Lottózás — Ki nyer? Ki veszít?

AZ ÁLLAMI lottózás hivatalos engedélyezése mellett felhozott legfőbb érv az, hogy ez a kormánynak több millió dolláros bevételt jelent — olyan pénzt, amelyet máskülönben csak felemelt adókból tudna beszedni. „És milyen egyszerű ez!” — mondják a lottózás hívei. Olyan, mint az önkéntes adó, amely senkire sem kötelező. Ráadásul, az emberek szívesen fizetnek; még sorban is állnak azért, hogy fizethessenek!

De mi a helyzet a lottózás ellen felhozott vádakkal? Az egyik vád az, hogy a lottóügynökségek gyakran félreinformálják vagy éppen félrevezetik az embereket. Azt az elképzelést táplálják benned, hogy nyerni fogsz. Jellemző példája ennek az egyik kanadai lottóügynökség hirdetése: „Megkönnyítjük, hogy . . . NYERJEN!”

De vajon milyen könnyű nyerni? Alie egy nyugatnémet lottón játszik. A reklám erről ömleng: „Az ön nyerési esélyei hihetetlenek”. Alie azonban így kesereg: „Tíz évig lottóztam és sohasem nyertem. És mást sem ismerek, aki valaha is nyert volna valamit.”

Minden nagy nyereményt megnyerő személyre több millió olyan ember jut, mint Alie; olyan vesztesek, akik hétről hétre, évről évre kiadják a pénzüket, és semmit sem kapnak vissza érte. Az Egyesült Államokban az egy millió dollárt nyerő személyek a 97 millió lottózónak 0,000008 százalékát teszik ki.

A főnyeremény megnyerésének az esélye 1 az egy millióhoz (durván annyi, mint ahány embert véletlenül villámmcsapás ér); és ez lehet egy a sok millióhoz is. Például, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy annál nagyobb a főnyeremény, minél több szelvényt adnak el; a New York-i lottón a nyerési esélyek a 6 millió közül 1-ről a 12,9 millió közül 1-re szöktek fel!

Nem csoda, hogy az emberek egymást lökdösve, mint meggondolatlan vásárlók rohamozzák meg a lottózókat, elfelejtkezve arról, hogy milyen csekély a nyerési esélyük. Dr. Valerie Lorenz, a U. S. National Center for Pathological Gambling igazgatója egyszerűen megállapítja: „Lottózás? A létező legnagyobb szélhámosság. A nyerési esélyek felháborítóan csekélyek.”

És mi a helyzet, ha nyersz egy millió dollárt? Nos, nem kapod meg az egészet. Miután az adóhivatal levonja a maga részét, az Egyesült Államokban a nyertesek 20 évig csak 35 000 dollárt kaphatnak meg évente. Ez összesen 700 000 dollár, de ebből még le kell vonni azt a veszteséget is, amit 20 éven keresztül az infláció okoz.

A szegényekre gyakorolt hatása

Egy másik bírálat szerint a legfőbb költekezők éppen a szegények, az a réteg, amely a legkevésbé sem engedheti meg magának a költekezést. A lottózás támogatói úgy érvelnek, hogy ez valótlan állítás, mert a felmérésekből az derül ki, hogy a lottózás a középjövedelműek között a legnépszerűbb. A lottózás önkéntes — mondják —, senkit sem kényszerítenek a játékra. Ennek ellenére a hirdetések arra törekednek, hogy felszítsák a lottózók szenvedélyét — és ezek közül a legtöbben szegények. Egy floridai áruházi pénztáros ezt mondta: „Vannak törzsvendégeink, akik minden héten megfordulnak nálunk. Egyesek 10 szelvényt vásárolnak mindennap. Mások 100 szelvényt minden héten. Élelemre nincs pénzük, de azért a lottót megveszik.”

Egyes fejlődő országokban még rosszabb a helyzet. Az indonéziai kormány nemrég újra felülvizsgálta a Porkas totózást, amikor a hírközlő szervek arról számoltak be, hogy egész falvakat ragadott magával a „Porkas-őrület”. Az Asiaweek folyóirat erről számolt be: „Az [indonéziai] újságok rémes történetekkel voltak tele: az emberek ütik-verik a feleségüket és a gyermekeiket; a gyermekek pénzt lopnak szüleiktől, és elköltik a tandíjra félretett keservesen megkeresett pénzt — mindezt a Porkasra.”

Mivel a szerencsejáték az egész világon elterjedt, egyre több ember próbálja ki a szerencséjét. Egyesek, nemcsak a szegények, szenvedélyes szerencsejátékosokká — megszállott lottózókká válnak. Arnie Wexler, a New Jersey–ben (USA) lévő Council on Compulsive Gambling vezetője ezt mondja: „A törvényhozók szerint ez egyfajta könnyű, fájdalommentes pénzszerzési mód, holott számos családot, üzletet emberi életet és emberi sorsokat rombolnak ezzel szét.”

