A „minden vigasztalás Istene” velünk van
„Áldott legyen . . . a minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban” (2Korinthus 1:3, 4).
1, 2. Mit mond Pál apostol a 2Korinthus 1:3–7-ben a nyomorúság idején kapott vigasztalásról?
JEHOVA a „minden vigasztalás Istene”. Pál apostol tapasztalatból tudta ezt. Ezért írta a keresztény társai bátorítására e reménykeltő szavakat:
2 „Áldott legyen . . . a gyengéd könyörületesség Atyja és a minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban . . . De ha nyomorúságban vagyunk, az a ti vigasztalástokért és megmentésetekért van; ha pedig vigaszt kapunk, az [is] a ti vigasztalástokért van, aminek hatására képesek vagytok elviselni ugyanolyan szenvedéseket, mint amilyeneket mi is elszenvedünk. És ezért rendíthetetlenül szilárd a mi reménységünk felőletek, hiszen tudjuk, hogy miként részesei vagytok a szenvedéseknek, akként részesültök vigasztalásban is” (2Korinthus 1:3–7).
3. a) Miért tudta Pál Jehováról, hogy „a minden vigasztalás Istene”? b) Milyen alapon lehet megvigasztalni tanútársainkat és arra buzdítani, hogy tartsanak ki a nyomorúság idején?
3 Igen, Pál úgy ismerte Jehovát mint a „minden vigasztalás Istenét”. Tapasztalta mennyei Atyja vigasztaló és gyengéden könyörületes bánásmódját, különösen akkor, amikor az „igazságosságért” szenvedett. (Vö. Máté 5:10.) Az apostol ezért képes volt másokat is megvigasztalni és a nyomorúság elviselésére buzdítani. Hűségük példájával és Jehovába vetett reménységük kinyilvánításával Jehova keresztény tanúi — akik elviselték a nyomorúságot — buzdításul szolgáltak hívőtársaiknak, hogy azok is hűek maradjanak Istenhez. És Pál valóban példamutató volt a szenvedések elviselésében.
A hű kitartás dokumentuma
4, 5. a) Mikor írta Pál a második korinthusi levelét? b) Miben volt Pál egyenlő a korinthusi „nagyon nagy apostolok”-kal, és miben múlta felül azokat?
4 I. sz. 55 körül Pál megírta a korinthusi keresztényekhez intézett második levelét. Abban a városban ellenségesen szálltak szembe vele azok, akiket gúnyosan „nagyon nagy apostolok”-nak nevezett. Pál bátran védelmezte apostolságát. Ezt nem önmagáért tette, hanem „Istenért”, vagyis hogy megmentse Jehova gyülekezetét (2Korinthus 11:5, 12–14; 12:11; 5:12, 13). Pál bebizonyította, hogy származás tekintetében is egyenlő volt ellenlábasaival, majd rámutatott, hogy felülmúlta őket kemény munkában, szenvedésben, utazásban, veszélyben és nyomorúságban mint ’Krisztus szolgája’. Ezt írta:
5 „Krisztus szolgái ők [az ellenfelei]? Balgatagul felelek: én még kiemelkedőbb módon az vagyok; sokkal több fáradságos munkával, sokkal több börtönnel, mértéken felüli verésekkel, gyakran közel a halálhoz. A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven korbácsütést, háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy napot és egy éjjelt a nyílt tengeren töltöttem; sokszor voltam vándorúton, veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben utonállók miatt, veszélyben népem körében, veszélyben a nemzetek között, veszélyben városban, veszélyben pusztaságban, veszélyben tengeren, veszélyben áltestvérek között, fáradságos munkában és kínlódásban gyakran virrasztva, éhezve és szomjúhozva, sokszor koplalva és fagyoskodva és mezítelenségben” (2Korinthus 11:21–27).
6. a) Hol találunk feljegyzést Pál keresztényi életének néhány eseményéről, mielőtt megírta volna a második korinthusi levelét? b) Hogyan válik javunkra, ha elgondolkozunk Pál hűséges kitartásának leírásán?
6 Az Apostolok Cselekedetei nevet viselő bibliai könyv (9:3-tól körülbelül a 20:4-ig) megemlít néhányat Pál életének fenti mozzanataiból, attól az időtől kezdve, hogy kereszténnyé lett, egészen a korinthusi második levél megírásáig. Gondolkozzunk el most a hű kitartásnak ezen az írásos dokumentumán. Kétségkívül minket is arra buzdít, hogy viseljük el a nyomorúságot abban a biztos tudatban, hogy a „minden vigasztalás Istene” velünk van.
’Sokkal több fáradságos munkával és börtönnel’
7. a) Mit jelent Pál ’sokkal több fáradságos munkája’? b) Pálnak az efezusi „vénekhez” intézett szavai szerint hogyan végezte munkáját az apostol? c) Mi sarkallta Pált erőteljes, kemény munkára a jó hír és a Királyság érdekében?
