A négy lovas vágtája — Prófétai jel
’És láttam, és íme, egy fehér ló, egy tűz színű ló, egy fekete ló, egy fakó ló; és a rajta ülő neve Halál. És nyomban követte azt a Hádesz’ (JELENÉSEK 6:2–8).
1. Mielőtt a reggelinél asztalhoz ült volna 1914. október 2-án, mit tett az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat elnöke?
PÉNTEKI nap volt, 1914 októberének második napja. Az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat brooklyni főhivatalának épületében, az USA-beli New Yorkban, a Columbia Heights 124 szám alatt, a főhivatal munkatársainak ebédlőjébe belépett a Társulat elnöke. Reggel hét óra körül volt az idő. Mielőtt helyet foglalt volna az asztalfőn, az elnök rövid szünetet tartott. Tapsra ütötte össze a tenyerét, hogy magára vonja az asztaloknál ülő Béthel-tagok figyelmét. Majd határozott hangon utalt a Hymns of Millennial Dawn [Az Ezeréves Uralom Himnuszai] című (angol) énekeskönyv 162. és 163. oldalán található „Menetel már a Királyunk” című ének 3. versének szavaira: „A ’pogányok ideje’ véget ért, mert királyaik ideje lejárt.” Ezután elfoglalta megszokott helyét, hogy elnököljön a Béthel-család reggelijénél naponta megtartott vallásos programban.
2. Mennyivel korábban utalt már az elnök arra a jellegzetes esztendőre, és a világ-konfliktusnak milyen időpontjáig maradhatott életben?
2 Az elnök már 1876-ban átadott közlésre egy cikket a The Bible Examiner című lapnak. Ebben a cikkben közölte, hogy 1914-ben véget ér a pogányok ideje, és ez a dátum súlyos következményekkel jár majd az emberiség egész világa részére (Lukács 21:24, Authorized Version). Meglepő, hogy amikor az elnök bejelentette a brooklyni Béthel-családnak, hogy a pogányok ideje lejárt, az emberi történelem első világháborúja a 66-ik napjába lépett. Addig már 14 hadüzenet hangzott el azok részéről, akik részt vettek az egymás elleni borzalmas háborúban. A világuralomért és a világpiacok meghódításáért vívott kegyetlen háború befejezéséig 29 nemzet és birodalom keveredett bele ebbe az addig elképzelhetetlennek tűnő háborúba. A Társulat elnöke, aki a fentebb idézett időszerű szavakat kimondta, meghalt, még mielőtt saját hazája, az Észak-Amerikai Egyesült Államok belekeveredett volna az első világháborúba 1917. április 6-án, hogy a brit birodalom szövetségeseként harcoljon az európai Központi Hatalmak ellen.
3. Hogyan hangsúlyozta az elnök ismételten az 1914-es év jelentőségét, és mit érezhetett, amikor azt mondta: „A Pogányok Ideje véget ért”?
3 A Társulat elnöke ismételten kihangsúlyozta az 1914-es esztendő nagy jelentőségét az Őrtorony folyóirat hasábjain 1879-től kezdve, de különösen a The Time Is at Hand [Elérkezett az idő] című angol nyelvű könyvben, amely 1889-ben jelent meg. Ám 1914. október 2-ig eleget látott a világeseményekből abban az emlékezetes esztendőben, hogy igazolva lássa nyilvános kijelentésének helyességét. Legalább is ebben a vonatkozásban igazolva látta azt, amit a bibliai időszámítás vagy időrend gondos tanulmányozása feltárt Isten időtervével kapcsolatban.
4. Kiknek a vágtáját láthatta meg a Társulat elnöke a halála előtt, minek a „jele”-ként lehetett helyesen és joggal felfogni ezt az esemény-sorozatot?
4 Mielőtt 1916. október 31-én, kedd éjszaka bekövetkezett volna az elnök váratlan halála, ő már láthatta az Apokalipszis négy lovasának vágtáját attól az esztendőtől kezdve, amelyben a bibliai időszámítás szerint véget kellett érnie a pogányok idejének. Az Apokalipszis, vagy más néven a Jelenések könyve a Keresztény Görög Iratok, közismert néven az Új Testamentum utolsó könyve. A négy lovas vágtája világméretekben is óriási jelentőségű, mert része annak a „jel”-nek, amely megmutatja, hol tart az emberiség az idő áramlatában. Megmutatja, hogy abban a korban élünk, amelyet Jézus tanítványai „a dolgok jelen rendszerének befejezése”-ként emlegetnek (Máté 24:3). Hogy ez valóban „jel”, azt a Jelenések első verse is bizonyítja, ahol azt olvassuk: „Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy megmutassa rabszolgáinak [azokat] a dolgokat, amelyeknek rövidesen be kell következniük. És elküldte angyalát és általa megjelentette jelekben rabszolgájának, Jánosnak” (Jelenések 1:1).
