Lottózás — Miért oly népszerű?
MIÉRT lottóznak az emberek? „A lottózás szórakozás és kedvtelés” — válaszolta egy szóvivőnő az egyik lottóigazgatóságtól. Ez lehetséges, de a lottózás vonzereje a fődíj elnyerése. Szinte mindenkinek jól jön egy kis pluszpénz. És a lottózó üzletek sok pénzt ígérnek. A mai bizonytalan világban meredeken ívelnek felfelé az árak, gyakoriak a tőzsdei árfolyamzuhanások, bizonytalanok az állások, milliók vélekednek úgy, hogy az egyetlen elképzelhető út a mesés meggazdagodáshoz, a lottónyeremény.
A lottózás iránti vonzalmat fokozza az is, hogy a játék nem bonyolult, könnyű játszani. Sok variáció lehetséges, például a lottó, nyerőszámok, és olyan játékok, ahol le kell kaparni a papírt, hogy előtűnjenek a rejtett számok. De mindezeknek a játékoknak két jellegzetességük van. Az első, hogy a játékosok csak akkor nyernek, ha a szelvényükön lévő számok megegyeznek a szervezők által kihúzott számokkal. Másodszor, a szerencsejáték egyéb formáitól eltérően, a nyeréshez semmi szaktudás vagy szakértelem nem szükséges. A nyerés vagy a vesztés tisztára a szerencse dolga.
Az emberek azért is lottóznak, mert könnyű megvenni a szelvényeket. A legtöbb amerikai a helyi fűszeresnél megvásárolhatja azokat. Másutt, ahol nincs lottókirendeltség a közelben, a játékosok levélben, telefonon, telexen vagy faxon is megtehetik fogadásukat.
Mi az új a lottózásban?
Van-e valami új a lottózásban? Egyáltalán semmi. Az ősi Rómában nagy ünnepek alkalmával Néró és Augustus császár rabszolgákat és vagyonokat ajándékozott nyeremény gyanánt. Az első feljegyzett lottónyereményt valószínűleg 1530-ban fizették ki az olaszországi Firenzében. A későbbi évszázadokban erősen felvirágzott a lottózás Európában. A lottózást megkedvelték Amerika első bevándorlói is, s a befolyt összegből finaszírozták Jamestownt, a szárazföldi hadsereget és az olyan jóhírű egyetemeket, mint a Harward, a Dartmouth, a Yale és a Columbia Egyetem.
A XIX. században azonban az üzlet megcsappant. Ellenzöi hevesen kikeltek a tömeges szerencsejáték ellen, és azt a vádat hozták fel, hogy a nyertes számok kihúzásánál csalnak. A lottózással elválaszthatatlanul öszszekapcsolódott a megvesztegetés, a korrupció és a bűnözés. A lottózás egyéni támogatói óriási hasznot zsebeltek be. Emiatt a lottózást az Egyesült Államokban, Franciaországban és Nagy-Britanniában betiltották.
Ez lenne a történet vége? Egyáltalán nem. A lottózás tovább növekedett másutt — például Olaszországban és Ausztráliában. Spanyolországban III. Károly hozott létre egy lottót 1763-ban; ennek mai változatát 1812-ben alapozták meg törvényesen. Egyik ország a másik után kapcsolódott be a jól jövedelmező lottózásba. Franciaország 1933-ban feloldotta a tilalmat és megalapította a Loterie nationale-t. Írország is felállította 1930-ban az Ír Kórházak híres sorsjátékkal egybekötött lóversenyfogadását. A japán Takarakuji 1945-ben indult el. Nagy-Britannia helybenhagyta a totófogadást és a tárgynyeremény-jutalomsorsolást, ami voltaképpen lottózás volt, ha nevéből nem is pontosan ez derült ki. Az Egyesült Államok is visszatért 1964-ben ehhez az üzleti vállalkozáshoz.
