Bebizonyították-e, hogy a Biblia hamis?

VAJON a tudósok és a bibliakritikusok valóban bebizonyították hogy a Biblia tévedéseket és fantázia szülte képzeteket tartalmaz? Mielőtt elfogadnád, hogy igen, jusson eszedbe, hogy bár sok tudós határozott és ellentmondást nem tűrő módon adja elő a véleményét, azért nem mindig van igazuk. Elképzeléseik gyakran ingatag alapokon nyugszanak.

Gyanakvó feltételezések

Az ellentmondást nem tűrő hangnemű kijelentések egyik példájaként hadd említsük meg egy bibliakritikus, S. R. Driver szavait Dániel könyvével kapcsolatban. Ezt a könyvet hagyományosan úgy tekintették, mint amit maga Dániel írt Babilonban, i. e. a hatodik században (Dániel 12:8, 9). Driver azonban azt állította, hogy a könyvet sokkal később írták. S miért állította ezt? Egyik „bizonyíték” szerinte az, hogy a könyv görög szavakat tartalmaz, és Driver kijelenti: „Ezek a szavak, bizalommal állíthatjuk, nem kerülhettek bele Dániel könyvébe, hacsak nem a görög befolyás ázsiai elterjedése után, Nagy Sándor hódításai nyomán kerültek oda. Nagy Sándor hódításaira körülbelül i. e. 330 táján került sor.

Driver kijelentése már nem is lehetett volna határozottabb. Állításának alátámasztására mégis mindössze három görög szót tudott megemlíteni; mind a három hangszernév (Dániel 3:5). Mivel a görögöknek szoros kapcsolatuk volt Nyugat-Ázsiával már az irott történelem kezdetén is, hogyan állíthatja valaki teljes érvénnyel azt, hogy Babilonban nem használtak görög nevű hangszert az i. e. hatodik században? Micsoda gyenge alap ez arra, hogy megkérdőjelezze valaki Dániel könyvének keletkezési idejét vagy írójának személyét!

Egy további példa az a bánásmód, amelyben a Biblia első öt könyvét részesítették. Hagyományosan ezekről azt tartják, hogy legnagyobb részüket Mózes írta i. e. 1500 körül. A kritikusok mégis azt állítják, hogy különböző írói stílusokat látnak a könyvekben. Azt is megjegyzik, hogy Istent néhol a nevén említik mint Jehovát, máskor meg az „Isten” szónak megfelelő héber kifejezéssel illetik. Az ilyen megfigyelésekből azt a következtetést vonják le, hogy ezek a bibliai könyvek különböző időkben keletkezett írások ötvözetei és valamikor i. e. 537 után öntötték azokat végleges formába.

Ezt az elméletet széles körben elfogadják, pedig eddig senki nem magyarázta még meg, miért ne hivatkozhatna Mózes a Teremtőre mint Istenre és mint Jehovára. Azt sem bizonyította be senki, miért ne írhatott volna különböző stílusban, amikor különféle témákról írt, élete különböző szakaszaiban, vagy miért ne használhatott volna fel korábbi forrásmunkákat. Azonkívül, ahogyan John Romer mondta Testament — The Bible and History című könyvében: „Erre az egész elemzési módszerre a legalapvetőbb ellenvetés az, hogy mindeddig egy fikarcnyi ókori írásszöveg sem került elő, ami azt bizonyítaná, hogy létezik az újkori tudósok által oly hőn szeretett különféle szövegek feltételezett szövevénye.”

Számos bibliakritikus alapvető hipotézisére a McClintock és Strong-féle Cyclopedia című műben találunk magyarázatot: „A kutatók . . . abból a feltételezésből indulnak ki, hogy az elbeszélések mögött levő történelmi tények pusztán természeti tények, természetben azonosak az általunk ismert más tényekkel . . . Kijelent-e egy író tényként olyan eseményt, amely a Természet ismert törvényeinek a során kívül esik? Nos, akkor . . . az állítólagos esemény nem történt meg.”

Így hát sokan azt feltételezik, hogy a csodák nem történhettek meg, mivel azok kívül esnek a természet ismert törvényén. Hasonlóképpen, a hosszútávú próféciák is lehetetlenek, mivel emberek nem láthatnak oly messzire a jövőbe. Minden csodának tehát legendának vagy mítosznak kell lennie. Minden próféciát, amely világosan beteljesedett, feltétlenül a beteljesedése után írtak meg.a Ezért némelyek úgy érvelnek, hogy Dániel könyvének próféciái legkésőbb az i. e. második századra teljesedtek be, és a könyvet is abban időben kellett, hogy megírják.

De ez a fajta feltételezés attól a hitcikkelytől függ, hogy Isten nem létezik, vagy ha létezik, sohasem avatkozik be az emberi történelembe. A Biblia lényege nyilván az, hogy Isten létezik és tevékenyen részt vesz az emberi történelemben. Ha ez igaz — márpedig a bizonyíték azt mutatja, hogy igaz —, akkor a mai bibliakritika alapjául szolgáló számos dolog érvényét veszti.

Tévesnek mutatja-e be a Bibliát az újkori tudomány?

Mit szóljunk azonban ahhoz az állításhoz, amely szerint a tudomány megmutatta, hogy nem hihetünk a Bibliának? Az igazság az, hogy amikor a Biblia azt érinti, amit mi tudománynak nevezünk, a legtöbb esetben az, amit a Biblia mond, nincs ellentétben a mai tudósok tanításával.

Például, a Biblia igen gyakorlatias parancsokat ad az egészségügy és a fertőző betegségek kapcsán. A Manual of Tropical Medicine című könyv ezt mondja: „Senki sem kerülheti el, hogy mély benyomást tegyen rá az az alapos egészségügyi elővigyázatosság, ami a mózesi időszakban megnyilvánult . . . Való igaz, hogy a fertőző betegségek osztályba sorolása igen egyszerű volt — [nevezetesen] heveny rendellenességekre, amelyeket ’csapás’-nak vagy dögvésznek neveztek és krónikus betegségekre, bizonyos fajta erupciókkal vagy kiütésekkel, amit ’leprá’-nak neveztek — de a rendkívül szigorú elkülönítési szabályok igen valószínű, hogy sok jót eredményeztek ezen a téren.”

Vizsgáljuk meg azt a bibliai kijelentést is, amely szerint: „Minden téli áradat a tenger felé rohan, mégsem telik meg a tenger. Ahonnan a téli áradatok elindulnak, arra a helyre térnek vissza, hogy előjöjjenek” (Prédikátor 1:7). Ez úgy hangzik, mint a mai tankönyvekben megtalálható vízkörforgás leírása: A folyók a tengerbe öntik ki a vizet, ahonnan az elpárolog és felhő alakjában a szárazföld fölé kerül vissza, hogy azután eső és hó formájában visszatérjen a folyókba.

Hasonlóképpen a tudósoknak az a következtetése, amely szerint hegyek kiemelkednek és lesüllyednek, s hogy egy bizonyos időben a mai hegyek az ősi tengerek alatt feküdtek, összhangban van a zsoltáros költői szavaival: „A hegyek felett álltak a vizek. A hegyek kiemelkedtek, s a völgyek leszálltak — arra a helyre, amelyet nekik alapítottál” (Zsoltárok 104:6, 8).

Egy szerző kijelentette: „Az Ószövetség minden írója úgy tekintette a Földet mint valami lapos tálat, és néha úgy utaltak annak oszlopaira, mint amikről feltételezik, hogy fenntartják azt.” Ez azonban nem igaz. Ésaiás beszél arról, „Aki a föld kereksége fölött lakozik” (Ésaiás 40:22). Jób pedig ezt mondja Őróla: „Ő terjeszti ki északot az üresség fölé, függeszti fel a földet a semmiben” (Jób 26:7). Figyelemre méltó módon mai korhoz illőnek hangzik a földnek mint kerek testnek az űrben, minden látható támasz nélkül való felfüggesztése.”

Az evolúció

Mit mondjunk a Biblia és az evolúció elmélete közötti ellentmondásról?b A The Encyclopædia Britannica így tájékoztat: „A tudományos világ túlnyomó többsége elfogadja az evolúció elméletét.” Ámde a Biblia azt tanítja eléggé egyszerű nyelvezeten, hogy az érthető legyen a tudomány-előtti korban, hogy az élet Isten általi közvetlen teremtés eredménye, és hogy a különféle alapvető életfajták nem fejlődés, hanem teremtés által keletkeztek (1Mózes 1:1; 2:7).

Az evolúcionisták hasonlítanak a bibliakritikusokra. Szilárd a meggyőződésük, és ellentmondást nem tűrő módon fejezik ki magukat. Egy részük azonban elég becsületes ahhoz, hogy elismerje: az evolúciós elméletnek is vannak gyenge pontjai. Egyikük így nyilatkozik: „Darwin evolúciós modellje . . . alapjában véve történelmi rekonstrukciós elmélet, amit . . . lehetetlen tapasztalat által vagy közvetlen megfigyelés által igazolni, mint ahogy a tudományban általában teszik . . . Azonkívül, az evolúció elmélete egy sor egyedi eseménnyel foglalkozik, az élet eredetével, az értelem eredetével, és így tovább. Az egyedi események megismételhetetlenek, és nem lehet azokat semmilyen kísérleti vizsgálódásnak alávetni.” (Michael Denton: Evolution: A Theory In Crisis). Egy másik „az evolúció tényét” emlegeti. Mindazonáltal nagy nehézségbe ütközik bebizonyítania ezt a „tényt”: „Amikor összekötő láncszemek után kutatsz az állatok főbb csoportjai között, azok egyszerűen nincsenek” (Francis Hitching: The Neck of the Giraffe).