5. Miben különböznek egymástól a különféle bibliafordítások a Jelenések jelképrendszerét illetően, és mivel van tele a Jelenések könyve, amire már a bevezető része is utal?
5 A négy lovas vágtáját a Jelenések 6:1–8 verse tárja elénk. Érdekes, hogy míg az Új Világ Fordítás a „megjelentette jelekben” kifejezést használja, s ez megegyezik a Rotherham-féle Emphasised New Testament szavaival, addig a King James Version vagy más néven 1611. évi Authorized Version, valamint a B. Willson-féle The Emphatic Diaglott és a Young-féle Literal Translation of the Holy Bible a „jelezte azt” kifejezést használja. Bevezető szavaihoz híven a Biblia utolsó könyve, a Jelenések könyve valóban tele van jelekkel, jelképekkel, amelyek az emberi történelem sokkal nagyobb jelentőségű dolgaira utalnak. Ezeknek „rövidesen” be kellett következniük.
A négy ló és lovasaik
6. Kiknek van fenntartva az a boldogság, hogy belépjenek a Jelenések 1:3-ban megjövendölt boldogságba, és milyen módon történik ez?
6 Semmilyen történelmi fejlemény nem igazolja, hogy azok a dolgok bekövetkeztek volna a János apostol i. sz. 98 körüli halálát követő 18 évszázad folyamán. Ezért erre az i. sz. 20-ik századra irányul minden figyelmünk. Nos, azt látjuk, hogy nekünk, ennek az izgalmas század gyermekeinek jutott az a kiváltság, hogy belépjünk abba a boldog korba, amelyre az ihletett apostol utalt, amikor azt írta: „Boldog, aki fennhangon olvassa és azok, akik hallják e prófétálás szavait, és azok, akik megtartják a benne megígért dolgokat, mert a kijelölt idő közel van” (Jelenések 1:3). A saját boldogságunk érdekében vizsgáljuk meg hát a négy lónak és lovasának „jelét”. Olvassuk el a Jelenések 6:1–8. versét:
7. Mi történt, amikor az Isten Báránya feltörte a kezében levő könyvtekercs első pecsétjét?
7 „És láttam, amikor a Bárány [Jézus Krisztus] felnyitotta a hét pecsét egyikét és hallottam a négy élő teremtmény közül az egyiket mennydörgő hangon szólni: ’Jöjj!’ És láttam, és íme, egy fehér ló; és a rajta ülőnél íj volt, és koronát kapott és kivonult győzedelmesen, hogy teljessé tegye győzelmét.”
8. Mit figyelt meg János apostol a könyvtekercs második pecsétjének feltörésekor?
8 „És amikor felnyitotta a második pecsétet, hallottam a második élő teremtményt szólni: ’Jöjj!’ és egy másik jött elő, egy tűz színű ló és a rajta ülő hatalmat kapott, hogy elvegye a békét a földről, hogy egymást öljék, és egy nagy kardot kapott.”
9. Mit látott és hallott János, amikor a harmadik pecsétet feltörte?
9 „És amikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallottam a harmadik élő teremtményt szólni: ’Jöjj!’ És láttam, és íme, egy fekete ló; és a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. És hangot hallottam, amely mintha a négy élő teremtmény közül szólt volna: ’Egy liter búza egy dénár és három liter árpa egy dénár; az olivaolajat és a bort ne bántsd.’”
10. Mit látott és hallott János a látomásban, amikor feltörte a negyedik pecsétet?
10 „És amikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élő teremtményt szólni: ’Jöjj!’ És láttam, és íme, egy fakó ló és a rajta ülő neve halál. És nyomban követte azt a Hádesz. És hatalmat kaptak a föld negyed része felett, hogy öljenek hosszú karddal, élelmiszerhiánnyal, halálos csapással és a föld vadállatai által.”