Később, 1970-ben két fejlemény alakította át a szerencsejáték lebonyolítását. Az első a számítógépek bevezetése volt, amelyet összekapcsoltak kiskereskedelmi terminálokkal. Ezzel lehetővé vált a nagy terjedelmű és nagy gyakoriságú játékok szervezése, amelyekben a játékosok maguk választhatták meg saját számukat. Többé nem kellett heteket vagy hónapokat várakozni arra, hogy megtudják, nyertek-e vagy sem; a játékosok napokon, órákon vagy akár perceken belül is megtudhatták azt.
A második fejlemény a lottó bevezetése volt, azé a játéké, ahol igen nagyok a nyerési esélyek. A lottónál, ha nem nyerték meg a főnyereményt, akkor az összeg átkerül a következő játékokra. Következésképpen a nyeremény több millió dollárra is rúghat. A lottóval az eladott jegyek ára a magasba szökött és az üzlet igen naggyá, felettébb naggyá vált.
Ami a szerencsejáték támogatóit serkenti
Miért támogatják a kormányok a szerencsejátékokat? Mert ez könnyű pénzbevételi forrás anélkül, hogy adót kellene emelni. Amíg a szerencsejáték automaták vagy rulettek a bevitt pénz 95 százalékát nyereményként visszaadják, a lottózásnál csak 50 százaléka kerül vissza a játékosokhoz. Az Egyesült Államokban 1988-ban például minden lottódollárból csak körülbelül 48 centet fizettek vissza nyereményként, 15 cent jutott a szervezőknek, az árusítóknak és ügyintézőknek. A megmaradt 37 cent a közműfejlesztést, a közoktatást, egészségügyet és az idősek megsegítését szolgálta. Ez az összeg országszerte 7,2 milliárd dollárra rúgott.
A kormányok természetesen nem szerveznek kimondottan pénzszerzés céljából lottózó üzleteket. De ha nem folynak bele az üzletbe, esetleg pénzt veszíthetnek. Polgáraik valószínűleg másutt fognak játszani. Így amikor egy ország vagy állam lottózni kezd, a szomszédos országok is rákényszerülnek a lottózásra. Ez a lavinaszerű hatás érvényesült az Egyesült Államokban is. 1964-ben csak egy állami lottózó volt; 1989-ben viszont már 30 működött.
Álmok a meggazdagodásra
Természetesen sok ember megpróbál hozzájutni egy fogyasztói dollárhoz. Ezért vajon mivel igyekeznek a szerencsejáték szervezői meggyőzni a nagyközönséget, hogy pénzt költsenek a lottóra? Reklámmal! Igénybe veszik a meggyőzés szakembereit!
Vajon a hirdetésekben az áll az első helyen, hogy a nyereményből (jóllehet csak kis hányadáról van szó) a közművelődést és az idősekről való gondoskodást fogják finanszírozni? Távolról sem! Ez szinte szóba sem kerül! Ehelyett azt hangsúlyozzák ki, milyen remek dolog lenne milliókat nyerni. Íme egy-két példa:
◻ „A gazdagok és híresek mesébe illő életmódja azonnal az Öné lehet . . . Játsszon a kanadai híres, multi-milliomos 6/49-es Lottón.”
◻ „FLORIDAI LOTTÓZÓ . . . Gazdagodjon meg Amerika legnagyobb lottózójában!”
◻ „Pénzszerzés Németországban — ÜSSE MEG A FŐNYEREMÉNYT, és máról holnapra milliomos lesz”
Agresszív ráerőltetés? Egy pillannatra sem vitás! A reklámozás mérséklésére irányuló erőfeszítések rendszerint akkor érnek véget, ha a szelvények nem kelendők. A szerencsejáték szervezői igazában még intenzívebb játékba kezdenek és igyekeznek még több játékost bevonni a játékba, a régiek érédeklődését pedig lehetőleg fenntartani. A játékszervezők mindig valami újabb ötlettel állnak elő. Az oregoni lottóigazgató, James Davey ezt mondta: „Vannak szerencsejáték ötleteink, most szervezünk egy szerencse olimpiát. Karácsonykor ünnepi készpénz nyeremény lesz. A szerencse csillagaival megjátsszuk az emberek asztrológiai jegyeit. Az a megállapításunk, hogy ha két-három, négy-öt szerencsejátékot kipróbálunk egyszerre, több jegy kel el.”
