Jehova megemlékezik a betegekről és az idősekről
NAGYON nehéz lehet szembenézni a „szerencsétlenség idejével” (Zsoltárok 37:18, 19, New World Translation). Az ilyen időszak talán az előrehaladott korral és a vele járó gyengeségek formájában köszönthet be. Néhányan talán akkor kerülnek ebbe a veszedelmes időszakba, amikor komoly, hosszú ideig tartó betegségtől szenvednek. Talán úgy érzik, mintha a betegségük irányítaná az életüket azáltal, hogy eluralkodik minden gondolatukon és cselekedetükön.
Megnyugtató azonban emlékezni arra, hogy Jehova minden szolgáját figyelemmel kíséri. Megörvendezteti szívét, ha önátadott szolgái továbbra is lojalitást és bölcsességet mutatnak fel idős koruk, betegségük vagy egyéb megpróbáltató körülmények ellenére (2Krónika 16:9a; Példabeszédek 27:11). Dávid király biztosít bennünket: „Közel van az Úr minden őt hívóhoz . . .; kiáltásukat meghallgatja.” Igen, tudatában van küzdelmeiknek, és megerősíti őket szellemével. „És megsegíti őket.” Megemlékezik róluk és segíti őket, hogy kitartsanak (Zsoltárok 145:18, 19). De mi a helyzet velünk? Vajon Jehovához hasonlóan mi is megemlékezünk a betegekről és az idősekről?
A betegség vagy idős kor miatti gyengeség az élet valósága ebben a jelenlegi rendszerben. Olyan tények, amelyekkel meg kell küzdenünk, míg Jehova valóra nem váltja szándékát a földre és az emberiségre vonatkozóan. Ma egyre több és több ember ér meg egészen előrehaladott kort, így sokan jól ismerik az ilyen gyengeségeket. Ezenkívül sokakat fiatal koruk ellenére életveszélyes, mozgásképtelenséget okozó balesetek vagy betegségek sújtanak. Míg ez a régi világ el nem múlik, a betegség és az idős kor továbbra is nagy kihívást jelent.
Mennyire becsüljük a betegeinket és idősebbjeinket, akik továbbra is jó példát mutatnak abban, ’hogyan szenvedjük a gonoszt, és milyen hosszútűrők legyünk’! Igen, „boldogoknak mondjuk azokat, akik állhatatosak voltak” (Jakab 5:10, 11, Csia fordítás). Sok idős, akinek az ereje ma már megfogyatkozott, évtizedeken keresztül részt vett azoknak tanításában, képzésében és formálásában, akik ma a gyülekezetet vezetik. Számos idősebb testvér szintén örül annak, hogy látja, amint gyermekeik részt vesznek a teljes idejű szolgálatban (Zsoltárok 71:17, 18; 3János 4).
Hasonló módon nagyra becsüljük közöttünk azokat, akik súlyos betegek, szenvedéseik ellenére mégis azt érik el hűségükkel, hogy buzdítanak bennünket. Amikor ingadozás nélkül bizonyítékát adják reménységüknek, az eredmény rendkívül ösztönző és hiterősítő. Elmebeli békéjük és megelégedettségük olyan hitet tár fel, amelyet igazán érdemes utánozni.
Az emberekre sokkoló hatással van, amikor hirtelen rák, szélütés vagy valami más sújtja őket, amely teljesen megváltoztatja életüket. Az is kemény próba, amikor a szülők látják gyermekeiket beteggé válni, vagy egy baleset következményeként szenvedni. Mit tehetnek mások, hogy segítsék őket? Minden ilyen szerencsétlenség ideje az egész keresztényi testvériségnek próbát jelent. Ez egy lehetőség annak kimutatására, hogy ’az igaz barát, testvérül születik a nyomorúság idejére’ (Példabeszédek 17:17). Természetesen nem várhat az összes beteg vagy idős személy a gyülekezet minden egyes tagjától személyes segítségét. De Jehova gondoskodik arról, hogy szellemén keresztül sokan érezzenek indíttatást arra, hogy különböző módokon segítsenek. És a vének rajta tarthatják szemüket a dolgokon, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy senkit sem hanyagolnak el (2Mózes 18:17, 18).