A fehér ló és lovasa
11—13. a) Mit ábrázolt a fehér ló, és milyenfajta személyt ábrázolt annak lovasa? b) Melyik lovassal volt azonos ez a lovas, éspedig olyannal, akiről már a zsoltáríró is említést tett és akire Pál apostol a Zsidók 1:8, 9. versében azokat a prófétai szavakat alkalmazta?
11 A fehér ló: királyi hátasló, királyi személy hordozója. Olyan igazságos és tiszta hordozóeszközt jelent, amely olyan gyors mozgású, akár a betű szerinti ló. E gyors szállító eszköz lovasa egy újonnan kinevezett királyt szemléltet, hiszen koronát kapott. Azonkívül harcos királyról van szó, mivel íjjal van felfegyverezve. A király a győzelem felé vágtat, hogy leszámoljon a Királyság utolsó ellenségével. Teljes győzelmet kell aratnia! Ezért hosszú kardot kapott, igazi királyi fegyvert. De hát ki töltötte be ezt a szerepet a mi huszadik századunkban? Ez a személy nyilván azonos a 45. zsoltárban szereplő Királlyal, akiről ezt olvassuk:
12 „Szívem jó dologtól hevül. Mondom: ’Művem a királyról szól!’ . . . Kösd oldaladra kardodat, te hatalmas, öltsd fel méltóságodat és pompádat, és pompádban járj sikerrel; járj el az igazság, az alázatosság és az igazságosság ügyében, és jobbod félelmetes dolgokra tanítson téged. Nyílaid hegyesek, átjárják a király ellenségeinek szívét, népek hullanak el előtted. Isten a trónod határtalan ideig, sőt örökké; királyságod jogara az egyenesség jogara. Szeretted az igazságosságot és gyűlölted a gonoszságot. Ezért kent fel Isten, a te Istened társaidnál inkább az örömujjongás olajával” (1–7. vers, Károli: 2–8. vers).
13 A Zsidók 1:8, 9. versében Pál apostol idézi a Zsoltárok 45:6, 7. versét [Károli: 45:7, 8] és Isten Fiára, Jézus Krisztusra alkalmazza azokat. A fehér ló lovasa tehát semmiképpen nem lehet más, mint Jézus Krisztus, aki mennyei megkoronázása idején, 1914-ben, a pogányok idejének lejártakor győzedelmesen vágtat előre.
14. a) Mikor és hogyan vonult be Jézus Jeruzsálembe, mintha megkoronázására indulna, és melyik jövendölés beteljesedése volt ez a bevonulás? b) Melyik nagynevű ősatyját utánozta ezzel Jézus, amikor ez alkalommal Jeruzsálembe lovagolt?
14 Emlékszünk arra a jelenetre, amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe, mintha királyjelöltként indulna megkoronozására a templomba. Akkor nem tüzes fehér lovon nyargalt. Szamárháton lovagolt. Ez egyébként a Zakariás 9:9-ben olvasható jövendölés beteljesedése volt: „Örvendj nagyon, Sionnak leánya! Ujjongj diadalmasan, ó Jeruzsálem leánya! Íme, királyod jön hozzád. Ő igazságos, sőt megmentett; alázatos és szamárháton ül, felnőtt szamár hátán, nőstény szamár csikóján.” A próféciával összhangban Jézus békés állat hátán vonult be Jeruzsálembe i. sz. 33. Nizán zsidó hónap 10-én, hogy az Isten Bárányaként mutatkozzon be éppen azon a napon, amikor a zsidók otthonukba vitték a pászkabárányt, hogy ott tartsák a Nizán jó 14-i pászka ünnepig. Azzal, hogy ily módon lovagolt be Jeruzsálembe, Jézus nagynevű ősatyját, Dávidnak fiát, Salamont utánozta. Amikor Dávid — miután 49 évig uralkodott Izrael királysága felett — lemondott a királyságról, Salamont egy nőstény szamár hátán vonultatta a koronázás színhelyére. És miután Sádok főpap felkente Salamont apjának utódjául, a jelenlevő izraelita tömeg hangos kiáltásba tört ki: „Éljen Salamon király!” (1Királyok 1:33–40).
15. a) Hogyan reagált a néptömeg, amikor Jézus szamárháton bevonult Jeruzsálembe? b) Milyen fogadtatásban részesítette Jeruzsálem és miért?
