Az Ígéret földjével kapcsolatos gyakorlati tanulságok
AZ Ígéret földje, amelyről a Biblia beszámol, biztosan egyedülálló volt. Ezen a viszonylag kis területen földrajzi jellegzetességek nagy változatosságát találjuk meg. Északon hófödte hegyek vannak, délen forró területek. Alacsonyan fekvő, termékeny területek, kietlen pusztaságok vannak, és dombos táj gyümölcsöskertekkel és legelésző nyájakkal.
A magasságban, az éghajlatban és a termőtalajban meglévő változatosság a fák, a bokrok és más növények színes sokféleségéhez járul hozzá, beleértve olyan növényeket is, amelyek hideg alpesi területeken növekednek, másokat, melyek perzselő sivatagban tenyésznek, és megint másokat, melyek hordalékos síkságon vagy sziklás fennsíkon virágoznak. Egy botanikus becslése szerint körülbelül 2600 fajta növény található ezen a területen! Az első izraeliták, akik felderítették a területet, termékenységének kézzel fogható bizonyítékát látták. Egy patakvölgyből egy fürt szőlőt hoztak, amely oly nagy volt, hogy két embernek kellett hoznia egy rúdon! A völgy találóan az Eskol nevet kapta, melynek jelentése: ’[szőlő]fürt’ (4Mózes 13:22–25).a
De most nézzük meg közelebbről ennek az egyedülálló földsávnak, főleg a déli szakaszának néhány földrajzi sajátosságát.
A Sefela
Az Ígéret földjének nyugati határa a Földközi-tenger partja. Körülbelül 40 kilométerre a szárazföld belseje felé terül el a Sefela. A „Sefela” szó jelentése: ’alföld’; de ez ténylegesen egy dombos terület, és csak akkor nevezhető alföldnek, ha Júda keletebbre fekvő hegyeihez viszonyítjuk.
Nézzük meg a mellékelt keresztmetszetet, és figyeljük meg a Sefela fekvését a környező területekhez képest. Keletre a júdeai hegyek vannak, nyugatra Filisztea tengerparti síksága. Ily módon a Sefela ütközőzónaként szolgált, egy akadály volt, amely a bibliai időkben elválasztotta Isten népét ősi ellenségeitől. Bármilyen hadseregnek, amely betört nyugatról, át kellett jutnia a Sefelán, mielőtt Jeruzsálem, Izráel fővárosa ellen indult.
Ilyen incidens előfordult az i. e. kilencedik század folyamán. Szíria királya, Hazáel — ahogy erről a Biblia beszámol — feljött, „és megszállotta Gáthot [valószínűleg a Sefela határánál], és be is vette azt; azután megfordult Hazáel, hogy Jeruzsálem ellen menjen”. Jóás királynak sikerült megállítania Hazáelt, megvesztegetve őt a templomból és a palotából származó értéktárgyak választékával. Ennek ellenére ez a beszámoló rávilágít arra, hogy a Sefela kiemelkedő fontosságú terület volt Jeruzsálem biztonságának szempontjából (2Királyok 12:17, 18).
Ebből levonhatunk egy gyakorlati tanulságot. Hazáel le akarta igázni Jeruzsálemet, de először keresztül kellett jutnia a Sefelán. Ehhez hasonlóan Sátán, az Ördög „keresi, kit nyeljen el” Isten szolgái közül, de gyakran először át kell hatolnia egy erős ütközőzónán — mely nem más, mint az ő ragaszkodásuk a bibliai alapelvekhez, például a rossz társaságok és az anyagiasság tekintetében (1Péter 5:8, Vida fordítás; 1Korinthus 15:33; 1Timótheus 6:10). A bibliai alapelvekkel való megalkuvás gyakran az első lépés a komoly bűnök elkövetése felé. Úgyhogy tartsuk az ütközőzónát biztonságban. Kövesd a bibliai alapelveket már ma, és nem fogod megsérteni Isten törvényeit holnap!
Júda hegyvidéke
A Sefelától a szárazföld belseje felé haladva Júda hegyvidékére jutunk. Ez hegyvidékes terület, amely jó gabonát, olívaolajat és szőlőt termett. Tengerszint fölötti magassága következtében Júda szintén kiváló menedék volt. Ennélfogva Jótám király „palotákat és tornyokat” épített oda. Veszély idején a nép ezekben kereshetett biztonságot (2Krónika 27:4).
Jeruzsálem, melyet Sionnak is hívtak, Júda hegyvidékének egyik kiemelkedő része volt. Jeruzsálem biztonságosnak tűnt, mivel három oldalról meredek völgyek vették körül, és az északi oldalon — az első századi történetíró, Josephus szerint — háromszoros fallal volt védve. De egy menedékhelyen többre van szükség, mint falakra és fegyverekre, hogy biztonságos maradjon. Ott víznek is kell lennie. Ez nélkülözhetetlen egy ostrom során, mivel a körülzárt polgárok víz nélkül gyorsan megadásra kényszerülnek.
