Márk

2 Néhány nap múlva azonban visszatért Kapernaumba, és híre ment, hogy otthon van.+ 2 Annyira sokan gyűltek össze, hogy már az ajtónál sem volt hely; ekkor hirdetni kezdte nekik Isten szavát.+ 3 És négy ember odavitt hozzá egy bénát.+ 4 De a sokaság miatt nem tudták közvetlenül Jézushoz vinni, ezért megbontották a tetőt Jézus felett, és a nyíláson át leeresztették a hordágyat, amelyen a béna feküdt. 5 Amikor Jézus látta a hitüket,+ ezt mondta a bénának: „Gyermekem, a bűneid meg vannak bocsátva.”+ 6 Ült pedig ott néhány írástudó, akik így okoskodtak magukban:+ 7 „Miért beszél ez így? Káromlást szól.+ Ki bocsáthat meg bűnöket Istenen kívül?”+ 8 De Jézus azonnal tisztán látta, hogy így okoskodnak magukban, ezért ezt mondta nekik: „Miért okoskodtok ezekről magatokban?+ 9 Melyik könnyebb, azt mondani a bénának, hogy »a bűneid meg vannak bocsátva«, vagy azt mondani, hogy »kelj fel, vedd fel a hordágyadat, és járj!«? 10 De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának+ van hatalma arra, hogy megbocsásson bűnöket a földön. . .”+ Így szólt a bénához: 11 „Mondom neked, kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!” 12 Erre az felkelt, azonnal fogta a hordágyát, és mindnyájuk szeme láttára kiment. Ők pedig mind le voltak nyűgözve, és dicsőítették Istent, ezt mondva: „Ilyet még sohasem láttunk!”+

13 Ismét kiment a tenger mellé, és az egész sokaság odament hozzá, ő pedig tanítani kezdte őket. 14 Ahogy ment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki az adószedő helyen ült, és ezt mondta neki: „Légy a követőm!” Erre az felkelt, és követte őt.+ 15 Később Jézus annak házában evett, és sok adószedő meg bűnös evett Jézussal és a tanítványaival, mert sokan voltak közülük, akik követték őt.+ 16 Amikor azonban a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és adószedőkkel eszik, kérdezgetni kezdték a tanítványait: „Adószedőkkel és bűnösökkel eszik?” 17 Ennek hallatán Jézus így felelt nekik: „Akik erősek, azoknak nincs szükségük orvosra, akik viszont betegek, azoknak igen. Nem azért jöttem, hogy az igazságosakat hívjam el, hanem hogy a bűnösöket.”+

18 János tanítványainak és a farizeusoknak pedig szokásuk volt böjtölni. Így hát eljöttek, és ezt mondták neki: „Miért van az, hogy János tanítványai és a farizeusok tanítványai szoktak böjtölni, de a te tanítványaid nem?”+ 19 Jézus erre ezt kérdezte tőlük: „Van okuk böjtölni a vőlegény+ barátainak, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek.+ 20 De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt,+ és akkor majd, azon a napon böjtölni fognak. 21 Senki sem varr foltot be nem avatott anyagból régi felsőruhára. Ha mégis így tesz, az új anyag összehúzza a régit, és még jobban kiszakítja a felsőruhát.+ 22 Ezenkívül újbort sem tesz senki régi bortömlőkbe. Ha mégis megteszi, a bor szétrepeszti a tömlőket, és kárba vész a bor is, meg a tömlők is. Az újbort inkább új bortömlőkbe teszik.”

23 Amikor sabbaton átment a gabonaföldeken, a tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat.+ 24 A farizeusok erre így szóltak hozzá: „Nézd már! Miért tesznek olyasmit, amit sabbaton nem szabad?” 25 Ő azonban ezt mondta nekik: „Soha nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor elfogyott az élelme, és ő meg a vele levők megéheztek?+ 26 Hogy az Abjátárról+, a magas rangú papról szóló beszámoló szerint hogyan ment be Isten házába, és ette meg az Istennek bemutatott kenyereket – amelyeket senkinek sem szabad megennie, csak a papoknak –,+ és adott a vele levőknek is?” 27 Majd ezt mondta nekik: „A sabbat lett az emberért,+ és nem az ember a sabbatért. 28 Így hát az Emberfia még a sabbatnak is ura.”+