A szabad akarat csodálatos adomány

ÉRTÉKELED-E, hogy szabadon te magad döntheted el, hogyan kívánod leélni az életet, mit teszel és mit mondasz? Vagy jobban szeretnéd, ha valaki megmondaná neked, mit csinálj és mit beszélj a nap minden percében és az életed minden napján?

Egyetlen normális ember sem akarja kiengedni keze közül az élete irányítását, és senki sem szeretné, ha mindenben valaki más parancsolna neki. Ha így kellene élni, ez bizony nagyon keserves és kiábrándító lenne. Szeretünk szabadok lenni.

De miért van bennünk ez a szabadság utáni nagy vágy? Ha megértjük, miért oly nagy kincs a szabad akarat, akkor azt is jól meg fogjuk érteni, hogyan kezdődött el a gonoszság és a szenvedés. Ugyanakkor annak megértésében is segít, miért várt Isten mostanáig és miért nem vetett véget eddig a gonoszságnak és a szenvedésnek.

Ahogyan meg lettünk teremtve

Amikor Isten megteremtette az embert, a sok nagyszerű ajándékon kívül megajándékozta még szabad akarattal is. A Biblia feltárja előttünk, hogy Isten a saját ’képére és hasonlatosságára’ teremtette az embert, és az egyik jellegzetes tulajdonság, amivel maga Isten is rendelkezik, épp a döntés szabadsága (1Mózes 1:26; 5Mózes 7:6). Ezért amikor az embert teremtette, ugyanezt a csodálatos tulajdonságot adta neki — a szabad akarat ajándékát.

Ez az oka annak, hogy nehezen viseljük el az elnyomó uralmak rabigáját és inkább a szabadságot kedveljük. Ezért veszik rossz néven az emberek a nyers és elnyomó uralmat, és lázadnak fel gyakran ellene, hogy visszaszerezzék szabadságukat.

Nem véletlen, hogy szabadságvágy él az emberben. A Biblia megmondja ennek az alapvető okát. Kijelenti: „Ahol Jehova szelleme van, ott a szabadság” (2Korinthus 3:17). Amikor tehát szabadságra vágyunk, Istentől kapott természetünk követeli a maga jussát. Ez olyasvalami, amit Isten sem tilt tőlünk, hiszen ő a szabadság Istene (2Korinthus 3:17).

Isten ezenkívül adott nekünk elmebeli képességeket: felfogóképességet, a józan ész képességét, valamint ítélőképességét, amelyek mind a szabad akarattal összhangban működnek. Tulajdonképpen ezeknek révén tudunk gondolkodni, mérlegelni, döntést hozni, és a jót a rossztól megkülönböztetni (Zsidók 5:14). Isten nem gondolkodás nélküli robotoknak teremtett bennünket, akiknek nincs saját akaratú cselekvésük; de nem is úgy, hogy csak az ösztönök vezessenek bennünket, miként az állatokat.

A szabad akarattal együtt ősszüleink mindent megkaptak, amit ésszerűen csak kívánhattak. Egy parkhoz hasonló paradicsomba kerültek, ahol anyagi bőség uralkodott; tökéletes elméjük és testük volt, amelynek nem kellett volna megbetegednie, megöregednie vagy meghalnia; gyermekeket hozhattak volna a világra, akik előtt szintén boldog jövő állhatott volna; és a terjeszkedő emberiségnek öröme telt volna abban a munkában, amely a paradicsomnak az egész földre való kiterjesztésében nyilvánult volna meg (1Mózes 1:26–30; 2:15).

Arról, amit Isten elindított, a Biblia azt mondja: „És látta Isten, hogy minden, amit teremtett, íme, igen jó” (1Mózes 1:31). A Biblia erről a Teremtőről ezt is mondja: „Cselekvése tökéletes” (5Mózes 32:4). Valóban, az emberi család tökéletes kezdetet kapott. És ez nem is lehetett volna jobb.

