Jónás
2 Jónás ekkor imádkozott Jehovához, az ő Istenéhez a hal gyomrából,+ 2 és ezt mondta:
„Jehovához kiáltottam nyomorúságomban, és ő válaszolt nekem.+
Habjaid és hullámaid mind átcsaptak fölöttem.+
4 Én pedig így szóltam: »Elűztél a szemed elől!
Hogyan láthatom újra szent templomodat?«
Hínár fonódott a fejem köré.
6 A hegyek alapjáig süllyedtem,
örökre bezárultak felettem a föld reteszei.
De felhoztad a veremből életemet, ó, Jehova, én Istenem!+
7 Amikor már-már kiment belőlem az élet*, Jehova volt az, akire gondoltam.+
Akkor imám eljutott hozzád, szent templomodba.+
8 Akik a semmit érő bálványokat imádják, elhagyják az odaadó szeretet forrását*.
9 Én viszont hálaadó szavakkal áldozom neked.
Teljesítem, amit fogadtam.+
A megmentés Jehovától jön.+”
10 Ezután Jehova parancsot adott a halnak, és az kiokádta Jónást a szárazföldre.