Jeremiás
8 „Akkor majd előhozzák Júda királyainak csontjait, fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait, a próféták csontjait és Jeruzsálem lakóinak csontjait a sírjaikból – ez Jehova kijelentése. – 2 Kiterítik őket a napra, meg a hold és az ég egész serege elé, amelyeket szerettek, szolgáltak, követtek, akiktől tanácsot kértek, és amelyek előtt meghajoltak.+ Nem szedik össze és el sem temetik őket. Olyanok lesznek, mint a trágya a föld színén.+”
3 „És aki csak életben marad e gonosz családból, inkább a halált választja majd, semmint az életet, mindazokon a helyeken, ahova szétszórom őket” – ez a seregek Jehovájának kijelentése.
4 „Mondd meg nekik: »Így szól Jehova:
’Vajon akik elesnek, nem kelnek föl?
Ha az egyik visszafordul, vajon nem fordul vissza a másik is?
5 Miért hűtlen ez a nép, Jeruzsálem, mégpedig megátalkodottan hűtlen?
Ragaszkodnak a megtévesztéshez,
nem akarnak megtérni.+
6 Odafigyeltem és egyre csak figyeltem, de nem helyesen beszéltek.
Senki sem volt, aki bánta volna gonoszságát, és azt kérdezte volna: „Mit tettem?”+
Mindegyik visszatér a népszerű útra, miként a csatába vágtató ló.
7 Még a gólya is az égen jól tudja, hogy mikor kell költöznie*.
A gerle, a sarlósfecske és a rigó* is ügyel rá, mikor kell visszatérnie*.
Az én népem azonban nem érti Jehova ítéletét.+’«
8 »Hogyan mondhatjátok: ’Bölcsek vagyunk, nálunk van Jehova törvénye*!’
Hiszen az írnokok hazug íróvesszejével*+ csak hazugságot jegyeztek le.
9 Szégyent vallottak a bölcsek.+
Megrettentek, és csapdába esnek majd.
Megvetették Jehova szavát.
Miféle bölcsességük van hát nekik?
Mert a legkisebbtől a legnagyobbig mindnyájan nyerészkednek,+
a prófétától kezdve a papig mindenki csal.+
11 Népem lányának összeomlását* felszínesen próbálják gyógyítgatni, ezt mondva:
’Béke van! Béke van!’,
holott nincsen béke.+
12 Vajon szégyenkeznek amiatt, hogy utálatosságot cselekedtek?
Egyáltalán nem szégyenkeznek!
Még a megalázottság érzését sem ismerik!+
Ezért elesnek majd az elesőkkel.
Elbuknak, amikor megbüntetem őket+« – így szól Jehova.
13 »Végzek velük a begyűjtéskor – ez Jehova kijelentése. –
Nem marad szőlő a szőlőtőn, sem füge a fügefán, még a levelek is elszáradnak.
És amit adtam nekik, azt elveszítik.«”
14 „Miért ülünk itt?
Gyűljünk össze! Menjünk a megerősített városokba,+ és haljunk meg ott.
Hiszen Istenünk, Jehova végez velünk,
és mérgezett vizet ad nekünk inni,+
mert vétkeztünk Jehova ellen.
15 Békét reméltünk, de nem jött semmi jó.
A gyógyulás idejét, de helyette rettegés van!+
16 Dán felől hallatszik már lovainak horkantása.
Ménjeinek nyerítésétől
megremeg az egész föld.
Eljönnek, és felfalják az országot, és mindazt, ami benne van,
a várost és lakosait.”
17 „Kígyókat küldök közétek,
mérges kígyókat, amelyeket nem lehet bűvölni,
és biztosan megmarnak titeket” – ez Jehova kijelentése.
18 Gyógyíthatatlan bánat fogott el,
beteg a szívem.
19 Messzi földről hallatszik
népem lányának segélykiáltása:
„Hát nincs Jehova Sionban?
Nincs ott Sion királya?”
„Miért bosszantottak engem faragott bálványaikkal,
semmit érő idegen isteneikkel?”
20 „Elmúlt az aratás, véget ért a nyár,
de nem mentettek meg bennünket!”
22 Hát nincs balzsam* Gileádban?+
Akkor miért nem gyógyult meg népem lánya?+