Próbáld megérteni őket
Ahhoz, hogy megpróbálj segíteni valakinek, fontos, hogy jó kommunikáció legyen közöttetek és ez időt, türelmet és együttérzést igényel. Segítőként természetesen szeretnéd ’erősíteni szavakkal’; figyelj azonban gondosan, mielőtt mondanál vagy tennél valamit, egyébként ’nyomorúságos vigasztalónak’ bizonyulhatsz (Jób 16:2, 5, Újfordítású revideált Biblia).
A betegeknek és az időseknek időnként nehéz elrejteni csalódottságukat. Sokan dédelgetik magukban azt a reménységet, hogy túlélik a nagy nyomorúságot, és most úgy érzik, versenybe keveredtek az idővel, egy olyan versenybe, amelynél nem biztosak a győzelemben. Állapotuk is gyakran fáradttá teszi őket és félnek. Hitük életben tartása és erősítése egy küzdelem, különösen akkor, ha valaki nem tudja többé szíve vágyát tenni — teljes mértékben részt vállalni a keresztény szolgálatban. Az egyik keresztény vén meglátogatott egy idősebb testvérnőt; amikor imádkozott vele, kérte Jehovát, hogy bocsássa meg bűneinket. Az ima után észrevette, hogy a testvérnő sír. A testvérnő elmondta, hogy úgy érezte, Jehova különleges bocsánatára van szüksége, amiért nem képes többé részt venni a házról házra való prédikálásban. Igen, a tehetetlenség vagy alkalmatlanság érzése, bár sokszor indokolatlan, nagyon megszomoríthatja az ember szívét.
Legyünk tudatában, hogy a félelem és a fáradtság hatással lehet elmebeli egyensúlyunkra. Az idős kor gyengesége vagy az elgyengítő betegség stresszhatása miatt az ember úgy érezheti, hogy Jehova elhagyta őt, talán ezt mondja: „Mit tettem én? Miért én?” Emlékezz vissza a Példabeszédek 12:24 szavaira: „A férfiúnak elméjében való gyötrelem [félelem, NW] megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.” Próbálj meg jó szót találni, amely vigasztalni fog. Az idősebbek, akik fájdalmat élnek át, Jóbhoz hasonlóan talán még azt a vágyukat is kifejezik, hogy szeretnének meghalni. Nem szükséges megütközni ezen; próbáld megérteni. Az ilyen panaszok nem feltétlenül a hit vagy a bizalom hiányának bizonyítékai. Jób azért imádkozott, hogy legyen ’elrejtve a holtak országában’, mégis szavai rögtön ezután a kifejezés után feltárták azon szilárd hitét, hogy Jehova később fel fogja őt támasztani. Az erős hit lehetővé teszi, hogy szenvedéseken, depresszión menjenek keresztül, és ennek ellenére közel álljanak Jehovához (Jób 14:13–15).
Mutass tiszteletet a betegek és az idősek iránt
Az egyik legfontosabb dolog, hogy tisztelettel és illendően bánjunk a betegekkel és az idősekkel (Róma 12:10). Ha nem reagálnak olyan hamar, vagy nem tudnak olyan sokat tenni, mint azelőtt, ne veszítsd el türelmedet. Ne lépj közbe hirtelen és ne vedd át az irányítást. Bármilyen jóindulatúak is vagyunk, ha parancsolgató vagy ellentmondást nem tűrő módon viselkedünk, ez ugyancsak elveszi más emberek önbecsülését. Egy 1988-ban kiadott doktori disszertációban, egy kutató — Jette Ingerslev — elmagyarázta, hogy mit tartott egy 85 évesekből álló csoport a legfontosabbnak az életük minőségét illetően: „Három területet részesítettek főként előnyben: legyenek együtt rokonokkal, a jó egészséget, és végül, de nem utolsó sorban, hogy képesek legyenek önálló döntéseket hozni.” Figyeld meg, hogy Jákób patriarchával nem bántak fiai leereszkedő módon, amikor időssé vált; kívánságait tiszteletben tartották (1Mózes 47:29, 30; 48:17–20).
Akik betegek, azokkal is illendően kell bánni. Az egyik vén elvesztette beszélő, olvasási és írási készségét egy műtét közben ejtett hiba következtében. Ez komoly csapás volt, de véntársai elhatározták, mindent megtesznek, nehogy hasznavehetetlennek érezze magát. Most minden gyülekezeti levelet felolvasnak neki és bevonják más gyülekezeti ügyek szervezésébe is. A vének összejövetelein megpróbálnak rájönni, hogy mi a véleménye. Tudatják vele, hogy még mindig véntársuknak tartják és nagyra értékelik jelenlétét. A keresztény gyülekezetben mindannyian tehetünk erőfeszítéseket, hogy ne érezze egy beteg vagy idős sem, hogy ’elvetik’ vagy mellőzik (Zsoltárok 71:9).
