Lukács

7 Miután befejezte, amit mondani akart a népnek, bement Kapernaumba. 2 Egy katonatiszt rabszolgája pedig, akit az becsben tartott, súlyos betegségben szenvedett, és a halálán volt.+ 3 Amikor a katonatiszt hallott Jézusról, elküldött hozzá némelyeket a zsidók vénei közül azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a rabszolgáját. 4 Odamentek Jézushoz, és kérve kérték őt, ezt mondva: „Méltó rá, hogy ezt megtedd neki, 5 mert szereti nemzetünket, és a zsinagógánkat is ő építette.” 6 Jézus tehát elment velük. Bár már nem járt messze a háztól, a katonatiszt elküldte néhány barátját, hogy mondják meg neki: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a házamba gyere.+ 7 Arra sem tartottam magamat méltónak, hogy elmenjek hozzád; hanem csak mondd, és meggyógyul a szolgám. 8 Mert nekem is vannak feletteseim, és alám is vannak rendelve katonák, és ha az egyiknek azt mondom, hogy »menj el!«, elmegy, a másiknak meg, hogy »gyere ide!«, odajön, a rabszolgámnak pedig, hogy »tedd ezt!«, megteszi.” 9 Amikor Jézus hallotta ezeket, elámult, és az őt követő sokasághoz fordulva így szólt: „Mondom nektek, még az izraeliták között sem találkoztam senkivel, akinek ilyen nagy hite lett volna.”+ 10 És amikor a küldöttek visszatértek a házba, jó egészségben találták a rabszolgát.+

11 Nem sokkal ezután egy Nain nevű városba ment, és vele mentek a tanítványai meg egy nagy tömeg. 12 Amikor közel ért a város kapujához, éppen egy halottat hoztak kifelé, anyjának egyetlen fiát.+ Az asszony ráadásul özvegy volt. Népes sokaság is jött vele a városból. 13 Amikor az Úr meglátta, megszánta őt,+ és ezt mondta neki: „Ne sírj!”+ 14 Azzal odament, megérintette a ravatalt*, és akik vitték, megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj fel*!”+ 15 Erre a halott felült, és beszélni kezdett, Jézus pedig átadta az anyjának.+ 16 Ekkor félelem lett úrrá mindnyájukon, és dicsőíteni kezdték Istent, ezt mondva: „Nagy próféta jött közénk”,+ és „Isten a népére fordította figyelmét”+. 17 És ez a hír elterjedt róla egész Júdeában és az egész környéken.

18 Jánosnak pedig beszámoltak a tanítványai mindezekről.+ 19 Ezért János magához hívott kettőt a tanítványai közül, és elküldte őket az Úrhoz, hogy megkérdezzék tőle: „Te vagy az eljövendő,+ vagy másvalakit várjunk?” 20 Amikor odamentek hozzá a férfiak, így szóltak: „Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy megkérdezzük: »Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?«” 21 Abban az órában sokakat meggyógyított betegségeikből+ és súlyos bajaikból, kiűzött belőlük gonosz szellemeket, és sok vaknak megadta, hogy lásson. 22 Válaszul ezt mondta nekik: „Menjetek, és számoljatok be Jánosnak arról, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak,+ a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a siketek hallanak,+ a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik a jó hírt.+ 23 Boldog, aki nem talál okot arra, hogy megbotránkozzon miattam.”+

24 Amikor János követei elmentek, Jézus ezeket mondta Jánosról a sokaságnak: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy szél ingatta nádszálat lássatok?+ 25 Miért mentetek hát ki? Hogy finom ruhába* öltözött embert lássatok?+ De hiszen akik díszes ruhát viselnek, és fényűzésben élnek, azok a királyi házakban vannak. 26 Hát akkor miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Sőt, mondom nektek, még prófétánál is sokkal nagyobbat.+ 27 Ő az, akiről meg van írva: »Elküldöm követemet előtted*, aki előkészíti az utadat.«+ 28 Mondom nektek, asszonyoktól nem született nagyobb ember Jánosnál, de Isten királyságában a legkisebb is nagyobb nála.”+ 29 (Ennek hallatán az egész nép és az adószedők elismerték, hogy Isten igazságos, mert ők már meg voltak keresztelkedve János keresztségével.+ 30 A farizeusok és a törvénytudók azonban semmibe vették Isten nekik szóló tanácsát*,+ hiszen ők nem voltak megkeresztelkedve János által.)

31 „Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék tagjait? Kihez hasonlók?+ 32 Hasonlók a kisgyermekekhez, akik a piactéren ülnek, és odakiáltanak egymásnak: »Fuvoláztunk nektek, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem sírtatok.« 33 Ugyanígy, eljött Keresztelő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik,+ ti mégis azt mondjátok: »Démon van benne.« 34 Eljött az Emberfia, aki eszik is, iszik is, róla meg azt mondjátok: »Falánk és részeges*, adószedők és bűnösök barátja!«+ 35 De a bölcsességet igazságosnak bizonyítja* minden gyermeke.”+

36 Az egyik farizeus pedig folyton arra kérte őt, hogy étkezzen vele. Bement hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.+ 37 És egy asszony, akit bűnösnek ismertek a városban, megtudta, hogy ő a farizeus házában eszik*. Hozott egy illatos olajat tartalmazó alabástrompalackot,+ 38 majd elhelyezkedve Jézus mögött, a lábánál, sírt, és áztatni kezdte könnyeivel a lábát, és a hajával törölte meg. Gyöngéden csókolgatta is a lábát, és illatos olajat öntött rá. 39 Látva ezt a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ha ez az ember valóban próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt érinti, vagyis hogy bűnös.”+ 40 Jézus erre így szólt hozzá: „Simon, van valami mondanivalóm neked.” Az így szólt: „Tanító, mondjad!”

41 „Egy bizonyos kölcsönadónak volt két adósa: az egyik 500 dénárral volt adós, a másik pedig 50-nel. 42 Amikor nem volt miből visszafizetniük, ő mindkettőnek elengedte a tartozását*. Melyikük fogja tehát jobban szeretni őt?” 43 Válaszul Simon ezt mondta: „Úgy vélem, hogy az, akinek többet engedett el*.” Ő ezt mondta neki: „Helyesen ítélted meg.” 44 Azzal az asszony felé fordult, és ezt mondta Simonnak: „Látod ezt az asszonyt? Beléptem a házadba, és te nem adtál vizet a lábamra. Ez az asszony viszont könnyeivel áztatta lábamat,+ és hajával törölte meg. 45 Te nem üdvözöltél engem csókkal, ez az asszony viszont attól az órától kezdve, hogy bejöttem, gyengéden csókolgatja a lábamat. 46 Te nem öntöttél olajat a fejemre, ez az asszony viszont illatos olajat öntött a lábamra. 47 Ezért azt mondom neked, hogy bár sok* bűne van, meg van bocsátva,+ mert nagyon szeretett.+ Akinek viszont kevés bűne van megbocsátva, kevéssé szeret.” 48 Azután így szólt az asszonyhoz: „A bűneid meg vannak bocsátva.”+ 49 Erre azok, akik vele együtt feküdtek az asztalnál, mondogatni kezdték egymás között: „Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?”+ 50 Ő pedig így szólt az asszonyhoz: „A hited megmentett téged;+ menj békével!”