Jeremiás

7 Jehova így szólt Jeremiáshoz: 2 „Állj Jehova házának kapujába, és hirdesd ki ott ezt az üzenetet: »Halljátok meg Jehova szavát Júda népéből mindannyian, akik beléptek ezeken a kapukon, hogy meghajoljatok Jehova előtt. 3 Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: ’Változtassatok útjaitokon és tetteiteken, és én megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok.+ 4 Ne bízzatok megtévesztő szavakban, és ne mondogassátok: „Jehova temploma, Jehova temploma, Jehova temploma ez*!”+ 5 Mert ha igazán változtattok útjaitokon és tetteiteken, ha védelmezitek az igazság ügyét ember és embertársa között,+ 6 ha nem nyomjátok el az idegent, az árvát* meg az özvegyet,+ nem ontotok ártatlan vért ezen a helyen, és nem követtek más isteneket a magatok kárára,+ 7 akkor én megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok, azon a földön, amelyet ősapáitoknak adtam mindörökre*.’«”

8 „Ti viszont a megtévesztő szavakban bíztok,+ de hasztalan. 9 Loptok,+ gyilkoltok, házasságtörést követtek el, hamisan esküsztök,+ Baálnak áldoztok*,+ és más isteneket követtek, akiket nem is ismertetek. 10 Aztán pedig idejöttök, megálltok előttem ebben a házban, amely a nevemet viseli, és azt mondjátok: »Meg fogunk menekülni«, miközben mindezeket az utálatosságokat művelitek? 11 Hát rablók barlangja lett a szemetekben ez a ház, amely a nevemet viseli?+ Látom ám, mit tesztek!” – ez Jehova kijelentése.

12 „»De menjetek csak el az én helyemre Silóban+ – amelyet először választottam a nevemnek+ –, és lássátok meg, mit tettem vele népem, Izrael gonoszsága miatt.+ 13 Ti azonban folyton ezeket tettétek – ez Jehova kijelentése –, és bár én újra meg újra szóltam* hozzátok, nem figyeltetek.+ Szüntelenül hívtalak titeket, de nem feleltetek.+ 14 Ezért úgy fogok bánni a nevemet viselő házzal,+ amelyben bíztok,+ és a hellyel, amelyet nektek és ősapáitoknak adtam, ahogy Silóval bántam.+ 15 Elvetlek titeket színem elől, ahogy elvetettem összes testvéreteket, Efraim minden leszármazottját.+«

16 Te pedig ne imádkozz ezért a népért. Ne kiálts az érdekükben, ne mondj imát, ne is könyörögj hozzám,+ mert nem hallgatlak meg.+ 17 Nem látod, mit művelnek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin? 18 A fiak fát gyűjtenek, az apák meggyújtják a tüzet, a feleségek tésztát gyúrnak, hogy áldozati lepényeket készítsenek az ég királynőjének*.+ Más isteneknek öntenek italáldozatokat, csak hogy bosszantsanak engem.+ 19 »De vajon nekem okoznak ezzel fájdalmat*? – ez Jehova kijelentése. – Nemde inkább maguknak, a saját szégyenükre?«+ 20 Ezért ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: »Haragom és dühöm kiárad erre a helyre,+ emberre és állatra, a mező fáira és a föld gyümölcsére. Égni fog, és nem alszik ki.«+

21 Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: »Rajta, égőáldozataitokat rakjátok a többi áldozatotokhoz, és egyétek meg a húst ti magatok!+ 22 Mert azon a napon, amikor kihoztam ősapáitokat Egyiptomból, nem beszéltem nekik égőáldozatokról, sem más áldozatokról, és parancsot sem adtam nekik ezekre nézve.+ 23 A következőket ellenben megparancsoltam nekik: ’Hallgassatok szavamra, és én Istenetek leszek, ti pedig népemmé lesztek.+ Mindenben azon az úton járjatok, amelyet parancsolok nektek, hogy jól menjen sorotok.’+« 24 De nem figyeltek, fülük botját sem mozdították.+ Inkább saját elgondolásaik* szerint cselekedtek, makacsul követve gonosz szívüket,+ és hátrafelé mentek, nem pedig előre, 25 attól a naptól fogva, amelyen ősapáitok kijöttek Egyiptom földjéről, mind a mai napig.+ Ezért elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, mindennap, újra és újra*.+ 26 De a nép nem figyelt rám, és füle botját sem mozdította.+ Inkább megmakacsolták magukat*, és gonoszabbul cselekedtek, mint ősapáik!

27 Elmondod nekik mindezeket,+ de úgysem hallgatnak rád. Hívod őket, de nem felelnek neked. 28 Ezt mondod majd nekik: »Ez az a nemzet, amely nem hallgatott Istenének, Jehovának a szavára, és nem fogadta el a fegyelmezést. Odalett a hűség, még csak szóba sem jön közöttük*.+«

29 Nyírd le vágatlan* hajadat, és dobd el. Kezdj gyászdalba* a kopár dombokon, mert Jehova elvetette és elhagyja ezt a nemzedéket, amely felbőszítette őt. 30 »Júda népe ugyanis azt tette, amit rossznak tartok – ez Jehova kijelentése. – Felállították utálatos bálványaikat abban a házban, amely a nevemet viseli, hogy beszennyezzék.+ 31 Fölépítették a Tófet magaslatait, amely a Hinnom fiának völgyében*+ van, hogy elégessék fiaikat és lányaikat,+ amit nem parancsoltam, és ami soha fel sem ötlött a szívemben*.«+

32 »Ezért jönnek napok – ez Jehova kijelentése –, amikor nem a Tófetnek és a Hinnom fia völgyének* hívják többé, hanem az öldöklés völgyének. Temetkezni fognak a Tófetben, míg el nem fogy a hely.+ 33 E nép hullái eledelévé lesznek az ég madarainak és a föld állatainak, és senki sem riasztja el őket.+ 34 Megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az ujjongás hangját és az öröm hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját,+ mert rommá lesz az ország+.«”