Tanuljunk meg örömet találni Jehova félelmében
„Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!” (ZSOLTÁROK 34:12).
1. Hogyan oszlik el a félelem Isten Királyságában, de ez vajon mindenfajta félelemre vonatkozik?
AZ EMBEREK mindenütt arra vágynak, hogy megszabaduljanak a félelemtől — vagyis a bűnözéstől, az erőszaktól, a munkanélküliségtől és a súlyos betegségtől való félelemtől. Mily nagyszerű lesz az a nap, amikor ez a szabadság valósággá válik Isten Királysága alatt! (Ésaiás 33:24; 65:21–23; Mikeás 4:4). Nem oszlik el azonban minden félelem, és most sem kell megkísérelnünk kiirtani mindenfajta félelmet az életünkből. Van olyan félelem, amely helyénvaló, és van olyan, amely rossz.
2. a) Milyenfajta félelem rossz és milyen a kívánatos? b) Mi az istenfélelem, és hogyan mutatnak erre az idézett írásszövegek?
2 A félelem méregként hathat az elmére, megbénítva az ember gondolkodóképességét. Alááshatja bátorságunkat és lerombolhatja reményünket. Ilyen félelmet akkor él át az ember, ha az ellenség tettlegességgel fenyegeti (Jeremiás 51:30). Olyan valaki élheti át, aki túl fontosnak tartja, hogy elnyerje egyes befolyásos emberek helyeslését (Példabeszédek 29:25). Van azonban egészséges félelem is, az a fajta félelem, amely visszatart minket a meggondolatlan tettektől vagy attól, hogy kárt okozzunk magunknak. Az istenfélelem ennél még többet foglal magában. Ez Jehova iránti félelem vagy mélységes tisztelet, amely azzal az egészséges aggodalommal párosul, nehogy a nemtetszését vonjuk magunkra (Zsoltárok 89:8). Az attól való félelem, hogy magunkra vonjuk Isten nemtetszését, szerető-kedvességének és jóságának a nagyraértékeléséből fakad (Zsoltárok 5:8; Hóseás 3:5). Ez azt is magában foglalja, hogy tudatában vagyunk: Jehova a Legfőbb Bíró és a Mindenható, akinek hatalmában áll büntetést kiróni — akár még halálbüntetést is — azokra, akik nem hajlandók engedelmeskedni neki (Róma 14:10–12).
3. Mennyiben különbözik Jehova félelme néhány pogány istenség imádatához kapcsolódó félelemtől?
3 Az istenfélelem egészséges, nem beteges. Arra indít minket, hogy ragaszkodjunk ahhoz, ami igaz, és ne alkudjunk meg azáltal, hogy helytelen dolgot teszünk. Nem hasonlít ahhoz a félelemhez, amelyet az ókori görög Phobos istenség iránt éreztek, akit aljas, rémületet keltő istenként írtak le. A hindu Káli istennőtől való félelemhez sem hasonló, akit néha vérszomjasnak festenek le, amint holttesteket, kígyókat és koponyákat használ ékszerként. Az istenfélelem vonz, nem taszít. Szeretettel és nagyraértékeléssel fonódik egybe. Ezért vonz minket az istenfélelem Jehovához (5Mózes 10:12, 13; Zsoltárok 2:11).
Miért félik egyesek Istent, és mások miért nem?