7 Sokkal több fáradságos munkával: Mint a „jó hír” hirdetője, Pál „sokkal keményebben dolgozott”, mint ellenfelei (2Korinthus 11:23; Today’s English Version). Természetesen hosszabb időt töltött a prédikálásban és gyakran nagyon nehéz területen. Például Efezusban, ahol Artemis pogány istennőt imádták az emberek és ahol Pál a csőcselék támadásának esett áldozatul, a szolgálat érdekében és a hívőtársai érdekében kifejtett erőfeszítései igen kimerítőek, néha szívet tépőek voltak. De nagyszerű szellemi gyümölcsöket hoztak. Később joggal mondhatta az efezusi gyülekezet véneinek. „Nem tartózkodtam attól, hogy elmondjam nektek mindazt, ami a hasznotokra volt, sem attól, hogy tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként. Hanem alaposan tanúskodtam mind zsidóknak, mind görögöknek az Isten iránti bűnbánatról és az Úr Jézus Krisztusba vetett hitről” (Cselekedetek 20:17, 20, 31; 19:1–4). Mielőtt ezek a vének keresztényekké lettek, Pál apostol a krisztusi hit alapvető igazságaira tanította őket a házankénti prédikálás során. Jehova Szavának és szent szellemének működése indította, sarkallta Pált arra, hogy erőteljesen terjessze a jó hírt és előmozdítsa a Királyság érdekeit (Ésaiás 61:1, 2; Róma 10:8–10). Ezzel az életerős tevékenységgel Pál kitűnő példát mutatott a huszadik századi keresztényeknek.
8. a) Miért mondhatta Pál, hogy „sokkal több börtönnel”, mint a „nagyon nagy apostolok”? b) Kétségkívül miben talált vigaszt Pál és Silas, mialatt börtönben sínylődött Filippiben, és mit tettek, amikor egy földrengés kiszabadította őket? c) Milyen buzdítást meríthetünk Pál filippibeli börténélményeiből?
8 Sokkal több börtönnel: Római Kelemen, aki i. sz. első századunk vége fel írt, elmondja, hogy Pált hét alkalommal börtönözték be. Mielőtt a második levelét megírta a korinthusi keresztényeknek, már többször volt börtönben, mint a „nagyon nagy apostolok”. Az Apostolok Cselekedetei könyv beszámol egy ilyen börtönbe vetésről: ez a macedoniai Filippi városában történt. Pál és Silas nyilván örömmel fogadta a szenvedést az „igazságosságért”, mert a börtönben mindketten Istenhez imádkoztak és énekkel dicsőítették őt. Vigaszt merítettek abból, hogy az Írásokon elmélkedtek, s az a tudat is vigasztalta őket, hogy Isten meghallgatta imáikat és válaszolt azokra (Zsoltárok 65:2; Károli: 65:3; 119:52). Amikor földrengés következtében kiszabadultak, nem siettek el a helyszínről, hanem „hirdették neki [a börtönőrnek] Jehova szavát, és mindazoknak, akik a házában voltak”. Vajon milyen eredménnyel? Nos, a börtönőr és háznépe mindannyian keresztényekké lettek! (Cselekedetek 16:16–40). Ez az elbeszélés valóban nagy buzdítást jelent Jehova mai bebörtönzött tanúi számára, hogy istenfélő örömmel fogadják el az üldözést, imádkozzanak, elmélkedjenek Isten Szaván, és bátran beszéljenek róla! (Cselekedetek 4:29–31).
Rettenthetetlen marad a verések után, sőt a halál árnyékában is
9. Mit jelentenek ezek a szavak: „Mértéken felüli verésekkel”?
9 Mértéken felüli verésekkel: Pált mértéken felül megverték. Azt is elmondja, hogy gyakran volt a „halál kapujában” (23. vers, The Twentieth Century New Testament). Ez arra mutat, hogy bizonyos verések alatt oly hatalmas ütéseket kapott, hogy gyakorlatilag halálra verték.
10. a) Hogyan tapasztalta Pál, hogy „gyakran” volt „közel a halálhoz”? b) Mi támogatta az apostolt, amikor a „halál kapujában” volt?
