Flamingók — „Madarat tolláról”

Az Ébredjetek! spanyolországi tudósítójától

JÓL ISMERT; mégis titokzatos esetlen, mégis elegáns; magányra vágyik, mégis megrögzötten csapatban él — a flamingó bámulatba ejtő madár.

Majdnem mindenki jól ismeri, egyedülálló alakja megjelenik az egyiptomi hieroglifákon (a piros színt jelképezte), az ősi barlangrajzokon és a modern művészetben. A flamingókban mégis van valami titokzatos. Költőhelyük rendkívül félreeső helyen van, és a nagyobbak közül csak az elmúlt 50 év során találtak rá néhányra. A hím és a nőstény olyan egyforma, hogy még a szakavatott ornitológusok is csak beható optikai vizsgálattal tudják megkülönböztetni őket.

Gólyalábuk és hosszú nyakuk — amellyel be tudják dugni a fejüket a szárnyuk alá, mintha gumiból lenne — hozzájárul esetlen kinézetükhöz. Mégis, amikor megfontoltan lépked a gázlóban, vagy a víz alatt kutat az apró rákfélék után, amelyekkel táplálkozik, van benne valami tagadhatatlan elegancia, egy elegancia, amely lélegzetelállítóan gyönyörűvé válik, amikor felemelkedik a levegőbe.

Csak kevés olyan látvány van a természetben, mint amikor a flamingók csapatostul repülnek. Piros-fekete szárnyaik élesen elütnek testük rózsaszín, vagy fehér színétől.a Úgy tűnik, mintha számtalan sokszínű legyező hullámzana harmonikusan, amint a raj lassan felemelkedik a levegőbe. És ha már egyszer felemelkedtek a levegőbe, kecses alakjuk és ritmikus mozgásuk a madárvilág balett-táncosaivá teszi őket.

Sajnos nem olyan könnyű ilyen gyönyörű látványban részesülnünk. A flamingó csoportosan élő állat, azonban csak a saját fajtájának társaságát kedveli — tipikus példái a „madarat tolláról” mondásnak. Kitartóan kerülik a népesebb területeket, általában nagy számban, csakis félreeső sós tavaknál vagy iszapos mocsaraknál tömörülnek.

Meglepő szokások

Hogy többet megtudjunk ezekről az elbűvölő madarakról, az Ébredjetek! interjút készített a Spanyolországban lévő málagai Fuente de Piedrai Rezervátum igazgatójával, Manuel Rendónnal.

Vajon a flamingók ugyanolyan törékenyek, mint amilyennek látszanak? „Nem igazán. Zordon sós tavaknál nevelkednek, magasan fent, az Andok láncai között, amire más madarak nem vállalkoznának. Az afrikai tavakban, ahova gyakran ellátogatnak, a víz olyan forró és maró, hogy leforrázná a bőrünket, azonban a flamingók lábát bőrszerű réteg védi a sérülésektől.”

Mi okozza nekik a legnagyobb nehézséget? „Kétségtelenül a megfelelő költőhely fellelése. Egy háborítatlan sekély gázlóra, sós mocsaras tóra van szükségük, kis szigetekkel, ahol fel tudják építeni a fészküket. Napjainkban nagyon nehéz ilyen helyet találni. Valójában a Földközi-tenger nyugati térségében csak két ilyen helyről tudunk: az egyik Spanyolországban van, a másik Franciaországban.b

Itt, Fuente de Piedrán egy másik nehézséggel is szembe kell nézniük. Az a tó, ahol költenek, a perzselő andalúziai nap hatására gyorsan kiszárad —,mielőtt a kicsinyek elég erősek lennének a repüléshez.”

Mi történik akkor, ha a tó teljesen kiszárad? „Néhány éve mesterséges módon kell gondoskodnunk vízről, így a teljes keltetőtelep nem veszett el. Rájöttünk, ha körülbelül hathektárnyi területet víz alatt tartunk, ez elegendő, bár ugyanakkor ez azt jelenti, hogy a felnőtt flamingóknak a több kilométerrel távolabbra eső lagúnáknál kell beszerezniük a táplálékot. A flamingók a legtöbb idejüket az ingázással és az etetéssel töltik, miközben a fiókákat néhány idősebb felügyeletére bízva hátrahagyják — igazából mindez egy kicsit hasonlít az óvodához.”

Mi egyebet figyeltek még meg? „Annak köszönhetően, hogy jelzéssel láttuk el a madarakat, sokkal többet tudtunk meg a vándorlásaikról. A flamingók igazából nem költöző madarak, hanem az egyik táplálékhelyről a másikra repülnek, ahogy kedvük tartja. Így az egyik madár talán Spanyolországban tölti a nyarat és Észak-Afrikában a telet, míg a másik pontosan fordítva. Turistáknak is hívhatnánk őket, bár vándorlásaik többnyire inkább a táplálékszerzéssel vannak kapcsolatban, mintsem a kedvteléssel.

Egy dolog bizonyos: ha egy kis segítséget és támogatást kapnak, a flamingók boldogulnak. Az 1980-as évek előtt csak ritkán költöttek itt és viszonylag kis számban. Ha az emberi beavatkozást minimális szinten tartjuk, és ha gondoskodunk a minimális vízmennyiségről a tóban, míg a fiókák nem lesznek képesek repülni, számukban egész nagy növekedést láthatunk. Majdnem tízezer fiókát neveltünk 1988-ban.”

A teremtés csodája

Feledhetetlen élmény, ha valaki látta a flamingókat a vadonban. És hála annak, hogy szeretik a félreeső helyeket, és hogy környezetvédők az oltalmukba vették őket. Még mindig van a világon néhány kedvelt helyük, ahol több nagyobb rajt láthatunk természetes környezetükben.

Szegényebb lenne a földünk a teremtés ezen csodái nélkül, amelyek gyönyörködtetik a szemet, és lelkesítőleg hatnak szellemileg. Igazán mondhatjuk, hogy ezek a madarak, akikre jól illik a „madarat tolláról” kifejezés, hozzájárulnak azon „szárnyas állatok” hangjához, akik dicsérik Jehova nevét (Zsoltárok 148:10, 13).

[Lábjegyzetek]

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

Fotók fent és lent: Zoo de la Casa de Campo, Madrid