Segítsetek, hogy szellemi erejük gyarapodjon
Mindannyiunknak szükségünk van szellemi táplálékra, hogy hitünket életben és erőben tartsuk. Ezért buzdítást kapunk arra, hogy olvassuk a Bibliát és a bibliai kiadványokat naponta, és vegyünk részt buzgón a keresztényi összejöveteleken és a prédikáló-tevékenységekben. A betegeknek és az időseknek gyakran szükségük van segítségre, hogy ezt megvalósítsák; és azt fontos megtenni, ami ésszerű az ő személyes esetükben. Hála érte, sokan még mindig részt tudnak venni az összejöveteleken, ha elszállítják őket és egy kicsit segítenek nekik a Királyság-teremben. Ezeken az összejöveteleken való részvételük nagy buzdítást jelent a gyülekezet számára. Kitartásuk ösztönző hatású és hiterősítő.
Sok esetben a betegek és az idősek is jelentős mértékben részt tudnak venni a keresztény szolgálatban. Néhányukat be lehet vonni, ha egy autós csoport megy prédikálni, és kétségtelenül felfrissítőnek érzik, hogy képesek néhány látogatást tenni. Ha ez nem lehetséges többé, örömet találhatnak, amikor olyan személyeknek tanúskodnak alkalmilag, akikkel kapcsolatba kerülnek. Egy rákban szenvedő testvérnő elhatározta, hogy élete hátralevő részében különleges erőfeszítést tesz a Jóhír előmenetele érdekében. Bátor prédikálása mindenkire buzdítólag hatott. Még a saját temetését is úgy szervezte, hogy nagyszerű tanúskodás lehessen a hitetlen rokonoknak, munkatársaknak és szomszédoknak. Nyomorúságos körülményei így ’előmenetelére lőnek az evangyéliomnak’, és az a határozottsága, hogy kifejezze hitét és bizalmát, különleges jelentőséget adott utolsó napjainak (Filippi 1:12–14).
Jó, ha segítünk a betegeknek és az időseknek a szellemi megerősödésben. Családok meghívhatják őket, hogy vegyenek részt egy családi estén, vagy legyenek ott családi tanulmányozásukon, és alkalmanként át lehetne helyezni részben a családi tanulmányozást azoknak az otthonába, akik nem tudnak kimozdulni. Egy édesanya elvitte két fiatalabb gyermekét egy idős testvérnő otthonába, és így együtt tudtak olvasni Az én könyvem bibliai történetekről című könyvből. Ez boldoggá tette az idős testvérnőt, és a gyermekek élvezték a figyelmet, amelyet rájuk fordított.
Vannak azonban időszakok, amikor a beteg személyeket nem szabad túl sokáig zavarni, és ilyenkor talán az volna a legjobb, ha csak alkalmanként olvasunk fel nekik néhány anyagot hangosan. Ne feledd azonban, ha valaki fizikailag túl gyenge ahhoz, hogy részt vegyen egy beszélgetésben, attól még szüksége és vágya lehet szellemi társaságra. Imádkozhatunk velük, olvashatunk nekik, vagy tapasztalatokat mondhatunk; de figyelmeseknek kell lennünk, nehogy tovább maradjunk annál, mint amit el tudnak viselni.
Van viszont egy szent szolgálat, amelyet a betegek és az idősek is el tudnak végezni: imádkozni másokért. A korai tanítványok nagy jelentőséget tulajdonítottak ennek a szolgálatnak. Az egyik alkalommal a gyülekezeti munkákat úgy osztották ki, hogy az apostolok tudjanak összpontosítani az imádkozásra. A hűséges Epafrást úgy említik, mint aki ’tusakodott ti értettetek imádságaiban’ (Kolossé 4:12; Cselekedetek 6:4). Az ilyen imádság nagyon fontos és hasznos (Lukács 2:36–38; Jakab 5:16).
Jehova megemlékezik a betegekről és az idősekről, törődik velük a szerencsétlenség idejében. Joggal elvárja tőlünk, hogy mi is fontoljuk meg, miben tudunk nekik segíteni, és hogyan tudjuk őket támogatni. A törődés, amelyet kimutatunk, visszatükrözi azon elhatározásunkat, hogy megtartjuk feddhetetlenségünket. És boldogan gondolunk Dávid király szavaira: „Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz” (Zsoltárok 37:18).