Mennyit tudhatnak?

Az evolúcióra vonatkozó legtöbb bizonyítékot a geológusok és a paleontológusok — a föld őskorát kutató tudósok szolgáltatják. A nehézségek, amelyekkel ezeknek a tudósoknak szembe kell nézniük, hasonlóak a csillagászok nehézségeihez. Különféle műszerek segítségével a csillagászok megállapítják a roppant nagy távolságban levő csillagokról, bolygókról, galaxisokról és idegen világból való égitestekről, mint például a kvazárokról jövő sugárzásokat. Mivel ők szolgáltatják az elérhető információ legnagyobb részét, elméleteket dolgoznak ki olyan mélyreható dolgokkal kapcsolatban, mint a csillagok természete és a világegyetem eredete. Ritkán van alkalmuk ellenőrizni elméleteiket, de, amikor megteszik nem megfelelőnek vagy teljesen tévesnek találják azokat.

Gerrit Verschuur rádiócsillagász írta: „A legfrissebb USA csillagászati próbák megdöbbentő sekélyességről árulkodtak a kozmosz tartalmával kapcsolatos valódi ismeretek tekintetében. Nemrég a Mars egészen másnak bizonyult, mint ahogy azt innen a földünkről elképzeltük . . . Egyetlen csillagász sem gondolta volna, hogy a Jupiter övei olyan fantasztikus összetételűek . . . A Szaturnusz okozta a legnagyobb meglepetést, amikor a Voyager kamerái fonatos gyűrűket, egymást bakugrásszerűen követő holdakat és 1000-nél is több gyűrűcskét fedeztek fel . . . Ami a világűrre igaz, az az egyre pontosabb nagyításokkal készült laboratóriumi mintákra is igaz. Minden közelebbi betekintés teljesen váratlan információkkal szolgál, amelyek zavarba ejtenek és felborítják korábbi hiedelmeinket.”

A geológusokat, paleontológusokat és másokat is, akik az evolúcióra vonatkozó „bizonyítékok” javarészéről gondoskodnak, a csillagászokhoz hasonlóan szintén érdeklik a — nem térben, hanem években — nagyon távoli események. Ahogy a csillagászok információik tekintetében az elképzelhetetlen távolságból érkező gyenge sugárzásra hagyatkoznak, a többi tudós kénytelen azokra a nyomokban előforduló emlékekre hagyatkozni, amelyek bolygónk igen távoli múltjából valamilyen véletlen folytán fennmaradtak. Elkerülhetetlen, hogy a csillagászokhoz hasonlóan, ez a többi tudós is sok mindenben tévedjen a következtetéseiben.

Hihetsz-e a Bibliának?

A gondolkodó emberek tehát ne hagyják, hogy túlságosan lenyűgözze őket a tudósok véleménye egészen addig, hogy már ne is higgyenek a Bibliának. Ez azonban önmagában még nem bizonyítja, hogy hihetsz benne. Ehhez meg kell tenned azt, amit a bibliakritikusok közül oly sokan nem tettek meg — ki kell nyitnod a Bibliádat és nyitott elmével kell olvasnod azt (Cselekedetek 17:11). Néhány évvel ezelőtt egy ausztrál filmforgatókönyv író, aki gyakran bírálta a Bibliát, bevallotta: „Először életemben, megtettem azt, ami minden riporternek rendes körülmények között az első feladata: ellenőriztem a tényeimet . . . És megdöbbentem, mert amit [az evangéliumi elbeszélésekben] olvastam, nem legenda volt, és nem is természetutánzó fikció. Valóságos tudósítás volt. Első- és másodkézből való beszámoló rendkívüli eseményekről . . . A tudósításnak íze van, és ez az íz benne van az Evangéliumokban.”

Arra buzdítunk, te is kövesd az ő példáját. Olvasd magadnak a Bibliát. Amikor a Biblia mély bölcsességét vizsgálod, azt, hogy milyen módon teljesednek a jövendölései, valamint megfigyeled kitűnő egységes jellegét, rádöbbensz arra, hogy nem csupán tudománytalan mítoszok gyűjteménye (Józsué 23:14). Amikor magad is látod majd, hogyan képes a Biblia bölcsessége jobbá tenni az életedet, nem vonod többé kétségbe, hogy a Biblia valóban Isten Szava (2Timótheus 3:16, 17). Igen, hihetsz a Bibliának! (János 17:17).

[Lábjegyzetek]

[Kép a 7. oldalon]

Éppen olyan nehéz a paleontológusok számára megállapítani, mi történt a távoli múltban, mint amilyen nehéz a csillagászoknak megállapítani, mi létezik a világűr igen távoli részeiben