Szelek szárnyán
AZ ÉBREDJETEK! KANADAI ÍRÓJÁTÓL
„AZONNAL SZEREZZ BE SELYMET ÉS ZSINEGET, S A VILÁG LEGCSODÁLATOSABB ÉLMÉNYÉBEN LESZ RÉSZED!” (JOSEPH-MICHEL MONTGOLFIER, 1782).
HSSS, lobban fel a láng egy színpompás gömbbe, mire az enyhén megemelkedik. Mámorító érzés egy csodálatosan szép, szövetből készült, szivárványszínű buborékkal lebegni a magasban, ugyanakkor a mindennapi élet rohanását is maga mögött hagyhatja az ember. „Egyszerre megnyugtató és izgalmas” — tűnődik egy olyan személy, aki már régóta rajong a hőlégballonokért.
Azóta, hogy az 1780-as évek elején Joseph-Michel és Jacques-Étienne Montgolfier sikeresen felbocsátotta az első ballont, a ballonrepülés mindig is elkápráztatta az embert. (Lásd az alsó kiemelt részt.) Ennek ellenére csak az 1960-as évektől vált igazán kedvtelésből űzött sporttá; ekkor vezették be ugyanis a lángálló szövet használatát egy biztonságos és olcsó módszerrel párosítva, melynek az a lényege, hogy propángáz elégetésével melegítik fel és szabályozzák a ballonban lévő levegő hőmérsékletét.
Vegyük szemügyre közelebbről
Ha közelebbről szemügyre veszünk egy szép ballont, láthatjuk a színes anyagból összedolgozott szeleteket, melyeknek az alakjuk felülről lefelé keskenyedő. Néhány ballon levegővel megtöltve 15 méter széles és több mint 25 méter magas.
Élénk fantáziával megáldott pilóták az önkifejezés egyik eszközeként megálmodják saját ballonjuk formáját és méretét, így állat-, palack-, sőt még bohócformák is születnek. De bárhogyan nézzenek is ki ezek a csendes légi járművek, a rájuk vonatkozó repülési alapelvek ugyanazok maradnak.
Mind a pilóta, mind pedig az utasok egy könnyű, erős, fonott gondolában vagy kosárban foglalnak helyet, amelyet drótsodronyokkal erősítenek a ballonhoz, pontosan a nyílása alá. Néhány kosár alumíniumból készül. Most pillantsunk megint a gondola fölé. Közvetlenül a ballon nyílása alatt látható a fémkeretre rögzített égőfej és a szelepek. Az üzemanyagtartályok bent vannak a kosárban.
Felszállás előtti készülődés
A repülőgépeknek hosszú kifutópályára van szükségük a felszálláshoz. Ezzel szemben a hőlégballonnak egy kisebb szántóföld méretű nyílt terület is elegendő. Elsődleges fontosságú olyan helyet találni, ahol nincsenek akadályok közvetlenül a terület felett. Nos, félnél kipróbálni ezt a csendes légi járművet? Még mielőtt beszállnál a kosárba, van néhány tennivaló.
Először is a leeresztett ballont kiterítik a földre úgy, hogy a szél a ballon mellett elhelyezett kosár felől fújjon. Majd egy nagy motoros ventilátor segítségével levegőt fújnak a nyílásába. Ezután meleg levegőt irányítanak a ballonba, hogy felálljon, és a kosár függőleges helyzetbe emelkedjen. Következő lépésként utoljára ellenőrzik az összes felszerelést: a fűtőanyag-összeköttetéseket, valamint meggyőződnek arról, hogy az irányítókötélzet és az ürítőkötél belelóg-e a kosárba. Most már készen áll a pilóta, hogy felvegye az utasokat, és felszálljon. Néhány hőlégballon-pilóta rádióberendezést is magával visz, és kapcsolatot tart a földön levő csoporttal, amely kísérőautóval követi őt, hogy földet éréskor felvegye a ballont és az utasokat.
