Vízözön a világ legendáiban
A VÍZÖZÖN Noé napjaiban olyan pusztító kataklizma volt, hogy az emberiség soha nem tudta azt elfelejteni. Több mint 2400 évvel később Jézus Krisztus úgy tett róla említést, mint történelmi tényről (Máté 24:37–39). Ez a félelmetes esemény olyan kitörölhetetlen nyomot hagyott az emberi fajban, hogy legendává vált az egész világon.
Philip Freund Myths of Creation című könyvében úgy becsüli, hogy több mint 500 Vízözön-legendát beszél el több mint 250 törzs és nép. Ezeket a legendákat az évszázadok során valószínűleg sok elképzelt eseménnyel és szereplővel szépítették. Azonban bizonyos alapvető hasonlóság valamennyiükre jellemző.
Meglepő hasonlóságok
Ahogy az emberek a Vízözön után elvándoroltak Mezopotámiából, magukkal vitték a katasztrófa beszámolóját a föld minden részére. Így Ázsia, a Dél-csendesóceáni-szigetek, Észak-Amerika, Közép-Amerika és Dél-Amerika lakóinál egyaránt megtalálható ennek a nagy hatású eseménynek a története. A sok Vízözön-legenda már jóval azelőtt létezett, hogy ezek az emberek megismerték a Bibliát. A legendák és a Vízözönről szóló bibliai beszámoló mégis rendelkezik néhány alapvető közös vonással.
Egyes legendák említést tesznek a Vízözön előtt a földön élő erőszakos óriásokról. Hasonlóképpen a Biblia is jelzi, hogy a Vízözön előtt bizonyos engedetlen angyalok hústestet vettek fel, asszonyokkal éltek együtt és létrehozták a nefilimeknek nevezett óriás fajt (1Mózes 6:1–4; 2Péter 2:4, 5).
A Vízözön-legendák általában beszélnek arról, hogy volt egy ember, aki figyelmeztetést kapott egy közelgő, isteni eredetű özönvízről. A Biblia szerint Jehova Isten figyelmeztette Noét, hogy el fogja pusztítani a bűnösöket és erőszakosokat. Isten ezt mondta Noénak: „Minden testnek vége elérkezett előttem, mert a föld erőszakossággal telt meg miattuk; íme elpusztítom őket a földdel együtt” (1Mózes 6:13).
A legendák a földre vonatkozóan többnyire megemlítik, hogy a Vízözön az egész világra kiterjedő pusztulást hozott. Hasonlóképpen a Biblia ezt mondja: „A vizek annyira elárasztották a földet, hogy az egész ég alatt levő összes magas hegyeket elborították. Mindaz, amiben az élet erejének lehelete működött az orrnyílásokban, vagyis mindaz, ami a szilárd talajon volt, meghalt” (1Mózes 7:19, 22).
A legtöbb Vízözön-legenda azt mondja, hogy egy ember túl élte a Vízözönt, egy vagy több más emberrel együtt. Sok legenda beszámol arról, hogy ez az ember egy maga építette bárkában talált menedéket, s a bárka egy hegy csúcsán feneklett meg. Hasonlóképpen az Írások elmondják, hogy Noé egy bárkát épített. Azt is kijelentik: „Csak Noé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában” (1Mózes 6:5–8; 7:23). A Biblia szerint a Vízözön után „a bárka megfeneklett az Ararát hegyén”, ahol aztán Noé és családja partra szállt (1Mózes 8:4, 15–18). A legendák arra is utalnak, hogy a Vízözön túlélői elkezdték újra benépesíteni a földet — amint a Biblia mutatja, Noé családja is ezt tette (1Mózes 9:1; 10:1).
Ősi Vízözön-legendák
Szem előtt tartva az előbbi pontokat, vizsgáljunk meg néhány Vízözön-legendát! Kezdjük a sumerokkal: azzal az ősi néppel, amely Mezopotámiát lakta. Az ő Vízözönről szóló legendaváltozatukat egy agyagtáblán találták meg Nippur romjainak feltárásánál. Ez a tábla leírja, hogy a sumer istenek, Anu és Enlil elhatározták: egy óriási vízáradattal elpusztítják az emberiséget. De Enki isten figyelmeztetésének köszönhetően Ziuszudra és családja túlélhette azt egy óriási csónakban.
A babiloni Gilgames-eposz beszámolója nagyon részletes. E beszámoló szerint Gilgames meglátogatta ősét, Utnapistit, aki miután túlélte a Vízözönt, örök életet kapott. Egy beszélgetés során Utnapisti elmeséli, hogy arra utasították őt: építsen hajót és vigye be abba a családját, továbbá vigyen be marhákat és vadállatokat. Hatalmas, hatszintes, oldalanként 60–60 m-es kocka alakú hajót készített. Utnapisti elmondja Gilgamesnek, hogy a vihar hat nap és hat éjjel tartott, majd így folytatja: „Amikor a hetedik nap elérkezett, a forgószél és a Vízözön, amely mint egy hadsereg ostroma támadta a bárkát, megszűnt. A tenger lecsendesült, a forgószél elhalkult, a Vízözön befejeződött. Kitekintettem a tengerre. A hangok megszűntek, és az egész emberiség agyaggá vált.”