15 Vajon milyen fogadtatásban részesült Jézus, amikor a pászka ünnep előtt négy nappal az Olajfák hegyéről bevonult szamárháton a koronázási városba? Az őt kísérő tömeget ezúttal magával ragadta az ünnepélyes alkalom szelleme, és az emberek úgy érezték, hogy Jézus volt Izrael megígért Messiás-Királya. Pálmaágakat lengettek. Ruháikat szőnyegként terítették az útra, hogy azokon lovagoljon. „De az előtte és az utána menő sokaság azt kiáltotta: ’Hozsánna Dávid fiának! Áldott, aki Jehova nevében jön! Hozsánna, fenn a magasságban!’” (Máté 21:1–9). Így reagált a nép. Maga Jeruzsálem városa viszont a zsidó vallási vezetők befolyása alatt állt. Ezeket a vezetőket nem zavarta, hogy a prófécia a szemük előtt teljesedett be. Jeruzsálem nem részesítette királyi fogadtatásban Jézust.
16. Hogyan bántak Jézussal a templomi hatóságok, ellentétben azzal, ahogy a kereskedőkkel bántak?
16 Amikor tehát Jézus a templomhoz érkezett, Kajafás főpap nem kente fel őt, hogy a Római Birodalomtól független messiási király legyen. A papok megengedték, hogy a kereskedők nyerészkedő adás-vételre használják a templom területét, Jézus azonban egy igazi főpap tulajdonságait mutatta meg, amikor kiűzte onnan a kalmárokat és így felelt azoknak, akik ezt kifogásolták: „Meg van írva: ’Az én házamat imádság házának nevezik’, ti azonban rablók barlangjává teszitek.” Vak és sánta zsidók keresték fel Jézust a templomban, ő pedig meggyógyította őket. A papok és írástudók azonban kifogásolták, amit tett, és nem akarták elfogadni őt „Dávid fia”-ként és beiktatni Izrael királyságának jogos uralkodójaként. Amikor Jézus otthagyta őket a templomban és Betániába ment, nem utazott újonnan beiktatott király minőségében (Máté 21:1–17).
17. Hogyan érdeklődött Jézus királyi volta iránt Poncius Pilátus, és hogyan hagyta figyelmen kívül a zsidó papi elöljárók kívánságát Jézus királyságára vonatkozóan?
17 Négy nappal később, amikor Jézus a római kormányzó, Poncius Pilátus előtt állt, a pogány helytartó megkérdezte, hogy király-e. Jézus azt felelte, hogy Királysága nem tartozik ahhoz a világhoz, amelyhez Pilátus tartozik. A zsidó papi fejedelmek nyomására, akik azt kiáltozták: „Nekünk nincs királyunk, csak császárunk”, Pilátus kiszolgáltatta nekik Jézust, hogy oszlopra szegezzék a Kálvárián. Ámde Pilátus ragaszkodott ahhoz, hogy Jézus feje fölé a következő feliratot szegezzék az oszlopra: „A názáreti Jézus, a zsidók Királya” (János 19:15, 19–22).
18. Melyik nagy jelentőségű napon támasztotta fel Jehova a Fiát a halottak közül, és melyek voltak a feltámasztott Jézus búcsúszavai a tanítványaihoz, mielőtt felment a mennybe?
18 Jehovára, a mindenható Istenre hárult az a feladat, hogy — mint „elsőszülöttet a halottak közül” — feltámassza vértanú Fiát nizán hó 16-án, éppen azon a napon, amikor a zsidók bemutatták az árpaaratás zsengéjét Jehova templomában (Jelenések 1:5). Az eljövendő Király tehát még azon a napon megjelenhetett hű tanítványainak. Néhány nappal később, mielőtt felment a mennybe, Jézus azt mondta tanítványainak: „Minden hatalom nekem adatott mennyen és földön. Menjetek azért és tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket, alámerítve őket az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében” (Máté 28:18, 19; 3Mózes 23:10–12; 1Korinthus 15:20).
