A karmesternek: „A hajnali szarvas” szerint. Dávid éneke.
22 Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?+
Miért nem sietsz a megmentésemre?
Miért nem hallod meg jajkiáltásomat?+
2 Istenem, kiáltok nappal, de nem felelsz,+
és éjjel sem hallgatok.
3 Te szent vagy,+
körülövez téged az Izraeltől jövő dicséret.
4 Benned bíztak apáink,+
bíztak, és te megmentetted őket+.
5 Hozzád kiáltottak, és megmenekültek,
benned bíztak, és nem csalódtak.+
6 De én féreg vagyok, nem ember,
gúnyolnak az emberek, és a nép megvet.+
7 Akik csak látnak, csúfot űznek belőlem,+
gúnyosan mosolyognak, és csóválják fejüket+:
8 „Jehovára bízta magát. Mentse meg hát ő!
Szabadítsa meg, ha egyszer oly kedves neki!”+
9 Te hoztál elő az anyaméhből,+
te segítettél, hogy biztonságban legyek anyám karjaiban.
10 A te gondjaidra bíztak engem születésemtől fogva,
anyám méhétől fogva te vagy Istenem.
11 Ne maradj távol tőlem, mert közel a nyomorúság,+
és nincs senki más, aki segítene.+
12 Fiatal bikák sokasága kerít be,+
Básán hatalmas bikái vesznek körül engem+.
13 Kitátják ellenem szájukat,+
mint az ordító oroszlán, mely darabokra tépi áldozatát+.
14 Kiöntettem, mint a víz,
csontjaim mind kificamodtak.
Szívem hasonló a viaszhoz,+
elolvad bensőm mélyén.+
15 Kiszáradt az erőm, akár egy cserépdarab,+
nyelvem ínyemhez tapad;+
a halál porába juttatsz engem+.
16 Mert ellenségeim körém gyűlnek, mint a kutyák,+
a gonosztevők falkája fog körül engem+.
Oroszlán módjára vetik rá magukat kezemre és lábamra.+
17 Megszámlálhatom minden csontomat.+
Ők csak néznek és bámulnak rám.
18 Elosztják maguk között a ruháimat,
és sorsot vetnek rájuk.+
19 De te, ó, Jehova, ne maradj távol tőlem!+
Te vagy az én erősségem, siess a segítségemre!+
20 Ments meg engem a kardtól,
értékes életemet a kutyák karmai közül+!
21 Ments meg az oroszlán szájából+ és a vadbikák szarvaitól;
válaszolj, és ments meg!
22 Hirdetem nevedet az én testvéreimnek,+
dicsérlek téged a gyülekezetben+.
23 Ti, akik Jehovát imádjátok, dicsérjétek őt!
Jákob utódai, dicsérjétek őt mindnyájan!+
Tiszteljétek őt mind, Izrael utódai!
24 Mert nem vette semmibe, nem hagyta figyelmen kívül az elnyomottnak szenvedését,+
nem rejtette el arcát előle+.
Meghallotta, amikor segítségért kiáltott hozzá.+
25 Téged dicsérlek a nagy gyülekezetben;+
teljesítem fogadalmaimat azok előtt, akik téged imádnak.
26 Esznek a szelídek, és jóllaknak;+
dicsérik Jehovát, akik őt keresik+.
Élvezzétek az életet örökké!
27 Megemlékezik Jehováról az egész föld, és hozzá fordul.
Meghajol előtted a nemzetek minden családja.+
28 Mert Jehováé a királyság,+
ő uralkodik a nemzetek fölött.
29 Esznek majd a föld gazdagjai mindnyájan, és meghajolnak;
térdre borulnak előtte mind, akik porba szállnak,
senki sem tarthatja életben magát.
30 Leszármazottaik fogják szolgálni őt;
Jehováról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek.
31 Eljönnek, és hirdetik igazságosságát.
Elmondják a születendő népnek, hogy mit tett ő.