10 Gyakran közel a halálhoz: Ez nem vonatkozik kizárólag a verésekre. Ugyanabban a levélben Pál korábban azt mondja: „Mindenhol állhatatosan elszenvedjük testünkben a Jézusnak osztályrészül jutó halált hozó bánásmódot” (2Korinthus 4:10, 11). Az apostol többször forgott halálveszedelemben: Damaszkuszban, a pizidiai Antiochiában, Ikoniumban, Lisztrában, Thessalonikában, és Bereában (Cselekedetek 9:23–25; 13:49–51; 14:1–6, 19, 20; 17:1, 5–9, 13, 14). Tulajdonképpen a római játékok halálos veszélyének is ki volt téve, hiszen utalt arra, hogy ’küzdött a vadállatokkal Efezusban’ (1Korinthus 15:32; vö. Cselekedetek 19:23–41; 2Korinthus 1:8–11). Mivel oly gyakran forgott veszélyben az élete, az apostol joggal mondhatta: „Naponként szembenézek a halállal” (1Korinthus 15:31). Nem kétséges, hogy Jehova szent szelleme és Pálnak Isten drága ígéreteibe vetett hite volt az, ami erőt adott az apostolnak, amikor oly gyakran volt a „halál kapujában” (2Korinthus 1:20–22).
11. Milyenfajta verést kapott Pál a zsidóktól?
11 A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven korbácsütést: Pál arra utal, hogy ötször kapott verést az „igazságosságért” a zsidók részéről, talán a zsinagógájukban (24. vers; Máté 10:17). A Mózesi Törvény a vesszőzést vagy botütést írta elő. Az ütések számát a bírák állapították meg a bűntett súlyossága szerint. Ámde emberiességből 40 ütésre korlátozták a büntetést, amit a zsidók 39-re csökkentettek, nehogy tévedésből esetleg túllépjék a törvényes határt (5Mózes 25:1–3). A verés igen fájdalmas volt. De a „minden vigasztalás Istene” erőt adott Pálnak, hogy hittel és kitartással viselhesse el ezt a bánásmódot.
12. a) Nyilván milyen bánásmódra utal Pál, amikor arról beszél, hogy „háromszor megbotozták”? b) Milyen segítséggel lehet elviselni az „igazságosságért” elszenvedett ütéseket?
12 Háromszor megbotoztak: Ezt a három súlyos verést nyilván pálcával felszerelt római katonatisztek hajtották végre (25. vers). Az ilyen botozást úgy hajtották végre, hogy az áldozatot előbb megfosztották felső ruházatától. Pál, mint római polgár, törvény szerint mentesülhetett volna az ilyen botozástól. Mégsem így történt, hanem őt és Silast is „megverték”, mielőtt bebörtönözték őket mint a jó hír hirdetőit Filippiben (Cselekedetek 16:19–24, 33, 35–40). Az ilyen verések igen durván voltak, de Isten szellemének segítségével Pál hűségesen kiállta ezt a kegyetlen bánásmódot az „igazságosságért”. És ugyanilyen isteni segítséggel őrizte meg Isten iránti feddhetetlenségét sok modernkori keresztény is hasonló testi fenyítés ellenére.
13. Hol kövezték meg Pált, és vajon ez az eset leállította-e Pál szolgálatát?
13 Egyszer megköveztek: Lisztrában fanatikus zsidók „megkövezték Pált és kivonszolták a városból, mivel azt hitték, hogy meghalt”. Természetesen az ilyen megkövezésnek az volt a célja, hogy az áldozat valóban meghaljon. (Vö. 3Mózes 20:2; Cselekedetek 7:58–60.) De „amikor a tanítványok körülvették őt, felkelt és bement a városba”, hogy a következő napon máris folytassa szolgálati utazását (Cselekedetek 14:19–22).
Hajótörésben és veszélyben a tengeren
14. Milyen hajótörési tapasztalatokról tesz említést Pál, és milyen kihatással voltak azok a jó hír érdekében tett további utazásaira?
14 Háromszor szenvedtem hajótörést: A Cselekedetek könyve csak egy hajótörésről számol be, az pedig a korinthusi levél megírása után történt, amikor Pál úton volt Rómába (Cselekedetek 27. fejezet). Ezt megelőzően azonban Pál többször utazott tengeri hajón, és nem volt ritka esemény a hajótörés a partmenti utazások alkalmával. Bár az Írások nem közölnek részleteket az említett hajótörésekről, nyilvánvaló, hogy a Földközi-tengeren való kockázatos utazás nem riasztotta el Pált attól, hogy a jó hír érdekében vállalja az ilyen utazásokat.
15. a) Mit akart mondani Pál, amikor megemlítette, hogy „egy napot és egy éjjelt a nyílt tengeren töltött”? b) Hogyan segítette Pált a „minden vigasztalás Istene” az eddig felsorolt esetekben, és mindez milyen bizalommal töltsön el minket?
15 Egy napot és egy éjjelt a nyílt tengeren töltöttem: Természetesen az apostol nem azt mondja, hogy csodálatos módon 24 órát töltött a víz alatt. Mint hajótörött, ezeket a veszélyes órákat talán úgy töltötte el, hogy részben úszott a felkorbácsolt hullámokban, részben pedig úszó fadarabba vagy hajóroncsba kapaszkodva tartotta magát a tenger felszínén. Még ha tutajon volt is (az Írásokban másutt nem említett), ilyen szívet tépő tapasztalat bátor kitartást követelt Páltól, amíg az apostolt ki nem mentették vagy földet nem ért. Pál bizonyosan ’Jehovához kiáltott nyomorúságában, és Isten kiszabadította őt szorult helyzetéből’. (Vö. Zsoltárok 107:23–31.) Ugyanaz „a minden vigasztalás Istene” a mi imánkat is meghallgatja. (Vö. 1János 5:13–15.)