Miután a hajó megfeneklett a Niszir-hegyen, Utnapisti elengedett egy galambot, amely rövid idő után visszatért a fedélzetre, mivel nem talált pihenőhelyet magának. A galambot egy fecske követte, amely szintén visszatért. Azután Utnapisti egy hollót engedett el, s mivel az nem tért vissza, tudta, hogy a víz alábbhagyott. Akkor elengedte az állatokat, majd áldozatot mutatott be.
Ez az ősrégi legenda némiképp hasonlít a Vízözönről szóló bibliai beszámolóhoz. Hiányzik azonban belőle a bibliai beszámoló szemléletessége és egyszerűsége, továbbá nem közöl ésszerű adatokat a bárka méreteit, és az eltelt idő hossza sincs jelezve az Írásokban. A Gilgames-eposz például azt mondja, hogy a vihar hat nap és hat éjjel tartott, holott a Biblia szerint „a záporeső negyven nap és negyven éjjel hullott a földre” — ez egy folyamatos, erős esőre utal, amely végül az egész földgömböt elborította vízzel (1Mózes 7:12).
A Biblia a Vízözön nyolc túlélőjéről tesz említést; a görög legendában azt csak Deukalión és felesége, Pürrha élte túl (2Péter 2:5). E legenda szerint a Vízözön előtt a földet a bronzembereknek nevezett erőszakos nép lakta. Zeusz isten elhatározta, hogy egy hatalmas özönvízzel elpusztítja őket, és megmondta Deukaliónnak, hogy építsen egy nagy ládát és szálljon be abba. Amikor a víz leapadt, a láda a Parnasszus hegyén feneklett meg. Deukalión és Pürrha leereszkedett a hegyről és újra útjára indította az emberiséget.
A Távol-Kelet legendái
India Vízözön-legendájában az emberi túlélőt Manunak hívják. Manu segít egy kis halnak, amely később óriásira nő és figyelmezteti őt a pusztító özönvízre. Manu hajót épít, amit aztán a hal húz mindaddig, amíg a hajó a Himalája egyik hegyén meg nem feneklik. Amikor a víz leapad, Manu leereszkedik a hegyről és Idával, áldozatának megtestesülésével együtt megújítja az emberi fajt.
A kínai özönvízlegenda szerint a mennydörgés-isten egy fogat ad két gyermeknek, Nü-vának és Fu-hszinek. Arra utasítja őket, hogy a fogat ültessék el, majd az abból növő tökben keressenek menedéket. Az elültetett fogból azonnal kinő egy fa, amely egy hatalmas tököt terem. Amikor a mennydörgés istene szakadó esőt idéz elő, a gyermekek bemásznak a tökbe. Noha az özönvíz a föld valamennyi lakóját elpusztítja, Nü-va és Fu-hszi kivételével; ők túlélik azt és újra benépesítik a földgömböt.
Amerikában
Az észak-amerikai indiánok körében különböző olyan legendákat találunk, amelyek beszámolnak egy néhány ember kivételével mindent elpusztító özönvízről. Például az arikarák, egy caddo népcsoport tagjai azt beszélik, hogy a földet egykor hatalmas nép lakta, amely kigúnyolta az isteneket. Nesaru isten egy özönvíz által elpusztította ezeket az óriásokat, de a maga népét, az állatokat és a kukoricát egy barlangban megmentette. A havasupai nép szerint Hokomata isten idézett elő egy óriási özönvizet, ami az egész emberiséget elpusztította. Csupán egyetlen ember, Tochopa mentette meg leányát, Pukehét, bezárva őt egy üreges fatörzsbe.
A közép- és dél-amerikai indiánok özönvízlegendáit alapvető hasonlóságok jellemzik. A közép-amerikai maják úgy hitték, hogy egy hatalmas esőkígyó pusztította el a világot vízzuhataggal. A Mexikóban elterjedt chimalpopoca változat szerint özönvíz árasztotta el a hegyeket. Tezcatlipoca isten figyelmeztette az ember Natát; Nata kivájt egy fatörzset, ahol ő és a felesége, Nena a víz leapadásáig menedéket talált.
Peruban terjedt el a chinchák legendája egy ötnapos özönvízről, amely minden embert elpusztított, egy kivételével, akit egy beszélő láma vezetett biztonságra egy hegyen. A perui és bolíviai ajmarák úgy tartják, hogy a Titicaca-tóból kijött Viracocha isten, és ő teremtette a világot és a természetellenesen nagy, erős embereket. Mivel ez az első faj bosszantotta őt, később egy özönvíz által elpusztította őket.
A brazíliai tupinamba indiánok beszélnek egy olyan időszakról, amikor egy hatalmas özönvíz minden ősüket vízbe fullasztotta, kivéve azokat, akik kenukban vagy a magas fák tetején meghúzódva élték túl azt. Az említetteken kívül Dél-Amerikában még többek között a brazíliai cashinauáknak, a guyanai macushiknak, a közép-amerikai karaiboknak, valamint a tűzföldi onáknak és jaganoknak is van özönvízlegendájuk.
