.+”
„Az, aki szétszórta Izraelt, egybe is gyűjti,
szemmel tartja őt, mint pásztor a nyáját.+
12 Eljönnek majd, és örömmel kiáltanak Sion+ magaslatán.
Felderülnek Jehova jósága* miatt,
a gabona, az újbor+ és az olaj miatt,
a nyáj és a csorda+ kicsinyei miatt.
Gyászukat ujjongásra fordítom.+
Megvigasztalom őket, és bánatukat örömre váltom.+
15 „Ezt mondja Jehova:
»Hang hallatszik Rámában+, siralom és keserves sírás:
Nem akar vigasztalódni fiai miatt,
mert nincsenek többé.«+”
16 Ezt mondja Jehova:
„»Ne sírj hangosan, és tartsd vissza a könnyeid,
mert megjutalmazlak tetteidért – ez Jehova kijelentése. –
Vissza fognak térni az ellenség földjéről.«+
17 »Van reményed a jövőre+ – ez Jehova kijelentése. –
Fiaid visszatérnek a területükre.«”+
18 „Jól hallottam Efraim kesergését:
»Megfegyelmeztél, így hát meg lettem fegyelmezve,
mint egy igába még be nem tört borjú.
Hozz vissza, és én készségesen visszatérek,
mert te vagy Jehova, az én Istenem!
19 Mert miután visszatértem, bűntudatot éreztem.+
Miután ráébredtem, mit tettem, bánatomban a combomra csaptam.
Szégyenkeztem, és megalázottnak éreztem magamat azért,+
amit fiatalkoromban tettem.«”
20 „Vajon nem drága fiam, nem szeretett gyermekem nekem Efraim?+
Mert bár gyakran ellene szólok, nem feledkezem meg róla.
Ezért mélyen* megindultam iránta.+
Bizony megszánom őt” – ez Jehova kijelentése.+
Figyelj az országútra, az útra, amelyen menned kell.+
Térj vissza, ó, Izrael szüze! Térj vissza ide, a városaidba!
22 Meddig ingadozol még, ó, hűtlen lány?!
Bizony újat teremtett Jehova a földön:
a nő keresi buzgón a férfi kegyeit!”
23 Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: „Ismét ezt fogják mondani Júda földjén és városaiban, amikor visszahozom foglyaikat: »Áldjon meg téged Jehova, ó, igazságos lakóhely,+ ó, szent hegy!«+ 24 Júda és minden városa lakott lesz, földművesek és pásztorok élnek majd ott.+ 25 Felüdítem a megfáradtat*, és minden ellankadtat* megerősítek.+”
26 Erre fölébredtem, és kinyitottam a szememet. Édes volt az alvás nekem.
27 „Jönnek napok – ez Jehova kijelentése –, amikor bevetem Izrael házát és Júda házát ember magvával* és háziállat magvával.”+
28 „És ahogy éberen figyeltem arra, hogy gyomláljak, irtsak, romboljak, pusztítsak köztük, és bajt hozzak rájuk,+ úgy arra is éberen figyelek majd, hogy építsek és ültessek köztük+ – ez Jehova kijelentése. – 29 Azokban a napokban nem mondják többé: »Az apák ették a savanyú szőlőt, de az a fiakban hagyott savanyú szájízt*.«+ 30 Akkor majd mindenki a maga vétke miatt hal meg. Aki savanyú szőlőt eszik, az magának okoz savanyú szájízt.”
31 „Jönnek napok – ez Jehova kijelentése –, amikor új szövetséget kötök Izrael népével és Júda népével.+ 32 Ez nem olyan lesz, mint az a szövetség, amelyet ősapáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről.+ »Azt a szövetségemet ők megszegték,+ noha én uruk* voltam« – ez Jehova kijelentése.”
33 „Ez az a szövetség, amelyet Izrael népével kötök azok után a napok után: törvényemet bensőjükbe helyezem,+ és a szívükbe írom.+ Én Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek”+ – ez Jehova kijelentése.
34 „Nem tanítja többé senki a társát vagy a testvérét, így szólva: »Ismerjétek meg Jehovát!«,+ mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig+ – ez Jehova kijelentése. – Mert megbocsátom vétküket, és nem emlékezem többé bűnükre.”+
35 Ezt mondja Jehova,
ő, aki gondoskodott a napról, hogy világítson nappal,
és törvényt* szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel,
ő, aki felkorbácsolja a tengert, hogy zúgjanak habjai,
ő, akinek seregek Jehovája a neve:+
36 „Ha ezek a rendelkezések bármikor is hatályukat vesztik – ez Jehova kijelentése –,
akkor Izrael utódai sem lesznek többé nemzet előttem.”+
37 Ezt mondja Jehova: „»Ha meg lehet mérni az eget odafent, és ki lehet kutatni a föld alapjait odalent, akkor én is elvetem Izrael minden utódját mindazért, amit tettek« – ez Jehova kijelentése.”+
38 „Jönnek napok – ez Jehova kijelentése –, amikor felépül a város+ Jehovának a Hanánel tornyától+ a Szeglet kapuig+. 39 És a mérőzsinór+ kijjebb megy egyenesen a Gáreb dombjáig, és elkanyarodik Góa felé. 40 A tetemek és a hamu* egész völgye és az egész teraszos föld a Kidron völgyéig+, egészen a Ló kapu+ szegletéig kelet felé, szent lesz Jehovának+. Soha többé nem gyomlálják ki vagy rombolják le.”