De a mindennél legnagyobb varázserő a szerencsejátékban az óriási főnyeremény. A lottón, ha a nyeremény magasba szökik, amire volt már példa 1989-ben Pennsylvaniában, az összeg elérheti a 115 millió dollárt is. Íme, egy igazi bombahír! Az emberek ilyenkor eszeveszetten futnak megvenni a sorsjegyüket. Az egyik író ezt „felfokozódó szerencsejáték-őrületnek” nevezte. A hisztéria idején még olyanokat is elragad a nyerési hév, akik egyébként nem szoktak játszani.
[Kiemelt rész a 6. oldalon]
Szerencsejáték láz és a vallás
„A katolikus egyház tanított meg a szerencsejátékra. A bingó és a sorsjáték egyáltalán nem különbözik a lottózástól. Ha a katolikus egyház kezdeményezné és abbahagyná az összes szerencsejátékot, akkor én is fontolóra venném, hogy abbahagyom a lottózást. Ha mohó vagyok, akkor ennek kizárólag az az oka, hogy a mohóság szinte szentségnek számít az egyházban” (A U.S. Catholic folyóirat egyik olvasója).
„A katolikus plébániákról készült egyik felmérés szerint, amelyet a Notre Dame Egyetem készíttetett el, a katolikus templomokban a vasárnapi mise után a második leglátogatottabb esemény a heti bingó játék.” Több pap azt állítja, hogy a bingó játék résztvevőinek a zöme nem jár templomba (The Sunday Star-Ledger, New Jersey, USA).
„Szent Pongrác jó szerencsét hozott Madridnak” — olvasható az ABC spanyol hetilap nemzetközi kiadásának a vezércikkében. A cikk így folytatódik: „ ’Ez Szent Pongrác volt’ — kiáltott fel újra és újra annak a lottozónak a két alkalmazottja . . ., ahol a 21 515-ös sorozatú, 250 millió pezetát [vagy ma 2 500 000 amerikai dollárt] érő ’gordó’-t, a [nagy ’gordó’-t] eladták, amelyet szétosztottak Madridban. [Az alkalmazottak] bevallották, hogy imádkoztak a szenthez, akinek a képe központi helyet foglal el a lottózó fölött, és amely köré fodroslevelű petrezselyem ágacskákat is helyeztek, hogy jó szerencsével lehessen eladni a karácsonyi ’gordó’-t.”
„Az idősebb nyertesek azzal próbálják magyarázni jó szerencséjüket, hogy biztosan Isten és a sors választotta ki őket a pénz megnyerésére . . . ’Azt akarjuk hinni, hogy a jó szerencse és a balszerencse nem a véletlennek, hanem valaminek tulajdonítható — mondta dr. Jack A. Kapchan, a Miami Egyetem pszichológia professzora. — És mi másnak tulajdonítható ez, mint Istennek?’ ” (The New York Times).
Mit mond a Biblia a jó szerencséről? A hűtlen Izraelnek Jehova ezt mondta: „De ti elhagytátok Jehovát, és elfeledkeztetek szent hegyemről, s a jó szerencse istenének terítetettek asztalt, s a sors istenének öntöttetek kevert bort” (Ésaiás 65:11).
A viszonylag kevés nyerő közül vajon hányan állnak meg és gondolkodnak el azon, hogy kivételes szerencséjük csak azért volt lehetséges, mert millióknak balszerencséjük volt? Visszatükrözi-e valamilyen formában is a ’felebarát iránti szeretetet’ a szerencsejáték? Ésszerű-e és bibliai azt gondolni, hogy a világegyetem Szuverén Ura belekeveredik az olyan önző, bűnös játékokba, mint a szerencsejáték? (Máté 22:39).