Márk

4 Aztán ismét tanítani kezdett a tenger mellett, és nagyon nagy tömeg gyűlt oda hozzá. Ezért beszállt egy csónakba, leült, és egy kissé eltávolodott a parttól. Az egész sokaság pedig a tenger mellett, a parton volt.+ 2 Sok mindent kezdett tanítani nekik szemléltetésekkel,+ és miközben tanított, ezt mondta nekik:+ 3 „Figyeljetek! A magvető kiment vetni.+ 4 Amint vetett, némelyik mag az út szélére esett, majd jöttek a madarak, és felették azokat.+ 5 Más magok sziklás talajba hullottak, ahol nem volt sok föld, és azonnal kihajtottak, mert nem volt mély a föld.+ 6 De amikor felkelt a nap, megperzselődtek és elszáradtak, mivel nem volt gyökerük. 7 Más magok pedig a tövisbokrok közé estek. A tövisbokrok megnőttek, és megfojtották őket, így nem hoztak termést.+ 8 Más magok pedig a jó földbe estek, s felnőve és gyarapodva termést kezdtek hozni, és teremtek 30-szorosan, 60-szorosan és 100-szorosan.”+ 9 Majd hozzátette: „Akinek van füle a hallásra, hallja!”+

10 Amikor aztán egyedül volt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt kérdezgetni kezdték őt a szemléltetésekről.+ 11 Erre ezt mondta nekik: „Nektek Isten segített megérteni Isten királyságának a szent titkát+, de a kívülállóknak mindent szemléltetésekkel tanítok,+ 12 hogy még ha néznek is, nézzenek, de ne lássanak, és még ha hallanak is, halljanak, de ne fogják fel az értelmét, és nehogy valaha is megtérjenek, és megbocsátást nyerjenek.”+ 13 Továbbá ezt mondta nekik: „Ha nem értitek* ezt a szemléltetést, akkor miképpen fogjátok megérteni a többit?

14 A magvető a szót veti.+ 15 Ezek azok, akik az út szélén vannak, ahová a szót vetik: mihelyt meghallják azt, eljön Sátán,+ és elveszi a beléjük vetett szót.+ 16 Hasonló, ami a sziklás talajba hullottakkal történik: mihelyt meghallják a szót, örömmel fogadják.+ 17 De mivel nem gyökerezik meg bennük, csak egy ideig maradnak meg, azután mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad a szó miatt, elbotlanak. 18 Vannak még mások is, a tövisbokrok közé hullottak. Ezek azok, akik hallják a szót,+ 19 de ennek a világrendszernek az aggodalmai+, a gazdagság megtévesztő hatalma*+ és az egyéb dolgok utáni kívánságok+ a szívükbe hatolnak, megfojtják a szót, és az nem hoz termést. 20 Végezetül, a jó földbe vetettek azok, akik figyelnek a szóra, kedvezően fogadják, és 30-szoros, 60-szoros és 100-szoros termést hoznak.”+

21 Ezt is mondta nekik: „Vajon azért hoznak lámpát, hogy a kosár alá vagy az ágy alá tegyék? Nem inkább azért hozzák, hogy a lámpatartóra tegyék?+ 22 Hiszen nincs olyan rejtett dolog, ami le ne lepleződne, és nincs olyan gondosan eltitkolt dolog, ami nyilvánosságra ne kerülne.+ 23 Akinek van füle a hallásra, hallja!”+

24 Továbbá ezt mondta nekik: „Figyeljetek oda arra, amit hallotok.+ Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek, sőt, ráadást is kaptok. 25 Mert akinek van, annak még többet adnak,+ de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”+

26 Ezután így folytatta: „Isten királysága éppen olyan, mint amikor egy ember magot vet a földbe. 27 Éjjel alszik, nappal felkel, a mag pedig kisarjad, és magasra nő, de hogy pontosan hogyan, azt nem tudja. 28 A föld saját magától hoz termést fokozatosan, először a szárat, azután a kalászt, végül a teljes szemet a kalászban. 29 Mihelyt pedig a termés beérik, az ember nekiereszti a sarlót, mert eljött az aratás ideje.”

30 Ezután így szólt: „Mihez hasonlítsuk Isten királyságát, vagy milyen szemléltetéssel magyarázzuk? 31 Hasonlít a mustármaghoz, amely, mikor elvetették a földbe, a legapróbb volt minden mag közül a földön.+ 32 De miután elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden más zöldségfélénél, és nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyéka alatt letelepedhetnek.”

33 Sok ilyen szemléltetéssel+ beszélt nekik a szóról, ahhoz mérten, hogy mennyit voltak képesek felfogni. 34 Szemléltetés nélkül nem is beszélt nekik, de a tanítványainak maguk között mindent megmagyarázott.+

35 Azon a napon, miután leszállt az este, ezt mondta nekik: „Menjünk át a túlpartra!”+ 36 Így hát, miután elengedték a sokaságot, elvitték őt a csónakban, úgy, ahogy volt; és más csónakok is voltak vele.+ 37 Akkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok újra meg újra becsaptak a csónakba, úgyhogy az kis híján megtelt.+ 38 De ő a csónak hátsó részében volt, és a párnán aludt. Felébresztették hát, és ezt mondták neki: „Tanító, nem törődsz azzal, hogy mindjárt odaveszünk?” 39 Ekkor felkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass! Némulj el!”+ És a szél elült, és nagy csend lett.+ 40 Erre így szólt hozzájuk: „Miért féltek* ennyire? Még mindig nincs hitetek?” 41 De ők szokatlanul nagy félelmet éreztek, és ezt mondták egymásnak: „Hát ki ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”+