Befejezve a győzelmét
19. Melyik prófétai előképet teljesíthette Jézus kellő időben, és azóta milyen király ő?
19 Jézus Krisztus képes volt beteljesíteni a prófétai előképet, amelyben fehér lovon vágtat, mint koronás király, hogy befejezze vagy teljessé tegye győzelmét összes mennyei és földi ellenségei fölött (Jelenések 6:1, 2). A pogányok idejének 1914-ben történt lejárta óta íjjal felfegyverzett harcos király ő, akinek nyilai keresztüljárják ellenségeit. Valóban ennek a harcos királynak szól a Zsoltárok 45:3–8 [Károli: 45:4–9] prófétai kijelentése:
20. Minek a megtételére szólítják fel Jézus a zsoltáríró hozzá intézett szavai?
20 „Kösd oldaladra kardodat, te hatalmas, öltsd fel méltóságodat és pompádat, és pompádban járj sikerrel; járj el az igazság, az alázatosság és az igazságosság ügyében, és jobbod félelmetes dolgokra tanítson téged. Nyílaid hegyesek, átjárják a király ellenségeinek szívét, népek hullanak el előtted. Isten a trónod határtalan ideig, sőt örökké; királyságod jogara az egyenesség jogara. Szeretted az igazságosságot és gyűlölted a gonoszságot. Ezért kent fel Isten, a te Istened társaidnál inkább az örömujjongás olajával. Minden öltözetedből mirha, alóéfa és kasszia illata árad; a tágas elefántcsont palotából hárfák vidámítanak.”
21. a) Minek az alapján lehetünk biztosak abban, hogy a megdicsőített Jézus Krisztusra vonatkoznak a zsoltáríró szavai? b) Hogyan hangsúlyozza a Zsoltárok 45:5. verse az ellenségeivel kapcsolatos célba találásának pontosságát?
21 A Zsidók 1:8, 9-ben Pál apostol a Zsoltárok 45:3–8 [Károli: 45:4–9] szavaiból idéz és az idézetet Jézus Krisztusra alkalmazza, hogy a jelenlegi felmagasztalt állására hívja fel a figyelmet. Ez semmi kétséget nem hagy afelől, hogy a „király”, akihez „Koré fiai” ihletett szavaikat intézik, a jog szerint beiktatott Király, Jézus Krisztus. (Lásd a 45. zsoltár feliratát!) „Kézívének nyílai a Királyság ellenségeinek szívét veszik célba, éspedig sokkal nagyobb pontossággal, mint az ókori párteusok, akik közismerten híres íjászok voltak, bár lóhátról lőtték ki nyílaikat.
22. a) A Jelenések könyvének melyik része írja le még a fehér ló lovasát, és milyen nevet ad neki? b) Milyen módon áldottak a szemeink, mivel meglátják a látomást? Melyik látomásról van itt szó, és hogyan reagálunk erre a látványra?
22 A Jelenések 6:2-ben leírt fehér ló lovasa azonos a Jelenések 19:11–16-ban leírt lovassal. Ez utóbbi utalásban „Isten Szavá”-nak nevezik és combján ez a cím áll: „királyok Királya és uraknak Ura”. Ebben a képben az ellenségei elleni támadásának csúcspontján ábrázolják, amikor a végső győzelemre vágtat „a mindenható Isten nagy napjának csatájában” Har-Magedon, vagy Megiddo-hegye csatamezején (Jelenések 16:14–16; 19:17–21). Bár emberi szemek számára láthatatlan módon, de megkötözi Sátánt, az Ördögöt és démonait ezer esztendőre, és a mélységbe veti őket (Jelenések 20:1–3). Áldottak a hitszemeink, hogy láthatják a „fehér ló” megkoronázott Királyának vágtáját 1914 óta, a pogányok idejének vége óta. Az eddigi győzelem láttán, lelkünk legmélyéből ujjongva kiáltjuk: ’Vágtass, ó királyi lovas, fehér lovadon, teljes armageddoni győzelmed felé, Jehova Isten, e prófétai „jel” Adományozója egyetemes felsőbbségének igazolására!’
Tudnál-e válaszolni az alábbi kérdésekre?
◻ Mikor kezdték el vágtájukat a lovasok?
◻ Milyen várakozás teljesült abban az időben?
◻ Milyen előzetes bevonulása volt korábban az első lovasnak, és hogyan fogadták őt akkor?
◻ Hogyan mutatja meg a Jelenések 6:1, 2; 19:11–16, valamint a Zsoltárok 45:3–8 („Károli”: 45:4–9), hogy mi a célja a lovas későbbi vágtájának?