Ézsaiás
21 Kijelentés a tenger pusztája* ellen:+
Úgy jön a csapás a pusztából, egy félelmetes földről,
mint a délen végigsöprő szélvész.+
2 Félelmetes látomást mutattak nekem:
A csaló csal,
a pusztító pusztít.
Vonulj föl, ó, Elám! Indíts ostromot, ó, Média!+
Véget vetek minden sóhajtásnak, amit okozott.+
Görcseim vannak,
mint amilyenek a szülő asszony görcsei.
Túl zaklatott vagyok ahhoz, hogy halljak,
és túl feldúlt ahhoz, hogy lássak.
4 Nyugtalan a szívem. Remegek a félelemtől.
Reszketek az alkonyattól, melyet annyira vártam.
5 Terítsétek meg az asztalt, készítsétek elő az ülőhelyeket!
Egyetek és igyatok!+
Keljetek föl, fejedelmek, kenjétek fel* a pajzsot!
6 Mert Jehova így szólt hozzám:
„Menj, állíts őrt, hogy elmondja, amit lát.”
Nagyon feszülten figyelt.
8 Aztán kiáltott, mint egy oroszlán:
„Ó, Jehova! Szüntelenül az őrtornyon állok nappal,
és őrhelyemen állok minden éjszaka.+
Akkor megszólalt, és ezt mondta:
„Elesett! Elesett Babilon!+
Isteneinek minden faragott bálványa a földön hever összetörve!+”
Elmondtam nektek, amit a seregek Jehovájától, Izrael Istenétől hallottam.
Valaki kiált hozzám Szeirből+:
„Őrálló, mi hír az éjszakáról?
Őrálló, mi hír az éjszakáról?”
12 Az őrálló így szólt:
„Eljön a reggel, és az éj is.
Ha kérdezni akartok, kérdezzetek.
Gyertek újra!”
13 Kijelentés a kietlen síkság ellen:
Az erdőben, a kietlen síkságon fogtok éjszakázni,
ó, dedáni+ karavánok!
15 Mert kard elől menekültek el, a kivont kard,
a kifeszített íj és a kegyetlen háború elől.
16 Mert ezt mondta nekem Jehova: „Még egy év, a béres évei szerint,* és lehanyatlik Kédár+ minden dicsősége. 17 És Kédár harcosai közül kevés íjász marad meg, mert Jehova, Izrael Istene mondta ezt.”