Az értékek kétségbe vonása

Egy másik nagy gond, hogy az állami lottózás megváltoztatta az emberek magatartását a szerencsejátékokkal szemben. A mai „Play 3” vagy „Szerencseszámok” néven ismert államilag fenntartott lottózók 1000 az egy ellenében adnak esélyt a nyerésre, a valóságban azonban csak 50 százalékos a nyeremény-megtérülés. Amíg az állam nem volt érdekelve az üzletben, a szerencsejátékot „ártalmasnak”, tisztességtelen pénzkeresetnek, bűnnek tartotta. Most ugyanezt a játékot szórakozásnak, kedvtelésnek, az állampolgári felelősség gyakorlásának nevezik!

Természetesen az illegális számokkal való játék és az állami lottózás közötti egyik fontos különbség az, hogy a haszon nem a bűnözők zsebébe vándorol, hanem állami célokat szolgál. Sok külső szemlélő attól tart, hogy a lottózás a társadalom erkölcsi értékeit ássa alá, amelyből pedig a társadalomnak állítólag haszna van.

A lottózás ugyanis az erőfeszítés nélküli meggazdagodás reményét és hajlamát táplálja az emberekben. Paul Dworin, a Gaming and Wagering Business kiadója ezt mondta: „A múltban az állam azt mondta, ha keményen dolgozol, jó dolgod lesz. Most viszont: ’Végy egy sorsjegyet és milliomos leszel.’ Ez meglehetősen különös üzenet az állam részéről.” George Will is ezt írta a Newsweek-ben: „Minél több ember hisz a szerencse, a véletlen, a találomra vagy a végzet által történő esemény fontosságában, annál kevésbé hisz az olyan komoly értékek fontosságában, mint amilyen az iparkodás, a takarékosság, a vágyak nem azonnali kielégítése, a szorgalom és lelkiismeretes munka.”

Az emberi társadalom egy másik központi felfogása a következő: Ne mások szerencsétlenségéből próbáljon valaki szerencsét kovácsolni magának. A lottózás támogatói azt a nézetet vallják, hogy minden embernek joga van a mások veszteségéből hasznot húzni és élvezni azt. Ez az önző gondolkodás durva megsértése a Biblia intésének: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Máté 22:39).

A számos ellenvélemény ellenére a lottózás drámai módon terjed az egész földön. Egy Nyugat-Afrikába látogató személy megfigyelte, hogy az emberek tömegesen álltak az állami lottózó épülete előtt. „Miért pazarolják ezek az emberek kevéske pénzüket a lottóra — kérdezte az egyik helybelitől —, hiszen olyan szegény emberek?”

„Barátom, ezek az emberek azért lottóznak, mert a lottó reményt ad nekik — felelte a helybeli lakos. — Sokuk számára ez az egyetlen remény az életben.”

De a lottó megnyerése valóban reménységnek bizonyul? Sokkal inkább illúzió, káprázat, valószínűtlen álom. Egy lelkiismeretes keresztény bizonyára nem fogja az idejét és anyagi erőforrásait arra pazarolni, hogy hasztalanul ilyen szerencsejátékokon gazdagodjék meg. Mennyivel jobb Pál apostol tanácsát követni, aki azt írta, hogy a bölcsek „reményüket ne bizonytalan gazdagságba, hanem Istenbe vessék, aki élvezetünkre mindent bőséségesen megad nekünk” (1Timótheus 6:17).

[Oldalidézet a 8. oldalon]

„A törvényhozók szerint ez egyfajta könnyű, fájdalommentes pénzszerzési mód, holott számos családot, üzletet, emberi életet és emberi sorsot rombolnak ezzel szét”

[Kiemelt rész a 9. oldalon]

A legjobb tippek szerencsejátékosoknak

„Nincs annál hűvösebb mosoly, mint a bukméker mosolya, amellyel üdvözli nyertes ügyfelét . . . Ritka bukméker az, aki egy fogadót (szerencsejátékost) visszatart a fogadástól, mert az ügyfele túl sokat veszít . . . Ne felejtsd el azt sem, hogy a szerencsés fogadó éppen olyan ritka, mint az anyagilag csődbe jutott bukméker” (Graham Rock, The Times, London).

„A ma esti lottóhúzás 45 millió dolláros főnyereménye New York állam eddigi történetében a legnagyobb nyeremény. De a nyerési esély az egy dolláros tétre mindössze 1:12 913 582 arányú” (The New York Times).

„A bolondnál nem sokáig marad meg a pénz.” Még ma is érvényes ez a XVI. századi közmondás (John Bartlett: Familiar Quotations).

„Ne örvendj, szerencsejátékos; aki ma nyer, az holnap veszít” (spanyol közmondás).