4. Amint azt a Pál apostol által leírtak is mutatják, hova jutott az emberiség, és ez mivel magyarázható?
4 Az emberiséget egészében véve nem az istenfélelem tulajdonsága motiválja. A Róma 3:9–18-ban Pál apostol leírja, mennyire távol kerültek az emberek az eredeti tökéletességtől. Miután kijelenti, hogy mindannyian bűn alatt vagyunk, a zsoltárokból idézve ezt mondja: „nincsen csak egy igaz is.” (Lásd: Zsoltárok 14:1.) Ezután részleteket tár elénk, megemlítve például azt, hogy az emberek elhanyagolják Isten keresését, hiányzik belőlük a kedvesség, álnok módon beszélnek, átkozódnak és vérontók. Mennyire pontosan jellemzi ez napjaink világát! Az emberek nagy többségét nem érdekli Isten és az ő szándékai. A felszínes kedvesség bármilyen formáját nagyon is gyakran olyan alkalmakra tartogatják, amikor el tudnak érni vele valamit. Megszokott a hazugság és a trágár beszéd. A vérontás nemcsak a hírekben kerül előtérbe, hanem a szórakoztatásban is. Mivel magyarázható ez az állapot? Az igaz, hogy mindannyian a bűnös Ádám leszármazottai vagyunk, de ha az emberek a Pál apostol által leírt dolgokat fogadják el életformájukként, akkor már valami többről van szó. A 18. vers elmondja, mi az: „Nincs isteni félelem az ő szemök előtt.” (Lásd: Zsoltárok 36:2.)
5. Miért féli némely ember az Istent, és mások miért nem?
5 Miért van akkor, hogy némely ember féli az Istent, mások pedig nem? Egyszerűen azért, mert néhányan kifejlesztik az istenfélelmet, mások viszont nem. Senki sem születik istenfélelemmel, de mindannyiunknak megvan hozzá a képessége. Ez egy olyan dolog, amelyet meg kell tanulnunk. Utána pedig fejlesztenünk kell, ha azt szeretnénk, hogy hatékony irányítóerőnek bizonyuljon életünkben.
Vonzó meghívás
6. Ki juttatja el hozzánk a Zsoltárok 34:12-ben feljegyzett meghívást, és hogyan mutat rá ez a vers arra, hogy az istenfélelmet tanulni kell?
6 Azt a vonzó meghívást tárja elénk a 34. zsoltár, hogy tanuljuk meg félni Jehovát. Ez Dávid egyik zsoltára. És kit árnyékolt elő Dávid? Nem mást, mint az Úr Jézus Krisztust. Ennek a zsoltárnak a 21. versében egy olyan próféciát jegyeztek fel, amelyet János kimondottan Jézusra alkalmazott (János 19:36). Napjainkban Jézus juttat el hozzánk egy ahhoz hasonló meghívást, mint amelyet a 12. versben találhatunk: „Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!” Ebből világosan látható, hogy az istenfélelem megtanulható, Jézus Krisztus pedig nagyszerűen képesített arra, hogy minket tanítson. Miért?
7. Miért leginkább Jézus az, akitől istenfélelmet tanulhatunk?
7 Jézus Krisztus tudja, milyen fontos az istenfélelem. A Zsidók 5:7 ezt mondja vele kapcsolatban: „testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért.” Ez az istenfélelem olyan tulajdonság volt, amelyet már azelőtt is kimutatott, hogy a kínoszlopon való halállal kellett volna szembenéznie. Ne feledd, a Példabeszédek 8. fejezete úgy írja le Isten Fiát, mint aki a bölcsesség megtestesítője. A Példabeszédek 9:10 pedig elmondja: „A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme.” Ez az istenfélelem tehát Isten Fia személyiségének alapvető része volt már jóval azelőtt, hogy a földre jött volna.
8. Mit tanulunk az Ésaiás 11:2, 3 alapján Jehova félelméről?
8 Ezenkívül Jézusról mint Messiás-Királyról az Ésaiás 11:2, 3 kijelenti: „A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr [Jehova, NW ] ismeretének és félelmének lelke. És gyönyörködik az Úrnak félelmében.” Milyen gyönyörűen írja le! Jehova félelme egyáltalán nem taszító. Javunkra van és építő. Ez egy olyan tulajdonság, amely betölti majd az egész birodalmat, amely felett Krisztus fog királyként uralkodni. Már most is uralkodik, és Jehova félelmében oktatja mindazokat, akiket az ő alattvalóiként begyűjtenek. Hogyan oktat?
9. Hogyan tanít minket Jehova félelmére Jézus Krisztus, és ezzel kapcsolatban mit szeretne, hogy megtanuljunk?
9 Gyülekezeti összejöveteleinken és kongresszusainkon keresztül a gyülekezet kinevezett Fejeként és Messiás-Királyként Jézus segít nekünk világosan megérteni, hogy mit jelent az istenfélelem, és miért válik ez olyannyira a javunkra. Ezáltal igyekszik elmélyíteni bennünk Jehova félelme iránt érzett nagyraértékelésünket, amely által megtanulunk örömet találni benne, mint ahogyan Jézus is örömet talál.