Dél-Csendes-óceán és Ázsia
A Csendes-óceán déli részén az özönvízlegendák általában csupán néhány túlélőről számolnak be. Például Szamoában létezik egy egészen ősi özönvízlegenda, amely szerint az áradat mindenkit elpusztított, kivéve Pilit és feleségét. Ők egy sziklán találtak menedéket, s az özönvíz után újra benépesítették a földet. A Hawaii-szigeteken Kane isten megharagudott az emberekre, és egy özönvizet bocsátott a földre, hogy elpusztítsa őket. Csak Nuʹu menekült meg egy hatalmas csónakban, amely végül egy hegy tetején feneklett meg.
A Fülöp-szigeteki Mindanaón az aták azt mesélik, hogy a földet egyszer elborította a víz, s két férfi és egy nő kivételével minden ember elpusztult. Borneón a sarawaki ibanok úgy tartják, hogy az özönvizet csak az a néhány ember élte túl, aki elmenekült a legmagasabb hegyekbe. A Fülöp-szigeteki Igorot-legendában csak egy testvérpár élte túl a katasztrófát, a Pokis-hegyen találva menedéket.
Oroszországban a szibériai sojotok úgy mesélik, hogy az a hatalmas béka, amely a földet tartotta, mozgott, és ez okozta a földgömbön az áradást, amelyet csak egy idős férfi és a családja élt túl egy saját készítésű tutajon. Amikor a víz visszavonult, a tutaj egy magas hegyen feneklett meg. A nyugat-szibériai és a magyarországi ugorok szintén azt tartják, hogy az özönvíz túlélői tutajt használtak, de az egyes elbeszélések szerint a tutaj a föld más-más részeire sodródott.
Közös eredet
Milyen következtetést vonhatunk le e számos Vízözön-legendából? Bár részleteikben különböznek egymástól, megfigyelhetők bizonyos közös vonások. Ezek azt mutatják, hogy a legendák valamilyen gigantikus és feledhetetlen kataklizmából erednek. A századok során rájuk rakódott élénk kiszínezés ellenére az alapul szolgáló téma olyan, mint egy szál, amely egyetlen nagy eseményhez: a világméretű Vízözönről szóló egyszerű, színezetlen bibliai beszámolóhoz köti őket.
Mivel a Vízözön-legendák általánosan megtalálhatók azon népek között, amelyek az utóbbi évszázadokig nem kerültek kapcsolatba a Bibliával, hiba lenne azt állítani, hogy az Írás szerinti beszámoló hatással volt rájuk. Sőt, a The International Standard Bible Encyclopedia ezt mondja: „Az özönvízről szóló beszámolók egyetemlegességét általában úgy tekintik, mint az emberiség általános, egy özönvíz általi pusztulásának bizonyítékát . . . Sőt, bizonyos ősi beszámolókat olyan emberek írtak, akik határozottan a héber-keresztény hagyomány ellen voltak” (2. kötet 319. oldal). Levonhatjuk tehát azt a következtetést, hogy a Vízözön-legendák megerősítik a bibliai beszámoló hitelességét.
Egy olyan világban élve, amely tele van erőszakkal és erkölcstelenséggel, jól tesszük, ha elolvassuk a Biblia Vízözönről szóló beszámolóját az 1Mózes 6—8. fejezetben. Ha elgondolkodunk annak a világméretű Vízözönnek az okán — az Isten szemében bűnös dolgok gyakorlásán — észre fogjuk venni benne a létfontosságú figyelmeztetést.
A dolgok jelenlegi bűnös rendszere hamarosan tapasztalni fogja Isten kedvezőtlen ítéletét. Szerencsére azonban lesznek túlélők is. Köztük lehetsz, ha megfontolod Péter apostol szavait: „Az akkori világ [Noé világa] elpusztult, amikor a víz elborította azt. Ugyanazon szó viszont a mostani egeket és a földet megőrizte, tűznek tartotta fenn az istentelen emberek ítéletének és elpusztításának napjára . . . Mivel mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek a szent viselkedés cselekedeteiben és az isteni önátadás tetteiben, miközben várjátok és élénken elmétekben tartjátok Jehova napjának jelenlétét” (2Péter 3:6–12).
Élénken elmétekben tartjátok Jehova napjának jelenlétét? Ha igen, és Isten akaratával összhangban cselekszetek, nagy áldásokban részesültök majd. Azoknak, akik örömet szereznek Jehova Istennek, hitük lehet az új világban, amelyre Péter utal, amikor az előbbiekhez hozzáteszi: „De új egeket és egy új földet várunk az ő [Isten] ígérete szerint, s ezekben igazságosság fog lakozni” (2Péter 3:13).
[Kép a 7. oldalon]
A babiloni özönvízlegendákat nemzedékről nemzedékre adták tovább
[Kép a 8. oldalon]
Megfontolod Péter figyelmeztetését, elmédben tartva Jehova napját?