Egy napfogyatkozás és a csillagászat varázsa
EGYEDÜLÁLLÓ nap volt 1994. május 10-e néhány észak-amerikai ember számára. Ez alkalommal a Hold által előidézett gyűrűs napfogyatkozás történt. Néhány röpke óra leforgása alatt milliók ébredtek tudatára, hogy a csillagászat lenyűgöző tudományág. De mi is valójában egy fogyatkozás?
A fogyatkozás „valamely égitest részbeni v. teljes elsötétedése, annak következtében, hogy egy másik égitest árnyékába lép, v. egy másik égitest eltakarja a megfigyelő elől” (Természettudományi Kislexikon). Nap- vagy holdfogyatkozás csak akkor következhet be, amikor a Föld, a Nap és a Hold megközelítőleg egyvonalban van. Az, hogy nap- vagy holdfogyatkozás történik-e, attól függ, melyik égitestet takarja el a másik. Időnként a Föld veti árnyékát a Holdra, és holdfogyatkozást idéz elő. Tavaly májusban viszont a Hold vetette árnyékát a Földre egy 230-310 kilométer széles sávban. Amint a Hold fokozatosan elhaladt a Föld és a Nap között, szinte teljesen eltakarta a Napot. Az árnyék által húzott sáv keresztülment a Csendes-óceánon és utána Észak-Amerikán délnyugat—északkeleti irányban. Úgy tűnt, hogy a Hold lassan elhalad a Nap előtt. Valójában az árnyék „utazott” keresztül a Földön mintegy 3200 kilométeres óránkénti sebességgel.
Mindenfajta módszert felhasználtak, hogy szemkárosodás nélkül figyeljék meg a fogyatkozást. Egyesek hegesztők védőszemüvegén keresztül nézték. Mások erős szűrőt használtak. Megint mások pedig papírra vetítették a képet egy tűhegynyi nyíláson. Egy fényképésznő megkért valakit, hogy tartson fel egy szitát, és amint a fény átment a lyukakon, a fogyatkozás többszörös képét vetítette a földre. Hasonló hatásokat jegyeztek fel, amikor a fény fák levelein szűrődött keresztül. Egy másik módszer volt, hogy távcsövön vezették keresztül a fényt, és így kettős képet kaptak egy sötét felszínen.
Egy évben mintegy öt napfogyatkozás és három holdfogyatkozás mehet végbe. „Évente okvetlenül van (legalább) két napfogyatkozás” — mondja A távcső világa című könyv. Viszont mindegyik különböző helyekről látható. Ezért mindenkinek, aki az Egyesült Államok szomszédságában él és lemaradt az 1994-es fogyatkozásróla, várnia kell 2012-ig egy másik lehetőségre, vagy el kell utaznia Peruba, Brazíliába vagy Szibériába egy korábbi fogyatkozás érdekében.
A teljes napfogyatkozás rejtélye
A teljes napfogyatkozás, amikor a Hold teljesen eltakarja a Napot, félelmet és pánikot keltett az elmúlt évszázadokban. Miért? A The International Encyclopedia of Astronomy megjegyzi: „A teljes napfogyatkozás rejtélye fokozódott, mert a beavatatlanokat semmi sem figyelmeztette a közelgő látványra, mivel nem lehet látni, hogy a Hold közeledik a Nap felé.” Ez a látvány a következő tényezőket foglalja magában: „Az ég sötétebbé válik, gyakran kísérteties zöld árnyalatot öltve, ami eléggé leírhatatlan és teljesen valószínűtlen, hogy felhők okoznák a besötétedést . . . A napfogyatkozás részleges fázisának utolsó másodpercei alatt a fény gyorsan csökken, érezhetően hűvösebb lesz, a madarak gubbasztva meghúzzák magukat, bizonyos virágok összecsukják szirmaikat, a szél pedig többnyire elcsendesedik . . . Sötétség ereszkedik a tájra.”