Szelek szárnyán
A legtöbb ballonpilóta a 100 méter körüli magasságot kedveli, így békésen lebeghet a vidék felett, és megfigyelheti az alatta zajló eseményeket. Ilyen magasságban még az emberek nevetése és kiabálása is felhallatszik a földről. Lentről szemlélve a látvány elbűvölő, egyesek szerint hasonló ahhoz, mint amikor a gyermekláncfű magja sodródik a lágy fuvallatban. Vannak pilóták, akiknél megszokott, hogy 600 méteres magasságba szárnyalnak, vagy akár még feljebb is. Oxigén-utánpótlás nélkül azonban nem tanácsos huzamosabb ideig 3000 méternél magasabban tartózkodni. (Lásd a „Repülés nagy magasságban” című részt.)
De ha egyszer felmentél, hogyan jössz le? A gravitáció segítségével. Továbbá a leszállást irányítani lehet az irányítókötél meghúzásával, és némi meleg levegő kiengedésével. A vízszintes haladás viszont eltér ettől. A pilóta ki van szolgáltatva a természeti elemeknek. „Nincs két egyforma repülőút, mivel a szelek diktálják az irányt és a sebességet” — magyarázza egy tapasztalt ballonpilóta. Ezenkívül a különféle légáramlások megváltoztathatják a sebességet és az irányt. Nem szokatlan, hogy a föld felszínétől számított 100 méteres magasságban a szél iránya teljesen ellentétes azzal, ahogyan 200 méteren fúj.
Mivel a ballon ugyanolyan sebességgel halad, mint a szél, úgy érezheted, mintha mozdulatlanul állnál a levegőben, míg a föld alattad fordul. „A ballonpilóták olyannyira a szelek szárnyán utaznak, hogy ha már fenn vannak a magasban, akár egy térképet is kiteríthetnek anélkül, hogy az elrepülne” — állítja a Smithsonian folyóirat.
A gyakorlat megszerzése
Akkor a legmegfelelőbb repülni, amikor a légmozgások a leggyengébbek. Ez általában röviddel napfelkelte után vagy nem sokkal napnyugta előtt fordul elő. Előnyösebbek a reggelek, mivel ez idő tájt a levegő általában hűvösebb, és a ballon könnyebben felemelkedik. A késő délutáni repüléseknek megvan az a kockázatuk, hogy repülés közben besötétedik.
Ahhoz, hogy valaki magabiztosan tudjon ballonnal repülni, sok gyakorlásra van szüksége. Fontos szempont, hogy olyan légtömeget találjon, mely a kívánt irányba halad, és végig egyazon légrétegen belül maradjon. Gyakorlott pilóták tökéletesen elsajátítják az úgynevezett stair-steppinget („lépcsőugrást”). Ez abból áll, hogy felemelkednek egy bizonyos magasságba, és stabilizálják a ballon helyzetét. Rövid „fűtés” után a meleg levegő felszáll a ballon tetejébe, és ez a csendes szerkezet feljebb emelkedik.
A „fűtés” impulzusszerű üteme és az állandó odafigyelés nélkülözhetetlen, így a pilóta nem veszíti el uralmát a ballon felett. Ha csak egy pillanatra is elterelődik a figyelme, annak váratlan ereszkedés lehet az eredménye. Az elővigyázatos pilóta azonban nem felejti el, hogy a hőforrás általában 15-18 méterre van a ballon legmagasabb pontjától, így 15-30 másodpercbe is beletelik, mire a jármű egy „fűtésre” reagál.
A földet érés felvillanyozó élmény lehet, különösen, ha a leszállást erős szél közepette hajtják végre egy körülhatárolt területen. Egy tapasztalt ballonpilóta szerint, ha ilyenek a körülmények, akkor „jobb a hirtelen, nem annyira sima landolás a megfelelő helyen, mint a nehézségek nélküli földet érés egy állatkert oroszlánketrecében”. Ha a szél kedvező, akkor természetesen a lassú leereszkedés a legkívánatosabb.
A kedvtelésből űzött hőlégballon-repülés egészen addig virágozni fog, amíg e sport képviselői részt vesznek erőpróbákon, versenyeken és ünnepi játékokon, és amíg lesznek olyanok, akik egyszerűen csak az élmény kedvéért repülnek.
[Kiemelt rész/képek a 14–15. oldalon]
A BALLONREPÜLÉS KORAI TÖRTÉNETE
Egy gazdag annonay-i (Franciaország) papírgyáros fiait, Joseph-Michel és Jacques-Étienne Montgolfiert illeti meg a történelemben a kitüntetés azért, hogy megépítették és felbocsátották az első hőlégballont. Kezdeti kísérletezéseik során, az 1780-as évek elején, egyebek között papírból készült ballonokat használtak, és úgy hitték, hogy azok a szalma és a gyapjú égéséből származó füst hatására emelkednek a magasba. Nemsokára azonban rájöttek, hogy a felmelegített levegő okozza a felemelkedést.