Istenünk biztos vigaszról gondoskodik
16, 17. Miért mondhatjuk felbecsülhetetlen értékűnek Jehova szent szellemének segítségét, amikor az „igazságosság” érdekében szenvedünk?
16 Megfigyelhettük, hogy milyen forrásból eredő vigasz segített Pálnak abban, hogy a nyomorúság ellenére is hű maradjon Jehovához. Ez megérdemli, hogy jól kihangsúlyozzuk, mivel ma is ugyanaz a vigasz segít Jehova tanúinak kiállni a szenvedéseket „az igazságosságért”.
17 Jehova szent szellemének segítsége felbecsülhetetlen értékű. Különösen nyomorúság idején kell imádkoznunk ezért a szellemért, annak vezetését kell követnünk, és meg kell teremnünk gyümölcseit (Lukács 11:13; Zsoltárok 143:10; Galata 5:22, 23). Ha Jehova szelleme működik a szívünkben, tudatában leszünk az ő szeretetének, és ez vigaszt nyújtó bizonyosságként segít nekünk elviselni a nyomorúságot (Róma 5:3–5; 8:35–39); 2Thessalonika 3:5).
18. Amikor mint keresztények nyomorúságban vagyunk, hogyan vigasztalhat minket az Isten drága ígéreteibe vetett hit?
18 Az Isten drága ígéreteibe vetett hit, amint az Írások kijelentik, szintén vigasztalásunkra szolgál (Róma 15:4). Ne feledjük: „[Jézus Krisztus] az elébe helyezett örömért kiállta a kínoszlopot” (Zsidók 12:1, 2). Még ha úgy kellene is szenvednünk, hogy be kell lépnünk „a halál kapuján”, csodálatos kilátásunk lehet a feltámadásra és a vég nélküli életre Isten új rendjében, akár mennyei a reménységünk, akár földi (Máté 10:28; Lukács 23:43; János 5:28, 29; 17:3; 1Korinthus 15:53; 2Péter 3:13). Milyen „pillanatig tartó és könnyű” a mi nyomorúságunk az örök élet kilátása mellett! (2Korinthus 4:16–18).
19. Hogyan nyújt vigaszt az ima a nyomorúság közepette?
19 Isten belső békét és erőt ad nekünk válaszul az imáinkra, és ez szintén nagy vigasz forrása a nyomorúság idején. (Lásd Lukács 22:32; Cselekedetek 4:23–31; Jakab 5:16–18.) Jézus buzgón könyörgött és esedezett Jehovához, „aki képes volt őt megmenteni a halálból, és istenfélelméért kedvező meghallgatásra talált”. Igen, Jehova angyalt küldött erősítésül Jézushoz a megpróbáltatása idején (Zsidók 5:7; Lukács 22:43). Amikor azt látjuk, hogy Jehova meghallgatja imánkat a nyomorúságunkban, biztosan megvigasztalódunk.
20. Milyen egyéb módon múlta felül Pál a korinthusi „nagyon nagy apostolokat”, amit a következőkben fogunk megvizsgálni?
20 Ha igyekszünk hűséggel helytállni mint Jehova keresztény tanúi, a „minden vigasztalás Istene” velünk lesz, amiként Pál apostollal is vele volt. Eddig Pál kimerítő munkáját és szenvedéseit vizsgálgattuk. De beszéde, mint ’Isten szolgájának’ védőbeszéde, azt mutatja, hogy utazásban, veszélyekben és megpróbáltatásokban is messze felülmúlta a korinthusi „nagyon nagy apostolokat”. Vajon mit tanulhatunk ezekből a tapasztalatokból?
Emlékszel-e még ezekre?
◻ Miért tudta Pál, hogy Jehova a „minden vigasztalás Istene”?
◻ Hogyan buzdíthatják a nyomorúságon átesett keresztények hivőtársaikat arra, hogy maradjanak hűek Jehovához?
◻ Milyen munka tartozott még Pál ’fáradságos munkái’ közé??
◻ Hogyan meríthetünk hasznot Pál börtöntapasztalataiból?
◻ Milyen módon nyújt Jehova Isten biztos vigaszt?
[Kép a 7. oldalon]
Pál gyakran szenvedett börtönbüntetést, mint például Silassal együtt Filippiben
[Kép a 9. oldalon]
Pál a szolgálata folyamán négy alkalommal szenvedett hajótörést