1Mózes
27 Amikor Izsák idős volt, és már alig látott, hívatta Ézsaut+, a nagyobbik fiát, és ezt mondta neki: „Fiam!” Mire az így felelt: „Itt vagyok!” 2 Ő így folytatta: „Megöregedtem, és nem tudom, meddig élek még. 3 Most hát, kérlek, fogd a fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és ejts nekem vadat.+ 4 Utána készíts nekem olyan ízletes ételt, amit szeretek, és hozd be hozzám. Azután eszem belőle, hogy megáldhassalak* még a halálom előtt.”
5 Rebeka azonban figyelt, amint Izsák Ézsauval, a fiával beszélt. Ézsau pedig kiment a mezőre, hogy vadat ejtsen, és elhozza.+ 6 Rebeka ekkor ezt mondta Jákobnak, a fiának:+ „Most hallottam, hogy apád beszélt Ézsauval, a testvéreddel, így szólva: 7 »Hozzál nekem vadat, készíts ízletes ételt, hadd egyek, hogy megáldhassalak Jehova előtt, még mielőtt meghalok.«+ 8 Most pedig, fiam, jól figyelj arra, amit mondok neked!+ 9 Menj, kérlek, a nyájhoz, és hozd ide nekem a két legszebb kecskegidát, hogy ízletes ételt készíthessek belőle apádnak, ahogyan ő szereti. 10 Utána vidd be apádnak, hogy megegye, és megáldhasson még a halála előtt.”
11 Jákob azonban ezt mondta Rebekának, az anyjának: „De Ézsau, a testvérem szőrös,+ az én bőröm pedig sima. 12 Mi lesz akkor, ha apám megtapogat?+ Akkor olyan leszek a szemében, mint aki csúfot űz belőle, és biztosan átkot szerzek magamnak, nem áldást.” 13 Erre az anyja ezt mondta: „Fiam, szálljon rám a neked szánt átok! Csak tedd azt, amit mondtam, menj, és hozd el nekem a kecskegidákat!”+ 14 Ő pedig elment értük, az anyjához vitte azokat, és az anyja ízletes ételt készített, pont, ahogyan az apja szerette. 15 Rebeka utána fogta Ézsaunak, nagyobbik fiának a legjobb ruháit, amelyek otthon voltak, és ráadta Jákobra, a kisebbik fiára.+ 16 A kecskegidák bőrével pedig befedte fiának a kezét és nyakának sima részét.+ 17 Majd Jákobnak, a fiának a kezébe adta az ízletes ételt és a kenyeret, melyeket készített.+
18 Jákob pedig bement az apjához, és ezt mondta: „Apám!” Mire ő így felelt: „Itt vagyok! Ki vagy te, fiam?” 19 Jákob ezt mondta apjának: „Ézsau vagyok, a te elsőszülötted.+ Mindent úgy tettem, ahogy mondtad. Ülj fel, kérlek, és egyél a vadpecsenyémből, hogy megáldhass* engem.+” 20 Izsák erre ezt mondta fiának: „Hogy találtál vadat ilyen hamar, fiam?” Az így felelt: „Úgy, hogy Jehova, a te Istened, elém hozta.” 21 Izsák ekkor így szólt Jákobhoz: „Kérlek, gyere közelebb, fiam, hadd tapogassalak meg, hogy megtudjam, valóban a fiam, Ézsau vagy-e.”+ 22 Jákob tehát közelebb ment Izsákhoz, az apjához, és az megtapogatta, majd ezt mondta: „A hangod Jákob hangja, de a kezed Ézsau keze.”+ 23 Nem ismerte fel őt, mert a kezei szőrösek voltak, mint Ézsaunak, a bátyjának a kezei. Így hát megáldotta.+
24 Aztán megkérdezte: „Csakugyan te vagy az, fiam, Ézsau?” Mire ő így felelt: „Én vagyok.” 25 Akkor ezt mondta: „Hozz nekem, fiam, a vadpecsenyéből, hadd egyek, és aztán megáldalak*.” Odavitte neki, és Izsák evett, majd pedig bort vitt neki, és az ivott. 26 Akkor ezt mondta neki Izsák, az apja: „Gyere közelebb, kérlek, és csókolj meg, fiam.”+ 27 Ő közelebb ment, megcsókolta, és Izsák megérezte a ruhájának illatát.+ Ekkor megáldotta őt, ezt mondva:
„Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, melyet megáldott Jehova. 28 Adjon neked az igaz Isten harmatot az égből,+ termékeny talajt+ és bőséges gabonát meg újbort!+ 29 Népek szolgáljanak téged, és nemzetek hajoljanak meg mélyen előtted. Légy úr a testvéreid felett, és hajoljanak meg mélyen előtted anyád fiai.+ Legyen átkozott mindaz, aki téged átkoz, és legyen áldott mindaz, aki téged áld!+”
30 Rögtön azután, hogy Izsák megáldotta Jákobot, és ő kijött az apjától, Izsáktól, megérkezett a vadászatból a bátyja, Ézsau.+ 31 Ő is készített egy ízletes ételt, majd bevitte az apjához, és ezt mondta neki: „Keljen fel, apám, és egyen fia vadpecsenyéjéből, hogy megáldhasson engem*!” 32 Ám Izsák, az apja megkérdezte tőle: „Ki vagy te?” Mire ő így felelt: „A te elsőszülött fiad vagyok, Ézsau.”+ 33 Izsák elkezdett nagyon remegni, és ezt mondta: „Akkor hát ki volt az, aki vadat ejtett, és behozta nekem? Én pedig már ettem belőle, mielőtt te megjöttél, és megáldottam őt! Ő bizony áldott is lesz!”
34 Amint hallotta apjának a szavait, Ézsau rendkívül hangosan és keserűen felkiáltott, és ezt mondta apjának: „Áldj meg engem is, apám!”+ 35 De ő így felelt: „Öcséd megtévesztett, hogy elvegye a neked szánt áldást.” 36 Erre Ézsau ezt mondta: „Hát nem ezért hívják Jákobnak*, amiért most másodszor is kiszorított a helyemből?!+ Elsőszülöttségi jogomat már elvette,+ most meg az áldásomat is elvette!+” Majd ezt kérdezte: „Nem tartogattál nekem is valamilyen áldást?” 37 Ám Izsák így felelt Ézsaunak: „Uraddá tettem őt.+ Minden testvérét szolgául adtam neki, gabonával és újborral is elláttam.+ Mit tehetek most már érted, fiam?”
38 Ézsau ekkor ezt mondta apjának: „Csak ez az egy áldásod van, apám? Áldj meg engem is, apám!” Ézsau ekkor hangos sírásra fakadt.+ 39 Izsák, az apja, ezt felelte neki:
„Nem fogsz termékeny földön lakni, és harmatot sem kapsz az égből.+ 40 Egész életedben használni fogod a kardodat,+ és testvéredet fogod szolgálni.+ De amikor majd feldühödsz, bizony letöröd nyakadról az igáját.+”
41 Ézsau azonban gyűlöletet táplált Jákob iránt az áldás miatt, amellyel az apja megáldotta,+ és Ézsau folyton ezt mondta magában: „Közelednek a napok, amikor majd apámat gyászoljuk.+ Utána megölöm az öcsémet, Jákobot.” 42 Amikor elmondták Rebekának, hogy mit tervez a nagyobbik fia, Ézsau, azonnal küldetett Jákobért, a kisebbik fiáért, és ezt mondta neki: „Figyelj! A bátyád, Ézsau azt tervezi, hogy bosszúból megöl téged*. 43 Most pedig, fiam, tedd azt, amit mondok neked! Indulj, és fuss Lábánhoz, a testvéremhez Háránba!+ 44 Lakj nála egy darabig, míg lecsillapodik a bátyád dühe, 45 alábbhagy a haragja, és elfelejti, mit tettél vele. Akkor érted küldök, és elhozatlak onnan. Miért veszítenélek el egy nap mindkettőtöket?”
46 Rebeka utána ezt mondogatta Izsáknak: „Megundorodtam az életemtől Hét lányai miatt.+ Ha Jákob is Hét lányai közül vesz magának feleséget, ennek a földnek a lányai közül, mint amilyenek ezek, akkor mit ér az életem?+”