Teszel erőfeszítéseket?
10. Amikor a keresztény összejöveteleken vagyunk, mit kell tennünk, ha szeretnénk megérteni Jehova félelmét?
10 Természetesen ha csupán a Bibliát olvassuk, vagy jelen vagyunk az összejöveteleken a Királyság-teremben, ez még nem biztosítja, hogy istenfélelmünk lesz. Figyeld meg, mit szükséges tennünk, ha valóban szeretnénk megérteni Jehova félelmét. A Példabeszédek 2:1–5 ezt írja: „Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál, ha figyelmeztetvén a bölcseségre a te füleidet, hajtod a te elmédet [szívedet, NW ] az értelemre, igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.” Amikor tehát ott vagyunk az összejöveteleken, figyelnünk kell arra, mit mondanak, és komoly erőfeszítéseket szükséges tennünk, hogy figyelmünket a kulcsgondolatokra fordítsuk és emlékezzünk rájuk, s gondolkodjunk el azon alaposan, milyen hatással kell lennie hozzáállásunkra Jehova iránti érzelmeinknek, ha tanácsot kapunk — igen, nyissuk meg a szívünket. Így meg fogjuk érteni Jehova félelmét.
11. Az istenfélelem fejlesztéséhez mit kell komolyan és gyakran tennünk?
11 A Zsoltárok 86:11 (NW) egy másik fontos tényezőre hívja fel a figyelmünket — az imára. „Oktass engem a te utadra, ó Jehova. A te igazságodban járok majd — imádkozta a zsoltáros. — Tedd egységessé szívemet, hogy féljem a te nevedet.” Jehova elismerően vélekedett erről az imáról, hiszen feljegyeztette a Bibliában. Ahhoz, hogy fejleszteni tudjuk az istenfélelmet, nekünk is imádkoznunk kell Jehovához az ő segítségéért, s javunkra válik, ha komolyan és gyakran imádkozunk (Lukács 18:1–8).
Magában foglalja a szívedet
12. Miért kell különleges figyelmet fordítanunk szívünkre, és ez mit foglal magában?
12 Van még egy gondolat, amire fel kellene figyelnünk a Zsoltárok 86:11-ben. A zsoltáros nem csupán azért imádkozott, hogy értelmileg fogja fel Isten félelmét. Megemlíti a szívét is. Az istenfélelem fejlesztése magában foglalja a jelképes szívet is, ami különleges figyelmet kíván meg, mivel a szív a belső személyiség, amely az életünk minden tevékenységében megnyilvánul, és magában foglalja gondolatainkat, magatartásunkat, vágyainkat, indítékainkat és céljainkat.
13. a) Mi mutathatja, hogy valakinek a szíve megosztott? b) Milyen cél elérésén kell dolgoznunk az istenfélelem fejlesztése közben?
13 A Biblia arra figyelmeztet minket, hogy az ember szíve megosztott lehet. Csalárd lehet (Zsoltárok 12:3; Jeremiás 17:9). Arra is indíthat minket, hogy hasznos tevékenységekben vegyünk részt: járjunk gyülekezeti összejövetelekre, menjünk ki a szántóföldi szolgálatba; de a világi életmód bizonyos oldalait is élvezheti. Ez visszatarthat minket attól, hogy igazán szívvel-lélekkel mozdítsuk előre a Királyság-érdekeket. Ilyenkor pedig a csalárd szív talán arról próbál minket meggyőzni, hogy végül is mi teszünk annyit, mint sokan mások. Vagy talán az iskolában, illetve a világi munkahelyünkön az emberektől való félelem lehet hatással a szívünkre. Ennek következményeként ilyen környezetben talán vonakodunk felfedni magunkról, hogy Jehova Tanúi vagyunk, és talán még olyan dolgokat is megteszünk, amelyek egy keresztény számára nem helyénvalóak. Utána pedig háborgat minket a lelkiismeretünk. Mi nem ilyenek szeretnénk lenni. Éppen ezért így imádkozunk Jehovához a zsoltárossal: „Tedd egységessé szívemet, hogy féljem a te nevedet.” Azt szeretnénk, ha a teljes belső személyiség, amely az életünk minden tevékenységében megnyilvánul, azt bizonyítaná, hogy ’az Istent féljük, és az ő parancsolatait megtartjuk’ (Prédikátor 12:15).
