A Guinea-féreg Végnapjai
Az Ébredjetek! nigériai tudósítójától
MELEG van, mint mindig. Chinyere hátára köti kisbabáját, kézbe vesz két kiszárított lopótök edényt, és csatlakozik a falubeliekhez a poros úton. Napperzselte földek mentén haladva jutnak el a kicsiny tóhoz, a vidék egyetlen vízforrásához. A tónál óvatosan leereszkedik a sáros, csúszós parton és térdig gázol a vízbe, hogy megmerítse edényeit.
Észreveszi a part menti kiszáradt fűben heverésző, valamint a tóban épp csak a vízfelszín alá merült krokodilokat, de nem fél tőlük. A tóparti emberek azt mondják: „Mi nem bántjuk őket, és ők sem bántanak minket.”
Nem lehet ugyanezt elmondani a tóban élő némely más teremtményről. Chinyere nem látja — nem is láthatja — őket; túlságosan parányiak. Pedig ott vannak a vízben, amelyet az edényeibe mer.
A veszélyes guinea-féreg
Chinyere visszatér vályogból épült, nádfedeles házába, és a vizet áttölti egy cserépedénybe. Miután a benne úszkáló szemcsék leülepedtek, iszik a vízből. Egy évvel később egy piciny visszértágulásnak látszó és tapintható valamit vesz észre az alsó lábszárán. Ez azonban nem visszértágulás. Egy mikroszkopikus teremtmény, amely az általa ivott vízben volt, 80 centiméter hosszú, vékony guinea-féreggé fejlődött.
A féreg nemsokára fájdalmas hólyagot idéz elő Chinyere bőrén. Majd a hólyag kifakad, és a csontszínű féreg kezd kibújni a bőr alól, és mindennap megtesz néhány centimétert. Kettő vagy négy hét — esetleg több — kell neki, hogy teljesen kibújjon. Ez alatt az idő alatt Chinyere valószínűleg le fog gyengülni, és erős fájdalmai lesznek. A kifakadt hólyagot megfertőzhetik különféle baktériumok, ami tetanuszhoz, vérmérgezéhez, ízületi gyulladáshoz vagy tályoghoz vezet.
Chinyerét csak egyetlen féreg kínozza, nem szokatlan azonban az sem, ha valamely áldozatot nem egy, hanem akár egy tucatnál is több féreg kínoz egyszerre. Általában az alsó végtagban bukkannak fel, olykor azonban elvándorolhatnak a test más részeibe is, például a fejbőrbe, a mellkasba és a nyelvbe.
Egy nemzetközi irtóhadjárat azonban hamarosan legyőzheti ezt a férget. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a földön ma közel hárommillió embert érint ez gond, akik majdnem valamennyien Pakisztánban, Indiában és 17 afrikai országban élnek. Nem egészen egy évtizeddel ezelőtt több mint tízmillió embert sújtott ilyenfajta csapás. Ázsiában a féreg napjainkra már a kipusztítás küszöbén áll; a legtöbb érintett afrikai országból — ha minden jól megy — 1995 végére űzik ki a parazitát.
Régi időkbe visszanyúló történelem
A guinea-féreg már az ókortól kezdve gyötri az emberiséget, különösen Közel-Keleten és Afrikában. Egyiptomban egy megkövült guinea-férget találtak egy 13 éves kislány múmiájában. Sajnos a kislány mindkét lábát amputálták, talán így akarták megállítani a guinea-féreg fertőzés okozta üszkösödést.
Sok utalás található e témában az ókori írásokban. A guinea-féregre vonatkozó legrégibb beszámolót egy egyiptomi szövegben találták. Ez leírta, miképpen kell feltekerni az előbukkanó férget egy pálcára. Egy knidoszi, Agatharkidész nevű görög azt írta: „Az emberek megbetegedtek a Vörös-tengernél, és sok különös, ismeretlen kórtól szenvedtek, a belőlük kijövő mindenféle férgek, kis kígyók miatt, amelyek lábukat és karjukat emésztették. Ha ki akarták ezeket húzni, akkor azok visszabújtak és betekeredtek az izmaikba, ahol elviselhetetlen fájdalmakat okoztak.”
Kezelés
Az a szólás, hogy „jobb a betegséget megelőzni, mint gyógyítani” teljes mértékben igaz a guinea-féreg okozta betegség esetében. Valójában nincs is rá gyógymód. Ha valaki már megitta a guinea-féreg lárvákat tartalmazó vizet, orvosilag semmit sem lehet tenni addig, amíg a féreg nem készül előbújni a bőr alól, azaz mielőtt még hólyagot támaszt. Ebben a szakaszban a hozzáértő orvos olykor el tudja távolítani a parazitát, ha egy piciny vágást ejt a bőrön, a féreg hosszúságának felénél. Ezután egy horgas végű eszközzel kihúzza a féreg egy részét, hurkot formálva a bőr felett. Végül óvatosan kihúzza a féreg többi részét is. Az egész művelet nem tart néhány percnél tovább.
Ha azonban a féreg elkezdett magától előbújni, akkor a kifakadás körüli gyulladás miatt nem könnyű a férget kihúzni. Ebben az esetben az a legjobb, ha az áldozat az ókori eljárást követi: egy kicsiny pálcára óvatosan feltekeri az előbukkanó férget. Ügyelni kell arra, hogy a féreg el ne szakadjon. Ha ez megtörténik, akkor a maradék rész visszabújik, és további gyulladást, fájdalmat és fertőzést okoz.
Orvosilag keveset lehet tenni az emberi áldozatában már bennlevő guinea-féreg ellen. Ám jelentős lépéseket lehet tenni az emberi testen kívül a parazita legyőzésére.
A guinea-féreg legyőzése
Az egyik módszer: biztonságos vízforrásokról való gondoskodás, amilyen például a fúrt kút, amely nem szennyeződhet guinea-féreg lárvákkal. A második módszer: megtanítani a falusiakat arra, hogy forralják fel az ivóvizüket, vagy szűrjék meg egy finom szövésű vásznon átöntögetve. A harmadik választási lehetőség pedig a tó vegyszeres kezelése, amely elpusztítja a lárvákat, de nem ártalmas az emberekre és az állatokra.
Az összes olyan nemzetnél, ahol még gondot okoz ez a betegség, erőteljes irtási program van folyamatban, amelynek keretében felkutatják a veszélyeztetett falvakat, és segítséget nyújtanak a lakosságnak a fertőzés megelőzéséhez. Az erőfeszítések már eddig is ragyogó sikerekkel jártak. Úgy tűnik, hogy a guinea-féreg jelenleg a végnapjait éli. De senki sem fogja elvesztését gyászolni.
[Kép a 26. oldalon]
Tilos szennyezett vizet inni forralás vagy szűrés nélkül!