Ezékiel

34 Jehova ismét szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Prófétálj Izrael pásztorai ellen. Prófétálj, és mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Jaj Izrael pásztorainak,+ akik önmagukat legeltetik! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak?+ 3 A zsíros részt megeszitek, a gyapjút felveszitek, és a legkövérebb állatot levágjátok.+ A nyájat viszont nem legeltetitek.+ 4 A gyengélkedőt nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az elkóboroltat nem hoztátok vissza, és az elveszett után nem kutattatok.+ Inkább keményen és zsarnokian uralkodtatok felettük.+ 5 Ezért szétszéledtek, mert nem volt pásztor.+ Szétszéledtek, és minden mezei vadnak eledelévé lettek. 6 Ott kóboroltak a juhaim minden hegyen és minden magas dombon. Szétszóródtak az egész föld színén, és senki sem kereste őket, senki sem kutatott utánuk.

7 Ezért halljátok meg Jehova szavát, ti pásztorok: 8 „Amilyen biztos, hogy én élek, olyan biztos, hogy cselekedni fogok – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – Mivel juhaim prédává lettek, és minden mezei vadnak eledelül szolgáltak, hiszen nem volt pásztor, és az én pásztoraim nem keresték a juhaimat, hanem önmagukat legeltették, a juhaimat pedig nem legeltették”, 9 ezért halljátok meg Jehova szavát, ti pásztorok! 10 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: „Én a pásztorok ellen vagyok, és számonkérem rajtuk a juhaimat*. Nem engedem, hogy továbbra is ők legeltessék* juhaimat,+ és többé nem fogják önmagukat legeltetni a pásztorok. Kiszabadítom juhaimat a szájukból, és ezentúl nem lesznek nekik eledelül.”’

11 Mert így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Itt vagyok, és én magam keresem meg a juhaimat, és gondjukat viselem.+ 12 Úgy fogok gondot viselni rájuk, ahogy egy pásztor, aki megtalálta elszéledt juhait, és legelteti őket.+ Megszabadítom őket mindenhonnan, ahová szétszóródtak a felhők és a sűrű homály napján.+ 13 Kihozom őket a népek közül, egybegyűjtöm őket az országokból, beviszem őket földjükre, és legeltetni fogom őket Izrael hegyein,+ a folyók mellett és az ország minden lakóhelyénél. 14 Jó legelőn legeltetem őket, és Izrael magas hegyein fognak legelni.+ Jó legelőn fognak heverészni,+ és dús legelőn legelésznek majd Izrael hegyein.’

15 ’Én fogom legeltetni juhaimat,+ és én gondoskodom arról, hogy megpihenjenek+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – 16 Az elveszettet megkeresem,+ az eltévedtet visszahozom, a sérültet bekötözöm, a gyengélkedőt megerősítem, de a kövéret és az erőset elpusztítom. Az ilyenek felett ítéletet hozok, és az lesz az eledelük.’

17 Ami titeket illet, juhaim, ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ’Ítéletet tartok juh és juh között, a kosok és a kecskebakok között.+ 18 Hát nem elég nektek, hogy a legjobb legelőkön legeltek? Még legelőitek többi részét is lábatokkal tiporjátok? És miután a legtisztább vizet megittátok, felkavarjátok a többit a lábatokkal? 19 Hát az én juhaimnak a lábatokkal összetiport legelőn kell legelniük, és a lábatokkal felkavart vizet kell inniuk?’

20 Ezért így szól hozzájuk a legfőbb Úr, Jehova: ’Itt vagyok, és én magam fogok ítélni a kövér juh és a sovány juh között, 21 mivelhogy oldalatokkal és vállatokkal lökdöstétek és szarvatokkal ökleltétek valamennyi beteget, mígnem szétszéledtek miattatok mindenfelé. 22 Megmentem az én juhaimat, és nem lesznek többé prédává;+ ítélni fogok juh és juh között. 23 Egyetlen pásztort jelölök ki föléjük,+ szolgámat, Dávidot,+ és legeltetni fogja őket. Ő legelteti majd őket, és ő lesz a pásztoruk.+ 24 Én, Jehova leszek az Istenük,+ és szolgám, Dávid, fejedelem lesz közöttük.+ Én, Jehova szóltam.

25 Békeszövetséget kötök velük,+ és kiirtom az országból az ártalmas vadállatokat,+ hogy ők biztonságban lakjanak a pusztában, és az erdőkben aludjanak.+ 26 Áldássá teszem őket és dombom környékét,+ és megadom, hogy eső hulljon a megfelelő időben. Az áldások úgy áradnak majd felülről, mint az eső.+ 27 A mező fája gyümölcsöt terem, a föld is megadja termését,+ és ők biztonságban laknak majd a földön. Megtudják, hogy én vagyok Jehova, amikor összetöröm igarúdjaikat,+ és megszabadítom őket azoktól, akik rabszolgasorban tartották őket. 28 Nem lesznek többé prédául a nemzeteknek, és nem falja fel őket a föld vadja. Biztonságban fognak lakni, és senki sem rettenti meg őket.+

29 Létrehozok nekik egy híres ültetvényt, és többé nem halnak meg éhínség miatt az országban,+ a nemzetek pedig nem alázzák meg őket többé+. 30 „Akkor majd megtudják, hogy én, Jehova, az ő Istenük velük vagyok, ők, Izrael pedig az én népem”+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.’«

31 »És ti, juhaim,+ akikről gondoskodom, csak emberek vagytok, én pedig Istenetek vagyok« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”