Cselekedetek

21 Miután elváltunk tőlük, és tengerre szálltunk, egyenes útvonalon haladtunk, és Kószba érkeztünk, másnap pedig Rodoszba, onnan meg Patarába. 2 Amikor találtunk egy Föníciába átmenő hajót, felszálltunk és elhajóztunk. 3 Miután feltűnt Ciprus szigete, elhagytuk bal kéz felől, majd továbbhajóztunk Szíriába, és Tíruszban kötöttünk ki, mert a hajónak ott kellett kiraknia a rakományát. 4 Megkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig. Ők azonban a szellem által újra meg újra azt mondták Pálnak, hogy ne menjen be Jeruzsálembe.+ 5 Mikor aztán leteltek látogatásunk napjai, útnak indultunk, ők pedig mindannyian, az asszonyokkal és a gyermekekkel együtt elkísértek minket egészen a városon kívülre. A tengerparton letérdelve imádkoztunk, 6 majd elbúcsúztunk egymástól. Mi beszálltunk a hajóba, ők pedig visszatértek az otthonukba.

7 A hajóútnak aztán a végére értünk, és Tíruszból indulva megérkeztünk Ptolemaiszba. Üdvözöltük a testvéreket, és egy napig náluk maradtunk. 8 Másnap elindultunk, és megérkezve Cezáreába, bementünk Fülöpnek, az evangéliumhirdetőnek+ a házába, aki a hét férfi egyike volt,+ és ott maradtunk nála. 9 Volt neki négy hajadon lánya, akik prófétáltak.+ 10 Miután jó néhány napot ott maradtunk, egy Agabusz nevű próféta+ jött le Júdeából. 11 Odajött hozzánk, fogta Pál övét, megkötözte a saját lábát és kezét, és ezt mondta: „Így szól a szent szellem: »Azt a férfit, akié ez az öv, így fogják megkötözni a zsidók Jeruzsálemben,+ és a nemzetekből valók kezébe adják.«”+ 12 Mikor pedig ezt hallottuk, kérlelni kezdtük Pált mi is, meg a helybeliek is, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. 13 Pál akkor így válaszolt: „Mit csináltok? Miért sírtok és próbáljátok gyengíteni az elhatározásomat? Biztosak lehettek abban, hogy nemcsak arra vagyok kész, hogy megkötözzenek, hanem arra is, hogy meghaljak Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.”+ 14 Amikor nem hagyta magát lebeszélni, nem ellenkeztünk tovább,* hanem ezt mondtuk: „Legyen meg Jehova akarata.”

15 Ezek után a napok után felkészültünk az utazásra, és elindultunk Jeruzsálembe. 16 Néhány cezáreai tanítvány szintén velünk tartott, és elvittek minket a ciprusi Mnásonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy az ő otthonában szálljunk meg. 17 Amikor Jeruzsálembe értünk, a testvérek nagy örömmel fogadtak minket. 18 A következő napon pedig Pál és mi is bementünk Jakabhoz;+ és a vének mindnyájan jelen voltak*. 19 Pál üdvözölte őket, és részletesen beszámolt arról, hogy mit tett Isten a nemzetek között az ő szolgálata által.

20 Ezt hallva, dicsőíteni kezdték Istent, neki pedig ezt mondták: „Látod, testvér, hány ezer hívő van a zsidók között; és ők mind buzgón megtartják a törvényt.+ 21 Felőled viszont azt rebesgetik, hogy a nemzetek között levő összes zsidót arra tanítod, hogy hagyják el Mózes törvényét,* mivel azt mondod nekik, hogy ne metéljék körül a gyermekeiket, és ne kövessék a szokásokat.+ 22 Akkor hát mi a teendő? Mivel mindenképpen hallani fognak róla, hogy megérkeztél, 23 ezért tedd azt, amit mondunk neked: Van nálunk négy férfi, akik fogadalmat tettek. 24 Vedd őket magad mellé, tisztulj meg velük együtt szertartásilag, és fedezd a költségeiket, hogy megborotváltathassák a fejüket. Így majd mindenki tudni fogja, hogy semmi sincs azokban a kósza hírekben, amelyeket rólad mondtak, hanem a törvénnyel összhangban élsz, és megtartod azt.+ 25 Ami a nemzetek közül való hívőket illeti, elküldtük nekik írásban a döntésünket, hogy őrizkedjenek a bálványoknak áldozott dolgoktól,+ csakúgy, mint a vértől,+ a megfojtott állattól+ és a szexuális erkölcstelenségtől.”+

26 Másnap aztán Pál maga mellé vette a férfiakat, megtisztult velük együtt szertartásilag,+ és bement a templomba, hogy bejelentse, mikor telnek le a szertartási megtisztulás napjai, és mikor kell bemutatni mindegyikükért az áldozatot.

27 Mikor pedig a hét nap a vége felé járt, az ázsiai zsidók a templomban látva őt, felbujtották a sokaságot. Megragadták, 28 és ezt kiáltották: „Izrael férfiai, segítsetek! Ez az az ember, aki mindenkit mindenütt olyan dolgokra tanít, amik a népünk, a törvényünk és ez ellen a hely ellen irányulnak. Sőt, még görögöket is behozott a templomba, és beszennyezte ezt a szent helyet.”+ 29 Előzőleg ugyanis látták vele az efézusi Trofimuszt+ a városban, és azt hitték, hogy Pál bevitte őt a templomba. 30 Megmozdult az egész város, és összefutott a nép. Megragadták Pált, és kivonszolták a templomból, az ajtókat pedig azonnal bezárták. 31 Míg azon igyekeztek, hogy megöljék őt, a katonai egység parancsnokához eljutott a hír, hogy egész Jeruzsálemben fejetlenség uralkodik. 32 Erre ő rögtön katonákat és katonatiszteket vett maga mellé, és lefutott hozzájuk. Amikor meglátták a parancsnokot és a katonákat, abbahagyták Pál verését.

33 A parancsnok akkor közelebb ment, őrizetbe vette őt, és parancsot adott, hogy kössék meg két lánccal.+ Majd tudakozódni kezdett, hogy ki is ő valójában, és mit tett. 34 A sokaságban pedig ki ezt, ki azt kezdte kiabálni. Mivel azonban a zűrzavar miatt semmi bizonyosat sem volt képes megtudni, megparancsolta, hogy vigyék Pált a kaszárnyába. 35 Mikor pedig a lépcsőhöz ért, a katonáknak vinniük kellett őt a sokaság erőszakoskodása miatt, 36 a tömeg ugyanis követte, és így kiáltozott: „Végezz vele!*”

37 Amint már éppen be akarták vinni Pált a kaszárnyába, ő így szólt a parancsnokhoz: „Szabad valamit mondanom neked?” Az így szólt: „Te tudsz görögül? 38 Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki nemrég zendülést szított, és a 4000, tőrrel felfegyverzett férfit kivezette a pusztába?” 39 Pál erre így szólt: „Én valójában zsidó vagyok,+ a ciliciai Tárzuszból való,+ egy nem éppen jelentéktelen város polgára. Ezért kérve kérlek, engedd meg, hogy beszéljek a néphez.” 40 Miután az megengedte, Pál a lépcsőn állva intett kezével a népnek. Mikor nagy csend lett, héber nyelven+ így szólt hozzájuk: