Vajon a korai egyház tanította, hogy Isten három személyű isten?

1. rész: — Vajon Jézus és a tanítványai tanították a Háromság dogmáját?

Vajon Jézus és a tanítványai tanították a Háromság dogmáját? Az utána következő évszázadokban a vallásvezetők vajon tanították-e ezt a tant? Honnan ered? Miért fontos tudni az igazságot erről a hiedelemről? Az Őrtorony e számában induló cikksorozat ezeket a kérdéseket vitatja meg. A sorozat többi cikke a későbbi kiadványokban jelenik majd meg.

AKIK elfogadják a Bibliát mint Isten Szavát, felismerik azt a felelősségüket, hogy a Teremtőről tanítsanak másokat. Azzal is tisztában vannak, hogy amit ők Istenről tanítanak, annak a lényege igaz kell, hogy legyen.

Isten megfeddte Jób „vigasztalóit”, amiért nem ezt tették. „Jehova ezt mondta a témanita Elifáznak: ’Haragom felizzott ellened és két társad ellen, mert nem azt mondtad felőlem, ami igaz, miként az én szolgám, Jób mondta’ ” (Jób 42:7).

Pál apostol, amikor a feltámadást magyarázta, azt mondta, hogy „Isten hamis tanúinak találtatunk”, ha valami olyasmit tanítunk Isten tevékenységéről, ami nem igaz (1Korinthus 15:15). Ha ez így van a feltámadás tanításával kapcsolatban, akkor mennyire gondosaknak kell lennünk, amikor abban a megközelítésben tanítunk másokat, hogy ki Isten!

A Háromság tantétele

A kereszténység majdnem minden egyháza azt tanítja, hogy Isten háromszemélyű Isten. A The Catholic Encyclopedia a Háromság tanítását „a keresztény vallás központi tanításának” nevezi, és a következőképpen határozza meg:

„Az Istenség egységében Három Személy van, az Atya, a Fiú, és a Szent Lélek, ez a Három Személy teljesen különbözik egymástól. Ez az athanasiusi hitvallás szavai szerint így hangzik: ’Isten az Atya, Isten a Fiú és Isten a Szent Lélek, és mégsem három az Isten, hanem csak egy az Isten’ . . . A Személyek egyformán örökkévalók és egyenrangúak: egyikük sem teremtés által létezik és mindannyian mindenhatók.”¹

A The Baptist Encyclopædia hasonló meghatározást ad. Így szól:

„[Jézus] . . . az örökkévaló Jehova . . . A Szent Lélek Jehova . . . A Fiú és a Lélek pontosan egyenlő szinten van az Atyával. Ha ő Jehova, akkor a többiek is azok.”²

Egyházi átok hull az ellenkezőkre

A kis-ázsiai Niceában i. sz. 325-ben egy püspöki zsinat egy hitvallást foglalt magába, amely azt hirdette, hogy az Isten Fia „igaz Isten” éppen úgy, amint az Atya is „igaz Isten.” A hitvallás egy része ezt a megállapítást tette:

„Azokra pedig, akik azt mondják, hogy: Volt [idő], amikor [a Fiú] nem létezett, és Mielőtt megszületett Ő nem volt, és az Ő létezése a semmiből lett, vagy akik azt állítják, hogy az Isten Fia különböző lényű vagy más anyagból van, vagy teremtve lett, vagy változtatásnak vagy változásnak van kitéve — azokat a katolikus egyház átokkal sújtja.”³

Így bárki, aki abban hitt, hogy az Isten Fia nem egyenlően örökkévaló az Atyával, vagy hogy a Fiú teremtve lett, azt örökké tartó kárhozatra ítélték. El lehet képzelni, milyen nyomást jelentett ez az átlaghívőkre, hogy egyetértsenek ezzel.

Az időszámításunk szerinti 381. évben egy másik zsinat ült össze Konstantinápolyban, ahol kihirdették, hogy a szent lelket is ugyanúgy imádni és dicsőíteni kell, mint az Atyát és a Fiút. Egy évvel később, i. sz. 382-ben egy másik zsinat ült össze Konstantinápolyban és jóváhagyták a szent lélek teljes értékű istenségét.⁴ Még ugyanabban az évben, a római zsinat előtt, Damasus pápa összeállította azoknak a tanításoknak a listáját, melyeket az egyház elítélt. Az okmány, melyet Damasusi Kötetnek neveznek, többek között a következő kijelentéseket tartalmazta:

„Ha bárki tagadja, hogy az Atya örökkévaló, a Fiú örökkévaló, és a Szent Lélek örökkévaló, az eretnek.”

„Ha bárki tagadja, hogy az Isten Fia igaz Isten éppen úgy, ahogyan az Atya is igaz Isten, valamint mindenható és minden dolgok tudója, és egyenlő az Atyával, az eretnek.”

„Ha bárki tagadja, hogy a Szent Lélek . . . igaz Isten . . . mindenható és mindentudó, . . . az eretnek.”

„Ha bárki tagadja, hogy a három személy, az Atya, a Fiú és a Szent Lélek igazi személyek, egyenlők, örökkévalók, magukban foglalják az összes látható és láthatatlan dolgokat, és hogy mindenhatók, . . . az eretnek.”

„Ha bárki azt mondja, hogy [a Fiú, aki] hústestté lett, nem volt az Atyával a mennyben mialatt a földön volt, az eretnek.”

„Ha bárki, mialatt azt mondja, hogy az Atya Isten, és a Fiú Isten és a Szent Lélek Isten, . . . de nem mondja azt, hogy ők egy Isten, . . . az eretnek.”⁵

A jezsuita tudósok, akik a fenti okmányt latinból fordították, a következő megjegyzést fűzték hozzá: „I. Szt. Coelestin pápa (422-432) kétségtelenül tekintettel volt ezekre a kánonjogokra; a hit pontos megfogalmazását jelentették ezek a kijelentések.”⁶ És Edmund J. Fortman tudós azt állította, hogy a kötet „szilárd, megalapozott trinitáriánus tantételt”⁷ képvisel.

Ha olyan egyház tagja vagy, amely elfogadja a Háromság tanítását, akkor vajon ezek a kijelentések határozzák meg a hitedet? És felismerted azt, hogy a Háromság tantételébe vetett hit, ahogyan azt az egyházak tanítják, azt követeli meg tőled, hogy hinned kell: Jézus az égben volt mialatt a földön élt? Ez a tanítás ahhoz a kijelentéshez hasonló, amelyet Athanasius, a negyedik századi pap az On the Incarnation (A testté válásról) című könyvében tett:

„A Szó [Jézus] teste által nem volt akadályoztatva, sem a testbeni megjelenése nem gátolta meg abban, hogy bárhol másutt jelen legyen. Amikor testével mozgott, azalatt nem szűnt meg Elméje által irányítani a világegyetemet . . . Ő még ma is a világegyetemben létező minden élet Forrása, jelen van annak minden részében, mégis az egészen kívül.”⁸

Amit a Háromság tantétele jelent

Egyesek úgy következtettek, hogy a Háromság tanítása mindössze azt jelenti, hogy egyszerűen isteni természetet vagy istenséget tulajdonítanak Jézusnak. Másoknak a Háromságban hinni egyszerűen azt jelenti, hogy hisznek az Atyában, a Fiúban és a szent szellemben.

A kereszténység hitvallásainak a tüzetes vizsgálata azonban feltárja, mennyire szánalmasan elégtelenek ezek az eszmék a tantétel hivatalos tanításához képest. A hivatalos meghatározások feltárják, hogy a Háromság tantétele nem csupán egyszerű eszme. Ehelyett, ez az egymástól független eszmék összessége, amely hosszú időszak alatt állt össze és fonódott egymásba.

A konstantinápolyi zsinaton i. sz. 381-ben megjelent Háromság tantételből, az i. sz. 382-es Damasusi Kötetből, a valamennyivel későbbi athanasiusi hitvallásból és más dokumentumokból kialakult képből világosan meghatározhatjuk, hogy a kereszténység mit ért a Háromság tantételén. A következő határozott eszméket foglalja magába:

1. Három isteni személyről beszélnek — az Atyáról, a Fiúról és a szent szellemről — az istenségen belül.

2. E különálló személyek mindegyikét örökkévalónak mondják, időben egyik sem létezett a másik előtt vagy után.

3. Mindegyiket mindenhatónak mondják, eszerint egyik sem kisebb vagy nagyobb a másiknál.

4. Mindegyiket mindentudónak mondják.

5. Mindegyiket igaz Istennek mondják.

6. Mégis azt mondják, hogy nincs három Isten, hanem csak egy Isten.

Nyilvánvaló, hogy a Háromság tantétele az eszmék összessége, amely a fenti főbb elemeket mindenképpen magában foglalja, de a részletek megvizsgálása feltárja, hogy még ennél is többet magában foglal. De ha csak a fenti alapeszméket vesszük tekintetbe, abból is kitűnik, hogy ha valamelyik kijelentést kiemeljük a többi közül, akkor a fennmaradó eszmék már nem képezik a kereszténység Háromságát. Ahhoz, hogy teljes képet alkothassunk, mindezeknek a részleteknek jelen kell lenniük.

A „Háromság” kifejezés jobb megértése érdekében feltehetjük a kérdést: Vajon ez Jézus és a tanítványok tanítása volt? Ha igen, akkor az időszámításunk szerinti első században már teljesen kialakult formájában jelentkeznie kellett volna. És mivel amit Jézus és a tanítványai tanítottak, az megtalálható a Bibliában, ezért a Háromság tantétele vagy bibliai tanítás, vagy nem. Ha bibliai tanítás, akkor a Bibliának világosan tanítania kell azt.

Nem ésszerű azt gondolni, hogy Jézus és a tanítványai, mialatt Istenről tanították az embereket, nem mondták volna el nekik, hogy ki Isten, különösen akkor, amikor egyes hívőktől azt kérték, hogy még az életüket is adják oda Istenért. Ezért Jézus és a tanítványai mindennél fontosabb szerepet tulajdonítottak volna annak, hogy erről a létfontosságú tantételről tanítsák az embereket.

Az Írások vizsgálata

A Cselekedetek 17. fejezet 11. versében bizonyos embereket ’nemesebb gondolkodásúaknak’ neveznek, mert ők ’naponta gondosan kutatták az Írásokat, hogy vajon úgy vannak-e ezek a dolgok’, azok a dolgok, amelyeket Pál apostol tanított. Arra kaptak buzdítást, hogy az Írások használata által győződjenek meg a tanításokról, akár egy apostol tanításáról is. Neked ugyanezt kellene tenned.

Tartsd elmédben azt, hogy az Írások ’Istentől ihletettek’ és ’a dolgok helyreigazítására, az igazságosságban való nevelésre használandók fel, hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre teljesen felkészített legyen’ (2Timótheus 3:16, 17). A Biblia tehát teljes a tantételekre vonatkozó ügyekben. Ha a Háromság tantétele igaz, akkor annak a Bibliában benne kell lennie.

Meghívunk, vizsgáld át a Bibliát, különösen a Keresztény Görög Iratok 27 könyvét, hogy saját magad megbizonyosodj arról, vajon Jézus és a tanítványai tanították-e a Háromságot. Mialatt ezt a kutatást végzed, tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

1. Találok-e olyan írásszövegeket, amelyek megemlítik a „Háromság”-ot?

2. Találok-e olyan írásszöveget, amely azt mondja, hogy Isten három különböző személyből áll, az Atyából, a Fiúból és a szent szellemből, de a három mégis csak egy Isten?

3. Találok-e olyan írásszöveget, amely azt mondja, hogy az Atya, a Fiú és a szent szellem mindenben egyenlők, úgymint örökkévalóságban, hatalomban, tisztségben és bölcsességben?

Bármilyen alapos kutatást végzel, nem fogsz olyan írásszöveget találni, amely a Háromság szót használja, sem olyat, amely azt mondja, hogy az Atya, a Fiú és a szent szellem mindenben egyenlők, úgymint örökkévalóságban, hatalomban, tisztségben és bölcsességben. Továbbá egyetlen írásszöveg sem mondja, hogy a Fiú egyenlő az Atyával a fent említett dolgokban — és még ha lenne is ilyen írásszöveg, az nem a Háromságot hozná létre, hanem legfeljebb a „kettősség”-et. A Biblia sehol sem teszi egyenlővé a szent szellemet az Atyával.

Amit sok tudós mond

Sok tudós, beleértve a trinitáriusokat is, elismeri, hogy a Biblia nem tartalmaz a Háromságra vonatkozó egyetlen tényleges tantételt sem. A The Encyclopedia of Religion például megállapítja:

„Napjaink szövegmagyarázói és teológusai egyetértenek abban, hogy a héber Biblia sehol sem tanítja kifejezetten ezt a tantételt . . . Bár a héber Biblia úgy festi le Istent, mint Izrael Atyját és Istenre olyan megszemélyesítéseket használ mint a Szó (davar), Szellem (ruah), Bölcsesség (hokhmah), és Jelenlét (shekhinah), az Ó Testamentum mondanivalójától és szellemétől távol állna, hogy ezek a fogalmak kapcsolatban legyenek a későbbi Háromság tantételével.

Továbbá a szövegmagyarázók és a teológusok azzal is egyetértenek, hogy az Új Testamentum sem tartalmazza a Háromság kifejezett tantételét. Isten, az Atya a forrása mindennek, ami van (Pantokrator), és ő Jézus Krisztus atyja is; az ’Atya’ nem egy cím, amely a Háromság első személyét jelenti, hanem az Isten szó rokon értelmű kifejezése . . .

Az Új Testamentumban nem található átható tudatosság Isten természetfeletti lényére vonatkozóan (’benső háromság’), sem nem tartalmazza az Új Testamentum a későbbi tantételre vonatkozó szaknyelvet (hupostasis, ousia, substantia, subsistentia, prosōpon, persona) . . . Vitathatatlan, hogy a tantételt nem lehet létrehozni egyedül szentírási bizonyíték alapján.”⁹

A történelmi tényekre vonatkozóan a The New Encyclopædia Britannica ezt a megállapítást teszi ezzel kapcsolatban:

„Sem a Háromság szó, sem a kifejezett tantétel nem szerepel az Új Testamentumban . . .

A tantétel több évszázadon keresztül fokozatosan fejlődött ki sok vita árán . . .

A negyedik század előtt nem alkották egybe egyedülálló ortodox tantétellé a három személy különbözőségét és egységét, mely szerint egy lény és három személyről van szó.”¹⁰

A Háromság eredetéről a New Catholic Encyclopedia hasonló megállapítást tesz:

„A szövegmagyarázók és bibliai teológusok, beleértve az állandóan növekvő számú római katolikusokat is, elismernik, hogy nem beszélhetnek az Új Testamentumban a Háromság elméletéről komoly fenntartások nélkül. Ezzel szoros összefüggésben a dogma történészei és a rendszerező teológusok is elismerik, hogy ha valaki fenntartás nélküli Háromság hitről beszél, az a személy a keresztény eredet időszakából a negyedik század utolsó negyedébe helyezte át magát. Mert csak ebben az időben kezdett a keresztény életbe és gondolkodásba alaposan beleolvadni az, amit kifejezetten Háromság dogmának lehet nevezni: ’egy Isten három személyben’ . . .

Maga a formula nem tükrözi vissza a keletkezés időszakának a közvetlen tudatosságát; a tan 3 évszázad tantételi fejlődésének a terméke volt.”¹¹

Valóban „beleérti”?

A Háromságban hívők talán azt mondják, hogy a Biblia „beleérti” a Háromságot a tartalmába. De ez az állítás sokkal később történt, mint a Biblia írása. Ez csupán kísérlet arra, hogy beleolvassák a Bibliába azt, amiről a későbbi idők egyházi emberei önhatalmúlag elhatározták, hogy tantételt alkotnak.

Kérdezd meg magadtól: Miért csak egyszerűen „beleértendő” lenne a Bibliába annak legfontosabb tanítása — hogy ki Isten? A Biblia világos más alaptanításokat illetően; ezt a tanítást, a legfontosabbat illetően miért ne lenne az? A világegyetem Teremtője vajon nem szerzett volna olyan könyvet, amely világosan rámutatna arra, hogy Ő egy háromság-isten, ha ez lenne a helyzet?

Egyszerű az oka annak, hogy a Biblia miért nem tanítja világosan a Háromság tanát: Mert ez nem bibliai tanítás. Ha Isten egy három személyű Isten lenne, akkor bizonyosan nyilvánvalóvá tette volna ezt azért, hogy Jézus és a tanítványai ezt taníthassák másoknak. És ezt az életfontosságú felvilágosítást Isten ihletett Szavának tartalmaznia kellene. Nem lehetett egyszerűen tökéletlen emberekre bízni, hogy évszázadokkal később küszködjenek vele.