14., 15. a) Mit ígért Jehova, mit ad a népének, midőn Izraelnek a babiloni fogság utáni helyreállításáról jövendölt? b) Mit tett Jehova annak érdekében, hogy istenfélelmet ültessen népe szívébe? c) Miért tért le Izrael Jehova útjairól?
14 Jehova azt ígérte, hogy ilyen istenfélő szívet fog adni népének. Megjövendölte Izrael helyreállítását, és amint azt a Jeremiás 32:37–39-ben olvashatjuk, ezt mondta: „visszahozom őket e helyre, és lakni hagyom őket bátorságban. És népemmé lesznek nékem, én pedig nékik Istenök leszek. És adok nékik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánok.” A 40. versben Isten megerősíti ígéretét: „az én félelmemet adom az ő szívökbe, hogy el ne távozzanak tőlem.” Jehova valóban visszahozta őket Jeruzsálembe i. e. 537-ben, amint megígérte. De mi a helyzet az ígéret többi részével, hogy ad majd nekik ’egy szívet, hogy mindenkor féljék őt’? Miután Jehova visszahozta őket Babilonból, miért fordult el az ókori Izrael nemzete tőle, aminek következményeként templomukat i. sz. 70-ben lerombolták, és többé nem épülhetett újjá?
15 Ez egyáltalán nem Jehova mulasztása miatt történt. Jehova igenis tett lépéseket, hogy istenfélelmet adjon népe szívébe. Minden okot megadott nekik arra, hogy mélységes tisztelettel tekintsenek rá, azáltal hogy könyörületet tanúsított irántuk, amikor megszabadította őket Babilonból, és visszavitte őket hazájukba. Jehova mindezt megerősítette azáltal, hogy emlékeztette, tanácsokkal látta el és megfeddte őket Aggeus, Zakariás és Malakiás próféta; valamint Ezsdrás által, akit tanítóként küldött hozzájuk; valamint Nehémiás helytartó által; és a tulajdon Fia által. A nép néha megszívlelte a hallottakat. Akkor is ezt tették, amikor újjáépítették Jehova templomát Aggeus és Zakariás buzdítására, valamint akkor, amikor Ezsdrás idejében elbocsátották idegen feleségeiket (Ezsdrás 5:1, 2; 10:1–4). Legtöbbször azonban nem engedelmeskedtek. Nem vigyáztak állhatatosan; nem fogadták be továbbra is a tanácsot; nem hagyták szívüket nyitva. Az izraeliták nem fejlesztették istenfélelmüket, és ennek következtében az nem bizonyult hatékony irányító erőnek életükben (Malakiás 1:6; Máté 15:7, 8).
16. Kiknek a szívébe ültetett Jehova istenfélelmet?
16 Ám Jehova azzal kapcsolatos ígérete, hogy istenfélelmet ad népének szívébe, nem vallott kudarcot. Új szövetséget kötött a szellemi Izraellel, azokkal a keresztényekkel, akik elé égi reménységet helyezett (Jeremiás 31:33; Galátzia 6:16). Isten 1919-ben kiszabadította őket Nagy-Babilonnak, a hamis vallás világbirodalmának fogságából. Szilárdan szívükbe ültette az iránta érzett félelmet. Ez gazdag áldásokat eredményezett nekik és a „nagy sokaságnak”, amelynek tagjai abban reménykednek, hogy a Királyság földi alattvalóiként élhetnek majd (Jeremiás 32:39; Jelenések 7:9). Jehova félelme az ő szívükbe is bekerült!
Hogyan kerül az istenfélelem a szívünkbe?