Később, amikor szövetből készült ballonokat kezdtek készíteni, megfigyelték, hogy minél nagyobb ballont bocsátanak fel, az annál nagyobb magasságokat hódít meg, és annál több terhet tud a magasba emelni. 1783 júniusában Annonay főteréről felbocsátották az addig készített legnagyobb ballont, mely mintegy 10 percen át lebegett felfelé, mielőtt leereszkedett a földre.
Ez után a teljesítmény után arra a következtetésre jutottak, hogy itt volna az ideje felbocsátani egy embereket szállító ballont. Először azért olyan légballont eresztettek a magasba, melynek egy tyúk, egy kacsa és egy birka volt a fedélzetén. 1783 szeptemberében több ezer szemlélő gyűlt össze Versailles-ban, hogy szemtanúja legyen ennek az eseménynek. Mind a három utas túlélte a 8 perces kalandot, mindenféle káros következmény nélkül. Röviddel ezután, 1783. november 21-én első alkalommal próbáltak meg hőlégballonnal embereket felbocsátani a levegőbe. Sikerült rábeszélni XVI. Lajost, hogy engedje meg két nemesembernek, hogy szerencsét próbáljon. A hőlégballont a La Muette királyi vadászkastélynál bocsátották fel a magasba, és mintegy 8 kilométeres utat tett meg Párizs fölött lebegve. Körülbelül 25 perc elteltével kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk, ugyanis a ballon lángra kapott.
Ez idő tájt a párizsi Tudományos Akadémia érdeklődést mutatott a találmány iránt. Az akkori idők egyik legismertebb fizikaprofesszora, Jacques Charles két szakemberrel, Charles és M. N. Roberttel együttműködve megépítette az első hidrogénballont; ezt 1783. augusztus 27-én próbálták ki. A ballon 45 percig úszott a magasban, mintegy 24 kilométert tett meg, és Charlière néven vált ismertté. Ezt a fajta ballont szinte eredeti formájában mindmáig használják.
[Kiemelt rész a 17. oldalon]
REPÜLÉS NAGY MAGASSÁGBAN
Egy angol férfi, Henry Coxwell volt az első pilóta, aki magassági rekordjáról vált ismertté. James Glaisher a brit meteorológiai intézettől 1862 szeptemberében megbízta, hogy vigye fel a levegőbe, ugyanis Glaisher nagy magasságban akart tudományos megfigyeléseket végezni. Több mint kilenc kilométerre jutottak fel légzőkészülék nélkül!
Miután elérték a 8000 méteres magasságot, és csak nehezen tudták belélegezni a hideg, ritka levegőt, Coxwell előkészületeket tett arra, hogy leereszkedjenek. De mivel a ballon megállás nélkül forgott a tengelye körül, az ürítőkötél összegabalyodott, és Coxwellnek fel kellett másznia a zsinórzatra, hogy kibogozza. Glaisher ekkorra már elveszítette az eszméletét, és Coxwellnek a fogaival kellett megragadnia a kötelet, ugyanis keze a hideg miatt nem engedelmeskedett. Majd kezdtek leereszkedni.
Végül mindkét férfi annyira visszanyerte az erejét, hogy a ballont le tudták lassítani ereszkedés közben. Közel 10 000 méteres magasságot hódítottak meg, és ezzel rekordot állítottak fel, mely több mint egy évszázadon át nem dőlt meg. A nyitott kosarú ballonnal végrehajtott repülőútjukat a legnagyobb repülési teljesítmények között tartják számon, hiszen oxigén-utánpótlás nélkül tették meg minimális védőruházatban, és úgy, hogy a légkör felső részéről jóformán semmit nem tudtak.
[Kép a 15. oldalon]
Így néz ki egy ballon belseje, miközben felfújják
[Kép a 15. oldalon]
Meleg levegőt irányítanak a ballonba, hogy megemelkedjen és felszálljon
[Kép a 16. oldalon]
Különleges formájú ballonok