Amikor megvizsgáljuk azokat a szövegeket, amelyeket a Háromságban hívők annak a bizonyítására kínálnak fel, hogy a Biblia „beleérti” a Háromságot a mondanivalóba, vajon mit találunk? A becsületes vizsgálódás feltárja, hogy a megjelölt írásszövegek nem a kereszténység Háromságáról beszélnek. Ehelyett, a teológusok próbálják az írásokba erőltetni a Háromságról előre kialakított eszméiket. De ezeket az eszméket a szentírási szövegek nem tartalmazzák. Ezek a Háromságot tanító eszmék valójában ellentétben állnak a Bibliának, mint egésznek a világos tanúságtételével.

Az ilyen szövegekre található egy példa a Máté 28:19, 20-ban. Ott az Atyáról, a Fiúról és a szent szellemről együtt történik említés. Egyesek azt állítják, hogy ebbe beleértendő a Háromság. De olvasd csak el te magad a verseket. Mondja-e bármi is ezekben a versekben azt, hogy a három egy Isten lenne, egyenlők örökkévalóságban, hatalomban, tisztségben és bölcsességben? Nem, semmi nem mondja. Ugyanez a helyzet azzal a többi szöveggel is, amely szintén együtt említi meg a hármat.

Azok pedig, akik Háromságtant látnak a Máté 28:19, 20-as versekben a „nevében” szó egyes számú használata miatt, holott itt az Atyáról, a Fiúról és a szent szellemről van szó, kérjük, hasonlítsák ezt össze az 1Mózes 48:16-os versével, ahol a „nevét” szó szintén egyes számú alakban szerepel, pedig itt is Ábrahámról és Izsákról van szó (Károli fordítása; Szent Iratok Új Világ fordítás).

A Háromságtanban hívők néhány fordítás alapján a János 1:1-re is rámutatnak, ahol a „Szó”-ról úgy beszélnek, mint aki „Istennel” van és mint aki „Isten”. Más bibliafordítások azonban azt mondják, hogy a Szó „egy isten” volt, vagy „isteni” volt, amely nem szükségszerűen jelent Istent, hanem egy hatalommal bíró személyt. Továbbá ez a bibliavers azt mondja, hogy „a Szó” Isten-„nel” volt. Ez ésszerűen kizárja azt, hogy ő ugyanaz az Isten legyen. És függetlenül attól, hogy milyen következtetésre jutunk „a Szó”-val kapcsolatban, tény az, hogy csak két személyről történik említés a János 1:1-ben, nem háromról. Újra és újra, minden szöveg, amelyet a Háromság tantételének a támogatására próbálnak felhasználni, végképp kudarcot vall, amikor becsületes vizsgálódás alá esik.a

Egy másik tényező, amit tekintetbe kell venni, a következő: Ha a Háromság tantételét Jézus és a tanítványai tanították, akkor biztosan azok a vezető egyházi emberek is tanították, akik közvetlenül utánuk jöttek. De azok az emberek, akiket ma az Apostoli Atyáknak neveznek, tanították a Háromság tantételét? Ezt a kérdést a sorozat 2. részében tárgyaljuk meg Az Őrtorony egy későbbi számában.

Referenciák

 1. The Catholic Encyclopedia, 1912. XV. kötet 47. old.

 2. The Baptist Encyclopædia, kiadta William Cathcart, 1883. 1168-1169. old.

 3. Bernhard Lohse: A Short History of Christian Doctrine, 1980-as kiadás, 53. old.

 4. Ugyanott, 64-65. old.

 5. The Church Teaches, fordította és kiadta John F. Clarkson, S.J., John H. Edwards, S.J., William J. Kelly, S.J., és John J. Welch, S.J., 1955. 125-127. old.

 6. Ugyanott, 125. old.

 7. Edmund J. Fortman: The Triune God, 1982-es kiadás 126. old.

 8. On the Incarnation, fordította Penelope Lawson, 1981-es kiadás 27-28. old.

 9. The Encyclopedia of Religion, főszerkesztő: Mircea Eliade, 1987. 15. kötet 54. old.

10. The New Encyclopædia Britannica, 15. kiadás, 1985. 11. kötet, Micropædia, 928. old.

11. New Catholic Encyclopedia, 1967. XIV. kötet 295. old.

[Lábjegyzet]

[Kép a 19. oldalon]

A tagnon-i templom, Franciaorsz.