17. Hogyan helyezett Jehova istenfélelmet a szívünkbe?
17 Hogyan ültette Jehova a szívünkbe ezt az istenfélelmet? Szellemének működésével. És mit mondhatunk a magunkénak, ami a szent szellem terméke? A Bibliát, Isten ihletett Szavát (2Timótheus 3:16, 17). Az istenfélelem kifejlesztéséhez Jehova szilárd alapról gondoskodik mindannyiunk számára azáltal, amit a múltban tett, ahogyan most szolgáival bánik beteljesítve prófétai Szavát, valamint az eljövendő dolgokról szóló próféciák által (Józsué 24:2–15; Zsidók 10:30, 31).
18., 19. Hogyan segítenek a kongresszusok és a gyülekezeti összejövetelek, hogy istenfélelemre tegyünk szert?
18 Érdemes megfigyelni, mit mondott Jehova Mózesnek az 5Mózes 4:10 feljegyzése szerint: „Gyűjtsd egybe nékem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden időben, a míg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.” Ehhez hasonlóan Jehova ma is bőségesen gondoskodott segítségről népe számára, hogy megtanulja félni őt. Kongresszusainkon és gyülekezeti összejöveteleinken felidézzük Jehova szerető-kedvességének és jóságának bizonyítékát. Ezt tettük akkor is, amikor A legnagyobb ember, aki valaha élt című könyvet tanulmányoztuk. Hogyan érintett ez a tanulmányozás téged és Jehova iránti magatartásodat? Látva, hogyan tükröződnek vissza Fiában égi Atyánk nagyszerű személyiségének különböző, drágakőhöz hasonló oldalai, vajon nem erősödött fel benned a vágy, hogy sose vond magadra Isten nemtetszését? (Kolossé 1:15).
19 Összejöveteleinken olyan beszámolókat is tanulmányozunk, amelyek elmondják, Jehova hogyan szabadította meg népét a múltban (2Sámuel 7:23). Miközben a bibliai Jelenések könyvét A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel! című könyv segítségével tanulmányozzuk, olyan prófétai látomásokról tanulunk, amelyek már beteljesedtek XX. századunkban, de olyan félelmet keltő eseményekről is, amelyek még hátravannak. Istennek mindezen tettével kapcsolatban a Zsoltárok 66:5 (Újfordítású revideált Biblia) kijelenti: „Jertek és lássátok Isten tetteit! Félelmesek dolgai az emberek között.” Ha ezt helyes szemszögből nézzük, Istennek ezek a tettei Jehova iránt érzett félelmet, illetve mélységes tiszteletet ültetnek szívünkbe. Így megérthetjük, hogyan teljesíti be Jehova Isten ígéretét: „az én félelmemet adom az ő szívökbe, hogy el ne távozzanak tőlem” (Jeremiás 32:40).
20. Mit szükséges megtennünk a magunk részéről, hogy mélyen a szívünkbe ültessük az istenfélelmet?
20 Nyilvánvaló azonban, hogy az istenfélelem nem kerül a szívünkbe, ha a magunk részéről nem teszünk erőfeszítéseket. Az eredmény nem jön automatikusan. Jehova megteszi a magáét. Nekünk is meg kell tennünk a mi részünket azáltal, hogy fejlesztjük az istenfélelmet (5Mózes 5:29). A test szerinti Izrael elmulasztotta ezt megtenni. A szellemi Izrael azonban bízva Jehovában, társaival együtt már most tapasztalja azt a sokféle áldást, amely az istenfélőkre árad ki. A következő cikkben megvizsgálunk néhányat ezek közül az áldások közül.
Hogyan válaszolnál?
◻ Mi az istenfélelem?
◻ Hogyan tanítanak bennünket, hogy örömet találjunk Jehova félelmében?
◻ Milyen erőfeszítésekre van szükség a mi részünkről ahhoz, hogy istenfélelmünk legyen?
◻ Miért foglalja magában az istenfélelem megszerzése jelképes szívünk minden jellemző vonását?
[Képek a 12–13. oldalon]
Szorgalmas tanulmányozás szükséges ahhoz, hogy megértsük Jehova félelmét