Miért él bennünk oly türelmetlen vágyakozás az új világ iránt?

A világ vége — mennyire van közel?

MIT jelent a vég e világ számára? A föld tüzes pusztulását, ahogyan azt némely vallás tanítja? Nem, hogyan is jelenthetné azt, amikor a Zsoltárok 104:5 kijelenti: „Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.”

A válasz nyilvánvalóvá válik, ha visszatekintünk több évszázaddal az ezt megelőző világra. Az erkölcstelenné vált és fellázadt Isten ellen, ezért „az akkori világ vízzel elboríttatván, elveszett”. Ám amikor az egeket és a földet is felölelő azon világ elpusztult Noé napjainak Vízözönében, akkor a betű szerinti egek és föld nem semmisült meg. Ugyanígy ennek a világnak a vége sem jelenti a csillagos egek és a Föld bolygó tüzes pusztulását (2Péter 3:5, 6; 1Mózes 6:1–8).

A Biblia időnként jelképes értelemben használja az „egek” és „föld” kifejezéseket. Az „egek” jelenthetik Sátánt, e világ istenét, az ő fennhatósága alatt álló világi uralkodókat és a gonosz szellemi erőket az égi helyeken — tehát mindazt, ami démoni befolyást gyakorol az emberiségre (2Korinthus 4:4; Efézus 6:12). A „föld” szóval gyakran találkozunk úgy, hogy az a földön élő népeket jelenti (1Mózes 11:1; 1Királyok 2:1,2; 1Krónika 16:31; Zsoltárok 96:1). Ezek azok a jelképes egek és föld ebben a jelenlegi gonosz világban, amelyekről a 2Péter 3:7 azt mondja, hogy „tűz” által fognak elpusztulni (Galátzia 1:4).

Péter ezután örvendetes hírt közöl, mely szerint ezt a régi világot egy új fogja felváltani: „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik” (2Péter 3:13).

Új világ könnyek és halál nélkül

Péter kijelentése, mely szerint igazságosság lakik majd abban a világban, nagyszerű hír, de amit János hozzátesz ehhez, az egész egyszerűen mámorító! A Jelenések 21:3, 4-ben így beszél erről: „És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

Ahelyett, hogy Jehova tűzzel elpusztítaná a földet, szándéka az, hogy a föld mindörökké lakott legyen: „Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá” (Ésaiás 45:18).

Igazságosság lakozik majd ott, mivel igazságtalan emberek nem kerülhetnek oda: „Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta. A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból” (Példabeszédek 2:21–22).

A zsoltáríró Dávid is tanúskodott erről ihletés alatt: „Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott. A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben” (Zsoltárok 37:10, 11).

Maga Jézus is megerősíti ezt, amikor ezt mondja Hegyi beszédében: „Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.” Ezek a szelídek áldásként nyerik el a felettük uralkodó igazságos új egeket, amelyekért így imádkoznak: „Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is” (Máté 5:5; 6:10).

A tökéletes béke, amelyet az új föld lakói élveznek majd, kiterjed még az állatok világára is: „És lakozik a farkas a báránnyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat; . . . Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (Ésaiás 11:6–9).

Mennyire van közel?

Ha hajlamos vagy mindezt úgy tekinteni, mint hiú reményt, mint ami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, állj meg egy kicsit és gondolkozz! Krisztus Jézus jelenléte összetett jelének különböző vonásai mellett rendelkezésünkre áll még a bibliai időszámítás, amely az 1914-es évet jelöli meg [Krisztus] jelenlétének kezdeteként. Jehova Tanúi az Őr Torony folyóirat 1879. júliusi számában rámutattak az 1914-es dátumra, mint amely jelentőségteljes év Jehova Királyságának földi uralma tekintetében. Történészek és a világ eseményeinek megfigyelői megjegyezték, hogy az 1914-es év az emberi történelem egy teljesen más és jelentőségteljes időszakának nyitánya volt, ahogyan az a bekeretezett szövegrészből is kitűnik.