[Kiemelt rész a 28–29. oldalon]
Gyakorlatias segítségnyújtás megértéssel
A BARÁTOKNAK és a rokonoknak alapfokú, de pontos ismeretet kellene szerezniük, hogyan kell törődni a betegekkel és az idősekkel. Mindezek felett buzdíthatják őket arra, hogy tartsák meg pozitív hozzáállásukat az élethez, és érezzék: szükség van rájuk, nagyraértékeljük őket, és legyen önbecsülésük. Így az életük minősége megmarad egy szinten, amely megőrzi örömüket Jehovában kínjaik és fájdalmaik ellenére. Megfigyelték, hogy Jehova sok Tanúja éri meg a nagyon idős kort. Ehhez nagy mértékben hozzájárul az élő érdeklődésük az előttük álló reménység iránt, ragyogó elmebeli beállítottságuk és lehetőségükhöz mérten a legteljesebb részvételük a Királyság-tevékenységben. A Watch Tower Society korábbi elnöke, Frederick W. Franz, aki egy örömteli, eredményes élet után békében halt meg 100. évében, ragyogó példája volt ennek. (Vö. 1Krónika 29:28.)
Általában az alapvető napi szükségletek iránti figyelem sokat jelenthet: jó higiénia, helyes táplálkozás, elegendő folyadék és só, ésszerű testmozgás, friss levegő, gyengéd masszírozás és ösztönző beszélgetések. A megfelelő táplálkozás hozzájárulhat a jobb halláshoz, az élesebb látáshoz, az elme működéséhez és a fizikai jóléthez is, csakúgy, mint a nagyobb ellenálló képességhez a betegségekkel szemben. Az idősebb embereknek ez az egyszerű dolog — a helyes táplálkozás és a sok folyadék — jelentheti a jó kondíció és a szenilitás közötti különbséget. Ez néhány ötletet követel meg, hogy a fizikai testgyakorlatnak találjunk egy személyre szabott formát. Az egyik testvérnő, aki egy idős és majdnem vak testvérnőhöz jár olvasni, minden egyes heti látogatását azzal kezdi és fejezi be, hogy gyengéden körültáncolja a szobát a testvérnővel. A magnó mindig készen áll egy kiválasztott zenével, és mindketten élvezik ezt az „edzést”.
Sok országban ápoló szervezetek tudnak értékes, praktikus segítségről gondoskodni, valamint információkat és tanácsokat adnak a különleges körülményekről és arról, hogyan küzdjenek meg velük. (Természetesen egy kereszténynek mindig törődnie kell azzal, hogy ne merüljön bele olyan tevékenységekbe, amelyek elvonják az igaz keresztény szolgálatunktól.) Néha segítséget jelenthet, ha kórházi ágyat, járókeretet, merevítőt, tolókocsit, hallókészüléket vagy ezekhez hasonlót kölcsönzünk. Mivel sok idős ember érzi úgy, hogy nincs szüksége semmire, vagy nem éri meg beszerezni az ilyen új dolgokat, a rokonoknak gyakran egészséges tanácsokat kell adniuk, vagy még meg is kell győzniük őket. Egy praktikus fogantyú a fürdőszobaajtóra sokkal igazibb örömet okozhat, mint egy csokor virág.
Ha az idősekkel foglalkozunk, elmebeli feszültséget idézhet elő, különösen, ha az illető szenilissé válik. A szenilitás gyakran alattomosan jön. Megpróbálhatjuk ellensúlyozni azáltal, hogy az illetőt visszatartjuk attól, hogy szükségtelenül tétlenné váljon. A szenilis ember hirtelen megharagudhat olyan valakire, akihez ragaszkodni szokott. A rokonoknak fel kell ismerniük, hogy egy idős személy még az igazsággal kapcsolatban is el tud felejteni mindent — ez a fizikai hanyatlásnak egy szomorú következménye, nem pedig a hit elvesztésének bizonyítéka.
Ha a beteg kórházban vagy szanatóriumban van, szükséges jó kapcsolatban állni a személyzettel, hogy az alkalmazottak tudják, mit tegyenek a születésnapok, karácsony vagy egyéb világi ünnepnapokkal kapcsolatban. Ha operáció szükséges, a rokonok elmagyarázhatják és bizonyíthatják a beteg nézeteit, például a vérátömlesztéssel kapcsolatban.