George Chambers a The Story of Eclipses című könyvében beszámol arról, hogy „a középkor egyik leghíresebb fogyatkozása . . . egy Skóciában látható teljes fogyatkozás volt”, amely 1133. augusztus 2-án történt. William of Malmesbury ezt írta: „A Nap azon a napon a hatodik órában fátyollal takarta el dicsőséges arcát . . . irtózatos sötétségben, fogyatkozás által félelmet keltve az emberek szívében.” Az ősi Anglo-Saxon Chronicle arról beszélt, hogy „az emberek sóbálvánnyá váltak a bámulattól és a rémülettől”.
Chambers feljegyzett egy holdfogyatkozásról készült szemléletes leírást is, amely 1830. szeptember 2-án történt, és amelyről két afrikai utazó számolt be: „Amikor a Hold fokozatosan homályba borult, félelem lett úrrá mindenkin. Amint tovább folytatódott a fogyatkozás, egyre jobban megrémültek. Mindenki nagyon aggódott, és szaladt, hogy tájékoztassa az uralkodóját a történtekről, és mivel még csak egy egyszerű felhő sem volt az égen, amely előidézte volna ezt a sötét árnyékot, képtelenek voltak felfogni a fogyatkozás természetét és jelentését.”
Korunkban a csillagászat tanulmányozása csillapította az emberek napfogyatkozás miatt kialakult félelmét — tudjuk, hogy a Nap elő fog tűnni.
Ahogyan a jezsuiták felhasználtak egy napfogyatkozást
Kínában 1629 vége felé jezsuita misszionáriusok egy napfogyatkozás felhasználása által tudták elnyerni a császár kegyét. Hogyan?
A jezsuiták észrevették, hogy „a kínai holdnaptár már évszázadok óta pontatlan. A császári csillagászok ismételten tévedtek a napfogyatkozás előrejelzésében . . . Nagy lehetőség adódott a jezsuitáknak, amikor a fogyatkozást 1629. június 21-ének délelőttjén várták. A császári csillagászok azt jelezték előre, hogy a fogyatkozás 10.30-kor fog bekövetkezni és két órán keresztül fog tartani. A jezsuiták úgy jelezték előre, hogy a fogyatkozás csak 11.30 után fog lezajlani és csupán két percig fog tartani.” Mi történt?
„A döntő napon, amint eltelt a 10.30, a Nap tovább sütött teljes ragyogásában. A császári csillagászoknak nem lett igazuk, de vajon a jezsuitáknak igen? Ezek után éppen 11.30-kor elkezdődött a fogyatkozás és alig két percig tartott, ahogy a jezsuiták előre jelezték. A császár beléjük vetett bizalma most megerősödött” (Daniel J. Boorstin: The Discoverers).
Csillagászat a Bibliában
Még a Biblia is tartalmaz csillagászati információt. Jób könyve számos csillagképet megemlít. Továbbá Jehova arra ösztönözte szolgáit, hogy vizsgálják meg az egeket, nem az asztrológia vagy más hamis imádat tanulmányozása céljából, hanem azért, hogy értékeljék teremtésművei kiválóságát. Mindez arra ihlette Ésaiást, hogy ezt írja: „Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen” (Ésaiás 40:26).
Jób elismerte a Teremtő felsőbbségét, amikor ezt mondta róla: „A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait [ami a déli félteke csillagképeit jelenti]” (Jób 9:7–9).
Mennyire lenyűgöző lesz a csillagászat tanulmányozása, amikor Jehova örökké tartó életet biztosít majd az engedelmes emberiségnek! Akkor a világegyetem rejtélyeit fokozatosan feltárják majd, amint egyre jobban megértjük Isten céljait a határtalan világegyetemmel kapcsolatban. Így képesek leszünk arra, hogy még nagyobb átérzéssel visszhangozzuk Dávid szavait: „Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél: Micsoda az ember — mondom — hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?” (Zsoltárok 8:4, 5).
[Lábjegyzet]
a 1994. november 3-án teljes napfogyatkozás zajlott le, amely látható volt Dél-Amerika egyes vidékei mentén.
[Kép forrásának jelzése a 12. oldalon]
Fotó: a NASA/Finley-Holiday Film Corporation szíves engedélyével