Jeruzsálem vízhez jutott a Siloám tavából. Az i. e. nyolcadik század folyamán az assiriabeliek ostromát várva Ezékiás király külső falat építtetett, hogy megvédje a Siloám tavát; így az a városon belülre esett. Ezékiás betemettette a város külső forrásait is avégett, hogy az ostromló assiriabeliek nehezen találjanak maguknak vizet (2Krónika 32:2–5; Ésaiás 22:11). De ez még nem minden. Ezékiás módot talált arra, hogy a víznek egy többletmennyiségét Jeruzsálembe terelje!
Ezékiás az ókor egyik nagy mérnöki bravúrját hajtotta végre azzal, hogy egy alagutat ásatott a Gihon-forrástólb egészen a Siloám taváig. Átlagosan 1,8 méter magas és 533 méter hosszú volt ez az alagút. Képzelj csak el egy majdnem fél kilométer hosszúságú, sziklába vájt alagutat! Ma, mintegy 2700 évvel később a Jeruzsálembe látogatók átgázolhatnak ezen a mérnöki remekművön, amelyet közkeletű nevén Ezékiás alagútjának neveznek (2Királyok 20:20; 2Krónika 32:30).
Ezékiás erőfeszítései, hogy megvédje és növelje Jeruzsálem vízkészletét, gyakorlati tanulságra taníthatnak bennünket. Jehova „az élő vizek forrása” (Jeremiás 2:13). Gondolatai, amelyeket a Biblia tartalmaz, tartják fent az életet. Ez az, amiért nélkülözhetetlen a személyes bibliatanulmányozás. Habár a tanulmányozásra fordított alkalmak és az abból eredő ismeret nem fognak egyszerűen elárasztani téged. Meglehet, hogy „alagutakat kell ásnod” az összesűrített, naponkénti munkamenetedbe, hogy helyet biztosíts a tanulmányozásnak (Példabeszédek 2:1–5; Efézus 5:15, 16). Ha egyszer hozzáfogtál, ragaszkodj az ütemtervedhez, mindenekelőtt elsőbbséget biztosítva a személyes tanulmányozásodnak. Légy óvatos, ne hagyd, hogy bárki vagy bármi elrabolja értékes vízkészletedet (Filippi 1:9, 10).
A pusztaságok
A Júdeai hegyektől keletre fekszik Júda pusztasága, ezt Jesimonnak is nevezik, melynek jelentése: ’sivatag’ (1Sámuel 23:19, NW, lábjegyzet). A Sós-tengernél lévő terméketlen terület jellemző vonásai a sziklás hegyszorosok és egyenetlen sziklafalak. Júda pusztasága mindössze 24 kilométeren belül 1200 métert lejt, így védelmezve van a nyugatról jövő, esőt hozó viharos széltől, ezért csak korlátozott mennyiségű csapadékot kap. Kétségkívül ez az a pusztaság, amelybe elküldték az Azázelnek való kecskét az évenkénti engesztelés napján. Szintén ez az a hely, ahova Dávid menekült Saul elől. Itt böjtölt Jézus negyven napig, és azután az Ördög révén megkísértetett (3Mózes 16:21, 22; Zsoltárok 63:1; Máté 4:1–11).
Párán pusztasága hozzávetőlegesen 160 kilométerre délnyugatra van Júda pusztaságától. Az izraeliták Egyiptomból az Ígéret földjére való, 40 éves vándorlásuk folyamán szokszor ezen a területen táboroztak (4Mózes 33:1–49). „A tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala” — így nevezte Mózes (5Mózes 8:15). Csoda, hogy az izraeliták milliói életben maradtak! De Jehova tartotta életben őket.
Ez szolgáljon emlékeztetőül arra, hogy Jehova életben tarthat bennünket, még ebben a szellemileg sivár világban is. Igen, mi is járunk kígyók és skorpiók között, még ha nem is betű szerinti értelemben. Naponta lehetünk kapcsolatban olyan emberekkel, akiknek nincs lelkiismeret-furdalásuk amiatt, hogy mérgező beszéd hagyja el a szájukat, amely könnyűszerrel megfertőzheti gondolkodásunkat (Efézus 5:3, 4; 1Timótheus 6:20). Azok, akik Isten szolgálatára törekszenek az ilyen akadályoztatások ellenére is, dicséretet érdemelnek. Hűségük erős bizonyíték arra, hogy Jehova valóban életben tartja őket.
A Karmel-hegység
A Karmel név jelentése: ’gyümölcsöskert’. Ezt a termékeny, északon fekvő, mintegy 50 kilométer hosszúságú területet szőlőskertek, olajfaültetvények és gyümölcsfák díszítik. E hegység fennsíkja feledhetetlenül szép. Az Ésaiás 35:2 ’Karmel ékességéről’ beszél, a helyreállított Izráel földje gyümölcsöző szépségének a szimbólumaként.
