Jób
4 A témáni Elifáz+ erre ezt mondta:
2 „Türelmetlen leszel, ha valaki szólni akar hozzád?
Hát ki képes megállni, hogy ne beszéljen?
3 Igaz, sokakat rendreutasítottál,
és megerősítetted a gyönge kezeket.
4 A botladozót fölemelték szavaid,
és a roskadozó térdeket megerősítetted.
6 Nem tölt el bizalommal az Isten iránti tiszteleted?
Nem ad neked reményt a feddhetetlenséged+?
7 Emlékezz, kérlek: Ki halt meg valaha is ártatlanul?
És mikor pusztult el a becsületes ember?
8 Azt láttam, hogy akik a gonoszság földjét szántják*,
és akik a baj magját vetik, ugyanazt fogják aratni.
9 Isten leheletétől odavesznek,
és haragja szelétől végük lesz.
11 Elpusztul az oroszlán, mert nincsen zsákmány,
és szétszélednek az oroszlánkölykök.
12 Hozzám pedig szó lopódzott,
és abból suttogás jutott a fülembe.
13 Éjjeli látomások nyugtalanító gondolatai között,
mikor mély álom száll az emberekre,
14 szörnyű rettegés fogott el,
minden csontomat átjárta a rémület.
15 Szellem suhant el arcom fölött,
és felborzolódott testemen a szőr.
16 Aztán megállt,
de nem vettem ki, mit látok.
Egy alak volt a szemem előtt.
Csend volt, majd egy hangot hallottam:
17 »Lehet a halandó ember igazságosabb, mint Isten?
Lehet egy ember tisztább az alkotójánál?«
19 Mennyivel inkább így van ez azokkal, akik agyagházakban laknak,
akiknek a porban van az alapjuk,+
és akik könnyen szétnyomhatók, akár a moly.
20 A reggel és az este között teljesen szétzúzatnak,
örökre elpusztulnak, és senki nem veszi észre.
21 Hát nem olyanok ők, mint egy sátor, melynek kötelét eloldották?
Úgy halnak meg, hogy nincs bennük bölcsesség.