2Sámuel

15 Mindezek után Absolon szerzett magának egy szekeret, és lovakat is, meg 50 embert, hogy előtte fussanak.+ 2 Kora reggel Absolon fölkelt, és kiállt a városkapuhoz+ vivő út mellé. Ha valakinek peres ügye volt, amivel a királyhoz tartott, hogy az ítélkezzen,+ akkor Absolon odahívta őt, majd ezt kérdezte: „Melyik városból való vagy?”, az pedig így szólt: „Izrael egyik törzséből való a te szolgád.” 3 Absolon akkor ezt mondta neki: „Nézd, igazad van, és jogos, amit követelsz, csakhogy a király részéről senki sincs, aki meghallgatna.” 4 Majd így szólt: „Bárcsak engem neveznének ki bírónak az országban! Akkor mindenki hozzám jöhetne, akinek peres ügye van, vagy olyasmi, amiben ítélkezni kell, és én biztosan igazságot szolgáltatnék neki.”

5 Sőt, amikor odament valaki, hogy meghajoljon előtte, Absolon kinyújtotta a kezét, magához húzta őt, és megcsókolta*.+ 6 Így járt el Absolon minden izraelitával, aki a királyhoz ment, hogy az ítélkezzen. Ezzel Absolon ravaszul megnyerte Izrael embereinek a támogatását*.+

7 Négy* év múlva Absolon így szólt a királyhoz: „Hadd menjek el, kérlek, Hebronba,+ hogy teljesítsem Jehovának tett fogadalmamat. 8 Mert ezt az ünnepélyes fogadalmat+ tette a te szolgád, amikor Gesúrban+, Szíriában laktam: »Ha Jehova visszavisz engem Jeruzsálembe, akkor áldozatot fogok felajánlani* Jehovának.«” 9 A király erre ezt mondta neki: „Menj békével!” Ő tehát útnak indult, és elment Hebronba.

10 Absolon ekkor kémeket küldött Izrael minden törzséhez ezekkel a szavakkal: „Mihelyt meghalljátok a kürtszót, jelentsétek be: »Király lett Absolon Hebronban+!«” 11 Absolonnal pedig 200 ember ment el Jeruzsálemből. Meghívták őket, és ők gyanútlanul elmentek, semmiről sem tudva. 12 Amikor Absolon felajánlotta az áldozatokat, magához hívatta a gilói Ahitófelt+, Dávid tanácsadóját+ a városából, Gilóból+. Az összeesküvés pedig egyre nagyobb tért hódított, és egyre többen támogatták Absolont.+

13 Idővel hírvivő érkezett Dávidhoz, és jelentette: „Izrael emberei Absolon oldalára álltak.” 14 Dávid rögtön így szólt minden szolgájához, akik vele voltak Jeruzsálemben: „Gyertek, fussunk,+ különben egyikünk sem menekül meg Absolontól! Igyekezzetek, nehogy utolérjen bennünket, pusztulást hozzon ránk, és kardélre hányja a várost!+” 15 A király szolgái ezt válaszolták a királynak: „Bárhogyan dönt is urunk, a király, szolgáid készek megtenni azt!”+ 16 Erre elindult a király, és egész háznépe követte őt. De otthagyott tíz másodfeleséget+, hogy gondját viseljék a háznak*. 17 Továbbment a király, és vele az egész nép, és Bét-Merhaknál megálltak.

18 És minden szolgája, aki vele tartott*, továbbá a kereteusok, a peleteusok,+ és a gátiak+, vagyis 600 ember, aki követte őt Gátból+, elvonultak a király előtt, és ő megszemlélte őket. 19 Akkor így szólt a király a gáti Ittaihoz+: „Miért jönnél te is velünk? Menj vissza, maradj az új királynál, hiszen más országból való vagy, ráadásul száműztek a helyedről. 20 Csak tegnap jöttél, és már ma elvigyelek vándorolni magunkkal, hogy te is velem tarts, amikor mennem kell, és elkísérj, bárhová menjek is? Térj vissza, és vidd magaddal a testvéreidet, és bánjon veled Jehova odaadó szeretettel és hűséggel+!” 21 Ittai azonban így felelt a királynak: „Bárhol lesz is uram, királyom, ott lesz a te szolgád is, még ha meg kell is halnom. Olyan biztos ez, mint hogy él Jehova, és él az én uram, a király!”+ 22 Dávid erre így szólt Ittaihoz+: „Menj, és vonulj át!” Átvonult hát a gáti Ittai minden emberével és a gyermekekkel a völgyön.

23 Miközben ezek az emberek átvonultak a völgyön, Jeruzsálemben és környékén mindenki hangosan sírt, a király pedig ott állt a Kidron völgyénél+. Az egész nép átvonult, és rátért a pusztába vezető útra. 24 Ott volt Cádók+ is, és vele minden lévita+, akik az igaz Isten szövetségének ládáját+ hordozták+. Akkor letették az igaz Isten ládáját, és Abjátár+ is ott volt, míg az egész nép ki nem vonult a városból, és át nem kelt a völgyön. 25 A király pedig így szólt Cádókhoz: „Vidd vissza az igaz Isten ládáját a városba.+ Ha Jehova kegyes lesz hozzám, akkor visszahoz engem, és engedi, hogy meglássam azt és annak hajlékát.+ 26 Ha viszont azt mondaná: »Nem lelem benned örömem«, akkor tegye velem azt, amit jónak lát.” 27 A király ezt mondta Cádók papnak: „Látó+ vagy, igaz? Térj csak vissza a városba békével, és vidd magaddal a két fiatokat is: a te fiadat, Ahimaácot, és Abjátár fiát, Jonatánt+. 28 Én pedig a puszta gázlóinál leszek addig, míg üzenet nem jön tőletek.+” 29 Így hát Cádók és Abjátár visszavitték az igaz Isten ládáját Jeruzsálembe, és ott is maradtak.

30 Miközben Dávid az Olajfák hegyére*+ ment fel, sírt. A feje be volt fedve, és mezítláb ment. A vele levők is mind befedték a fejüket, és sírtak menet közben. 31 Akkor ilyen hírt kapott Dávid: „Ahitófel is azok között van, akik összeesküvést szőttek+ Absolonnal+.” Dávid erre ezt mondta: „Ó, Jehova!+ Kérlek, segíts, hogy Ahitófel tanácsát ostobaságnak tekintsék!+”

32 Amikor Dávid feljutott a hegytetőre, ahol szokás volt Isten előtt meghajolni, odajött hozzá az arkita+ Húsai+, megszaggatott köntösben és porral hintett fejjel. 33 Dávid azonban így szólt hozzá: „Ha átjönnél velem, csak terhemre lennél. 34 De ha visszatérsz a városba, és azt mondod Absolonnak: »Szolgád vagyok, ó, király! Korábban apád szolgája voltam, de most már a te szolgád vagyok«,+ akkor segíthetsz nekem, és meghiúsíthatod Ahitófel tervét+. 35 Nemde ott vannak veled a papok, Cádók és Abjátár? Mindazt, amit a király házából hallasz, mondd el a papoknak, Cádóknak és Abjátárnak.+ 36 Ott van velük a két fiuk is: Ahimaác,+ Cádók fia, és Jonatán,+ Abjátár fia. Velük üzenjetek meg nekem mindent, amit hallotok.” 37 Elment tehát Húsai, Dávid barátja*+ a városba, miközben Absolon bevonult Jeruzsálembe.