Számos figyelemre méltó esemény fordult elő a Karmelben. Ezen a helyen hívta ki Illés Baál prófétáit, és „alászálla az Úr tüze”, fensőbbségének bizonyítékául. Szintén a Karmel csúcsáról hívta fel a figyelmet Illés arra a kis felhőre, amelyből óriási zápor kerekedett, csodálatos módon véget vetve az Izráelt sújtó szárazságnak (1Királyok 18:17–46). Illés utóda, Elizeus a Karmel-hegyen volt, amikor a sunemita asszony eljött, hogy a segítségét kérje, mivel meghalt a gyermeke, akit azután Elizeus feltámasztott (2Királyok 4:8, 20, 25–37).
A Karmel lejtőin mindmáig találhatók gyümölcsöskertek, olajfa- és szőlőültetvények. A tavasz folyamán ezeket a lejtőket pompás virágok borítják be szőnyegként. „A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez” — mondta Salamon a sulamita hajadonnak, célozva talán dús hajára, vagy a módra, ahogyan formás feje fenségesen magaslik nyaka fölé (Énekek Éneke 7:5).
A pompa, amely a Karmel-hegység jellegzetessége volt, a szellemi szépségre emlékeztet bennünket, melyet Jehova adományoz imádói modernkori szervezetének (Ésaiás 35:1, 2). Jehova Tanúi igazán szellemi paradicsomban élnek, és egyetértenek Dávid király érzéseivel, aki ezt írta: „Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem” (Zsoltárok 16:6).
Az igaz, hogy Isten szellemi nemzetének ma nehéz kihívásokkal kell szembenéznie, mint ahogyan az ősi izraeliták folyamatosan Isten ellenségeinek ellenállásával találkoztak. Mégis, az igaz keresztények soha nem veszítik szem elől az áldásokat, amelyekről Jehova gondoskodik, beleértve a bibliai igazság állandóan növekvő fényét, a világméretű testvériséget, és a lehetőséget, hogy örökké tartó életet nyerjenek egy paradicsomi földön (Példabeszédek 4:18; János 3:16; 13:35).
„Olyan vala az, mint az Úr kertje”
Az ősi Ígéret földje vonzó volt a szemnek. Jól jellemezték „tejjel és mézzel folyó” földként (1Mózes 13:10; 2Mózes 3:8, Újfordítású revideált Biblia). Mózes „jó földnek” hívta, ’folyóvizek és mélyből fakadó források földjének, amelyek a völgyben és a hegyen erednek; búzát és árpát, szőlőt, fügét és gránátalmát termő földnek, olajfák és méz földjének. Olyan földnek, ahol nem kell szűkösen enned a kenyeret, és nem szűkölködöl semmiben sem; olyan földnek, amelynek a köveiben vas van, a hegyeiből pedig rezet bányászhatsz’ (5Mózes 8:7–9, Úf ).
Ha Jehova gondoskodni tudott ilyen gazdag, gyönyörű szülőföldről az ő ősi népének, biztosan tud adni az ő modernkori hűséges szolgáinak is egy dicsőséges paradicsomot, amely az egész földre kiterjed — hegyekkel, völgyekkel, folyókkal és tavakkal. Igen, az ősi Ígéret földje az összes változatosságával együtt csak egy kis ízelítője volt annak a szellemi paradicsomnak, amelyet Tanúi élveznek ma, valamint az új világ eljövendő Paradicsomának. Ott a Zsoltárok 37:29-ben feljegyzett ígéret fog beteljesedni: „Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.” Amikor Jehova az engedelmes emberiségnek adja a paradicsomi otthont, mennyire boldogok lesznek ők, hogy megtekinthetik annak minden „szobáját”, és mindörökké így tehetnek!
[Lábjegyzetek]
a A feljegyzések szerint az erről a vidékről származó egyik szőlőfürt 12 kilogramm súlyú volt, és egy másik több mint 20 kilogrammot nyomott.
b A Gihon-forrás éppen Jeruzsálem keleti határán kívül volt. Egy barlangban volt elrejtve, ennélfogva az assiriabeliek valószínűleg nem tudtak annak létezéséről.
[Térkép a 4. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
GALILEA
Karmel-hegy
Galileai-tenger
SZAMÁRIA
SEFELA
Júdeai hegyek
Sós-tenger
[Forrásjelzés]
NASA-fotó
[Térkép a 4. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
A Sefela akadály volt Isten népe és ellenségei között
MI 0 5 10
KM 0 8 16
Filisztea síksága
Sefela
Júda hegyvidéke
Júda pusztasága
Rift-völgy
Sós-tenger
Ammon és Moáb földje
[Térkép/kép az 5. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
Ezékiás alagútja 533 méter hosszú; tömör sziklába van vájva
Tyropaion-völgy
Siloám
DÁVID VÁROSA
Kidron völgye
Gihon
[Képek a 6. oldalon]
Dávid Júda pusztaságában keresett menedéket Saul elől. Később Jézust itt kísértette meg az Ördög
[Forrásjelzés]
Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.
[Képek a 7. oldalon]
A Karmel-hegy, ahol Illés megszégyenítette a Baál prófétáit
[Forrásjelzés]
Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.
[Képek a 8. oldalon]
„Mert jó földre visz be most téged Istened, az ÚR, folyóvizeknek és mélyből fakadó forrásoknak a földjére, amelyek a völgyben és a hegyen erednek” (5Mózes 8:7, Úf)