A Jézus által adott összetett jel egy másik eseménye a Máté 24:21, 22-ben található: „Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.”

Jézus azt is kimutatta, hogy ez az összetett jel annak a nemzedéknek életideje alatt válik teljessé, amely látta a jel kezdetét 1914-ben. A Máté 24:32–34-ben ezt mondta: „A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár: Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt. Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.”

Okunk lehet az örvendezésre, amint látjuk ezt a világot a vége felé közeledni minden háborújával, éhségével, betegségével és a halállal együtt. Amikor majd látjuk, hogy Jehova Isten az igazságosság új világával váltja föl mindezt, véget vetve a jajkiáltásnak, könnyeknek, gyengeségnek és halálnak, akkor alapunk lesz arra, hogy vég nélkül örvendezzünk, ünnepeljünk, és egy örökkévalóságon át dicséretet zengjünk Jehova Istennek, a Nagy Teremtőnek, a világmindenség Szuverén Urának.

Mivel ilyen kilátások vannak előttünk, nem csodálkozhatunk, hogy sokan oly türelmetlen vágyakozással tekintenek Jehova igazságos új világára, és sürgetnék eljövetelét, hogy végre felváltsa ezt a szomorúsággal, bűnözéssel, betegséggel és halállal teli régi világot! Az sem lehet meglepő, ha nagy vágyakozásukban hajlamosak arra, hogy korai időpontokra várják annak megérkezését. Ám most az új világ közeledtének jeléből immár nem csupán töredékeket látunk, amelyek arra csábíthatnának, hogy vaklármát csapjunk. Immár teljes egészében kibontakozott előttünk az összetett jel, szilárd alapot biztosítva türelmetlen vágyakozásunknak, hogy hamarosan elérkezik e gonosz világ vége és Jehova új világa váltja fel azt.

[Kiemelt rész a 11. oldalon]

1914 — Fordulópont a történelemben

MÉG a második világháború után is sokan úgy tartják, hogy 1914 a modern történelem nagy fordulópontja:

„Valójában sokkal inkább 1914, mintsem Hirosima éve jelzi korunk fordulópontját” (René Albrecht-Carrié, The Scientific Monthly, 1951. július).

„1914 óta mindenki komolyan aggódik a világban fellelhető veszélyes folyamatok miatt, amelyek — úgy tűnik — végzetesen és elkerülhetetlenül egy nagyobb katasztrófa felé sodornak. Sok felelősségteljes ember érzi úgy, hogy semmit nem lehet tenni a pusztulás elkerülése érdekében” (Bertrand Russell, The New York Times Magazine, 1953. szeptember 27.).

„A modern kor . . . 1914-ben kezdődött, ám senki nem tudja, mikor és hogyan fog véget érni . . . Végződhet tömeges megsemmisüléssel is” (The Seattle Times, 1959. január 1.).

„Az egész világ valósággal felrobbant az első világháború miatt, és még mindig nem tudjuk, miért . . . Az álmok beteljesedni látszottak. Béke volt és fejlődés. Azután minden felrobbant. Azóta is az ájultság állapotában vagyunk” (Dr. Walker Percy, American Medical News, 1977. november 21.).

„1914-ben a világ elvesztett egy összetartó erőt, amelyet azóta sem sikerült visszaszerezni . . . Ez a kor a fokozott zűrzavar és erőszak idejévé vált a nemzeti határokon kívül és belül egyaránt” (The Economist, London, 1979. augusztus 4.).

„Minden egyre jobb és jobb lett. Ilyen volt a világ, amikor születtem . . . Hirtelen, váratlanul 1914 egyik reggelén ez az egész véget ért” (Harold Macmillan, brit államférfi, The New York Times, 1980. november 23.).

[Kép a 10. oldalon]

A megígért új világban tökéletes békének örvendhet mindenki