2Királyok

6 A próféták fiai+ így szóltak Elizeushoz: „A hely, ahol veled lakunk, túl szűkös nekünk. 2 Hadd menjünk el a Jordánhoz! Aztán hadd vegyen mindenki onnan egy farönköt, és készítsünk ott egy helyet, hogy ott lakjunk.” Ő így felelt: „Menjetek.” 3 Az egyikük ezt mondta: „Gyere el, kérlek, tarts te is a szolgáiddal!” Erre Elizeus így szólt: „Elmegyek.” 4 Velük ment hát, majd eljutottak a Jordánhoz, és vágni kezdték a fákat. 5 Amint az egyik éppen vágta ki a fát, a fejsze feje beleesett a vízbe. Az felkiáltott: „Jaj, uram! Úgy adták kölcsön!” 6 Az igaz Isten embere így szólt: „Hová esett?” Erre megmutatta neki a helyet. Ő akkor levágott egy darab fát, odadobta, és a fejsze feje úszni kezdett. 7 Így szólt: „Emeld ki.” Erre az kinyújtotta a kezét, és kivette.

8 Szíria királya pedig hadba szállt Izrael ellen.+ Tanácskozott a szolgáival, és ezt mondta: „Ezen és ezen a helyen fogok táborozni veletek.” 9 Akkor az igaz Isten embere+ ezt üzente Izrael királyának: „Vigyázz, nehogy elvonulj ennél a helynél, mert ott jönnek le a szírek.” 10 Izrael királya üzenetet küldött arra a helyre, amelyre az igaz Isten embere felhívta a figyelmét. Az többször is figyelmeztette a királyt, ő pedig mindannyiszor* távol tartotta magát attól a helytől.+

11 Ez feldühítette Szíria királyát*, úgyhogy összehívta a szolgáit, és ezt mondta nekik: „Mondjátok meg nekem, ki az közülünk, aki Izrael királyával van!” 12 Akkor az egyik szolgája így szólt: „Egyikünk sem, uram, királyom! Az Izraelben levő Elizeus próféta mondja el Izrael királyának mindazt, amit te a hálószobádban beszélsz.”+ 13 Erre ezt mondta: „Menjetek, derítsétek ki, hol van, hogy aztán odaküldjek embereket, és elfogják őt.” Később jelentették neki: „Dótánban+ van.” 14 Ő azonnal lovakat, harci szekereket és nagy hadsereget küldött oda. Éjszaka odamentek, és körülvették a várost.

15 Amikor az igaz Isten emberének szolgája korán felkelt, és kiment, látta, hogy hadsereg veszi körül a várost lovakkal és harci szekerekkel. A szolga rögtön így szólt hozzá: „Jaj, uram! Mit tegyünk?” 16 De ő ezt mondta: „Ne félj,+ mert többen vannak mivelünk, mint ővelük.”+ 17 Elizeus akkor imádkozni kezdett, és ezt mondta: „Ó, Jehova, kérlek, nyisd meg a szemét, hogy lásson!”+ Jehova azonnal megnyitotta a szolga szemét, úgyhogy látott: a hegyvidék tele volt tüzes harci szekerekkel és lovakkal+ Elizeus körül.+

18 Amikor a szírek lementek hozzá, Elizeus így imádkozott Jehovához: „Kérlek, sújtsd vaksággal ezt a nemzetet.”+ Ő pedig vaksággal sújtotta őket, ahogy Elizeus kérte. 19 Elizeus ekkor ezt mondta nekik: „Ez nem az az út, és nem az a város. Kövessetek engem, hadd vezesselek el titeket ahhoz az emberhez, akit kerestek.” Ám ő Szamáriába+ vezette őket.

20 Amikor megérkeztek Szamáriába, Elizeus így szólt: „Ó, Jehova, nyisd meg a szemüket, hogy lássanak!” Jehova tehát megnyitotta a szemüket, és látták, hogy Szamária közepén vannak. 21 Amikor Izrael királya meglátta őket, így szólt Elizeushoz: „Megöljem őket, megöljem őket, uram?” 22 De ő ezt mondta: „Ne öld meg őket! Megölöd-e azokat, akiket foglyul ejtesz kardoddal és íjaddal? Adj nekik kenyeret és vizet, hogy egyenek, igyanak,+ és visszatérjenek urukhoz.” 23 Így hát nagy lakomát rendezett nekik. Ettek, ittak, aztán elküldte őket, hogy térjenek vissza urukhoz. A szírek rablócsapatai+ ezután már egyszer sem jöttek be Izrael földjére.

24 Idővel Ben-Hadád, Szíria királya egybegyűjtötte egész seregét*, felvonult, és ostrom alá vette Szamáriát.+ 25 Nagy éhínség+ támadt Szamáriában, és addig ostromolták, míg egy szamárfej+ 80 ezüstöt ért, és egynegyed kab* galambganéj 5 ezüstöt ért. 26 Amikor Izrael királya elhaladt a fal tetején, egy asszony így kiáltott hozzá: „Segíts nekem, ó, uram, királyom!” 27 Ő így szólt: „Ha Jehova nem segít neked, én honnan szerezzek neked segítséget? A szérűről? Netán a szőlő- vagy olajprésről?” 28 A király ezután ezt kérdezte tőle: „Mi a panaszod?” Erre az így felelt: „Ez az asszony azt mondta nekem: »Add ide a fiadat, hogy megegyük ma, az én fiamat pedig megesszük holnap.«+ 29 Megfőztük hát a fiamat, és megettük.+ Másnap aztán ezt mondtam neki: »Add ide a te fiadat, hogy megegyük!« De ő elrejtette a fiát.”

30 Amint a király meghallotta az asszony szavait, megszaggatta a ruháit.+ Amikor elhaladt a fal tetején, a nép látta, hogy a ruhája alatt* zsákruhát visel. 31 Akkor így szólt: „Mérjen rám súlyos büntetést Isten,* ha Elizeusnak, Sáfát fiának a feje ma rajta marad!”+

32 Elizeus a házában ült, és a vének is ott ültek vele. A király odaküldött maga előtt egy embert, de még mielőtt a követ megérkezett, Elizeus ezt mondta a véneknek: „Látjátok, hogy ez a gyilkos fajzat+ azért küld ide valakit, hogy a fejemet vegye? Ügyeljetek rá, hogy amikor ideér a követ, zárjátok be az ajtót, és nyomjátok az ajtót vele szemben. Nemde urának léptei hallatszanak mögötte?” 33 Még beszélt velük, amikor a követ megérkezett hozzá, és a király így szólt: „Ezt a szerencsétlenséget Jehova hozta ránk! Miért várjak még Jehovára?”