Szabadság és korlátai

De vajon a szabad akarat csodálatos adományának nem voltak korlátai? Nos, szeretnél-e olyan nagy forgalmú helyen autót vezetni, ahol nem lennének közlekedési szabályok, és rád lenne bízva annak eldöntése, melyik irányba és milyen sebességgel haladj? Ha a közlekedési forgalomban korlátlan szabadság lenne, az bizony katasztrófához vezetne.

Ugyanez érvényes az emberi kapcsolatokra is. Egyesek korlátlan szabadsága nem jelentene szabadságot mások számára. Az abszolút szabadság anarchiához vezetne, amely mindenki szabadságára nézve hátrányos lenne. Kellenek tehát korlátok. Isten adománya, a szabadság, természetesen nem azt jelenti, hogy Isten ezt arra szánta, hogy az emberek mások jólétét figyelmen kívül hagyva éljenek.

Isten Szava erről ezt mondja: „Szabad emberek vagytok, de nem arra való a szabadságotok, hogy a gonoszság takarójának használjátok” (1Péter 2:16, Katolikus fordítás). Isten azt akarja, hogy vessük alá szabadságunkat a közjónak. Nem azt tervezte, hogy az embereknek teljes szabadságuk legyen, hanem azt, hogy törvények által szabályozott viszonylagos szabadsággal rendelkezzenek.

Kinek a törvényei?

Kinek a törvényeinek kell engedelmeskednünk? Kinek a törvényei válnak leginkább a javunkra? A fentebb idézett 1Péter 2:16. vers második része ezt mondja: „Nem vagytok Istenen kívül senki másnak a rabszolgái.” Ez nem jelent Isten részéről valami elnyomó rabigát számunkra, inkább azt jelenti: úgy teremtettünk meg, hogy Isten törvényeinek engedelmeskedjünk. Nagyobb boldogságunk származik abból, ha alávetjük magunkat ezeknek a törvényeknek.

Isten törvényei a legjobb útmutatást jelentik minden ember számára. Ezek a törvények sokkal különbek minden eddig alkotott emberi törvénynél. Ahogyan az Ésaiás 48:17. verse kijelenti: „Én, Jehova, vagyok a te Istened, aki megtanítalak arra, ami javadra válik; aki azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.” Ugyanakkor Isten törvényei az Isten adta határokon belül széles körű lehetőséget biztosítanak a szabad akarat gyakorlására. Lehetővé teszik, hogy tetszésünk szerint sokféleképpen döntsünk és válasszunk, ami az emberi család életét valóban érdekessé és lebilincselően elbűvölővé teszi.

Az embereknek engedelmeskedniük kell Isten természeti törvényeinek is. Például, ha fittyet hánynánk a nehézségi erő törvényére és levetnénk magunkat egy magas helyről, összezúznánk magunkat és meghalnánk. Ha víz alá merülnénk speciális légzőkészülék nélkül, perceken belül megfulladnánk. Vagy ha nem vennénk figyelembe szervezetünk belső törvényeit, nem ennénk és nem innánk, akkor szintén meghalnánk.

Ősszüleink, és a tőlük származó emberek is, úgy lettek teremtve, hogy engedelmeskedniük kell Isten erkölcsi és a társas együttélést szabályozó törvényeinek, valamint a természeti törvényeknek. Az Isten törvényeinek való engedelmesség nem lenne terhes. Voltaképpen személyes jólétüket és a tőlük származó egész emberi család jólétét szolgálná. Ha ősszüleink megmaradtak volna az Istentől megszabott törvények keretein belül, akkor mindannyian boldogan élhettek volna.

Végül is mi rontotta meg ezt a szép kezdetet? Miért terjedt el ehelyett ilyen nagy mértékben a szenvedés és a gonoszság? Miért engedte meg Isten ezek létezését oly sokáig?

[Kép a 7. oldalon]

A szabad akarat csodálatos adománya különböztet meg bennünket a gondolkodás nélküli robotoktól és az állatoktól, amelyeket többnyire csak az ösztönök vezetnek