Jób
33 De Jób, most hallgasd meg, kérlek, a szavaimat!
Figyelj arra, amit mondok!
5 Felelj nekem, ha tudsz.
Mondd el nekem érveidet, és foglalj állást.
7 Ezért ne félj tőlem,
és ne omolj össze attól, amit mondok.
8 Te így szóltál a fülem hallatára,
igen, többször is hallottam, amikor ezt mondtad:
9 »Tiszta vagyok, nem követtem el törvényszegést.+
Tiszta vagyok, nincsen vétkem.+
12 Nos, ebben nincs igazad, úgyhogy ezt mondom neked:
Isten sokkal nagyobb a halandó embernél.+
Talán azért, mert nem felel mindenre, amit mondasz?+
14 Hiszen Isten újra meg újra szól,
csak éppen senki nem figyel rá.
15 Álomban, éjjeli látomásban szól,+
akkor, amikor az emberek mély alvásba merülnek,
miközben alszanak az ágyukban.
16 llyenkor megnyitja a fülüket,+
és megerősíti* bennük az útmutatásait,
17 hogy visszatartsa az embert attól, hogy rosszat tegyen,+
és megvédje attól, hogy büszke legyen.+
19 Az ember tanul abból, hogy fájdalmak közt fekszik az ágyában,
és szüntelenül sajognak a csontjai,
23 Ha van mellette egy hírvívő*,
ezer közül egy szószóló,
hogy tudassa vele, mi a helyes,
24 akkor Isten jóindulattal bánik vele, és ezt mondja:
»Mentsd meg attól, hogy a sírba* kerüljön!+
Váltságot találtam!+
25 Legyen egészségesebb* a teste, mint fiatalkorában,+
legyen annyi ereje, mint azokban a napokban, amikor fiatal volt.+«
26 Könyörögni fog Istenhez,+ és ő jóindulattal bánik majd vele.
Látni fogja Isten arcát, és örömében kiált,
ő pedig újra igazságosnak fogja tartani a halandót.
27 És ez az ember ezt mondja* majd másoknak:
29 Isten megteszi mindezt
kétszer is, háromszor is az emberért,
30 hogy megmentse őt* a sírtól*,
és hogy az ember élvezni tudja az élet világosságát.+
31 Figyelj, Jób! Hallgass rám!
Maradj csendben, és folytatom a mondandómat.
32 De ha akarsz valamit mondani, csak mondd!
Beszélj, mert szeretném, ha igaznak bizonyulnál.
33 Ha viszont nincs mit mondanod, akkor figyelj rám.
Maradj csendben, és én bölcsességre tanítalak.”