Járjunk továbbra is Istennel
„Továbbra is szellem szerint járjatok, és akkor nem fogtok véghezvinni semmilyen testi kívánságot” (GALÁTZIA 5:16, NW).
1. a) Milyen körülmények között, és meddig járt Énókh Istennel? b) Meddig járt Noé Istennel, és milyen súlyos felelősségeket látott el?
A BIBLIA elmondja, hogy Énókh „szüntelenül az igaz Istennel járt”. A körülötte élő emberek kemény beszéde és istentelen viselkedése ellenére állhatatosan Istennel járt élete végéig, ami 365 éves korában következett el (1Mózes 5:23, 24, NW; Júdás 14, 15). Noé is „az Istennel járt”. S ezt úgy tette, hogy közben családot nevelt, lázadó angyaloktól és erőszakos utódaiktól befolyásolt világgal küzdött, s egy olyan óriási bárka építésével járó mindenféle dologgal foglalkozott, amely bárka nagyobb volt, mint bármely ókori tengerjáró hajó. A Vízözön után továbbra is Istennel járt, még akkor is, amikor újra Jehova elleni lázadás ütötte fel a fejét Bábelben. Igen, Noé továbbra is Istennel járt, egészen a 950 éves korában bekövetkezett haláláig (1Mózes 6:9; 9:29).
2. Mit jelent ’Istennel járni’?
2 A Biblia átvitt értelemben mondja ezekről a hithű emberekről, hogy Istennel ’jártak’. Ez azt jelenti, hogy Énókh és Noé a viselkedésével azt bizonyította, hogy erős az Istenbe vetett hite. Azt tették, amit Jehova parancsolt nekik, és az életüket összhangba hozták azzal, amit tudtak róla az emberiséggel való bánásmódjából. (Vesd össze: 2Krónika 7:17.) Nemcsak azt fejezték ki, hogy gondolatban egyetértenek azzal, amit Isten mondott vagy tett, hanem mindent megtettek, amit Isten megkívánt tőlük; nemcsak néhány dolgot, hanem mindent és olyannyira, amennyire tőlük, tökéletlen emberektől telt. Noé például mindent pontosan úgy cselekedett, amint parancsolta neki Isten (1Mózes 6:22). Noé nem ment elébe a neki adott utasításoknak, de nem is maradt le hanyagul. Azért járt Istennel, mivel bensőséges volt a kapcsolata Jehovával, vagyis nem érezte feszélyezve magát, hogy Istenhez imádkozzon, és becsben tartotta az isteni irányítást. Te így teszel?
Következetes életút
3. Mi életbe vágóan fontos mindenkinek, aki Isten önátadott és megkeresztelt szolgája?
3 Szívmelengető érzés látni, amint az emberek elkezdenek járni Istennel. Amikor határozott lépéseket tesznek Jehova akaratával összhangban, bizonyítékát adják hitüknek, amely nélkül senki sem nyerheti el Isten tetszését (Zsidók 11:6). Mennyire örülünk, hogy az elmúlt öt év átlagát nézve minden évben több mint 320 000 személy adja át magát Jehovának, és jelentkezik, hogy kereszteljék meg vízben! De az is fontos, hogy velünk együtt továbbra is Istennel járjanak (Máté 24:13; Jelenések 2:10).
4. Bár mutatott némi hitet, miért nem lépett be mégsem az Ígéret földjére a legtöbb izraelita, aki elhagyta Egyiptomot?
4 Mózes napjaiban hit kellett ahhoz, hogy egy izraelita család megünnepelje a pászkát Egyiptomban, és hogy meghintse vérrel az ajtófélfákat és az otthonuk bejárati ajtajának a szemöldökfáját (2Mózes 12:1–28). Igen ám, de sokuk hite megingott, amikor látták, hogy a fáraó serege a nyomukban van a Vörös-tengernél (2Mózes 14:9–12). A Zsoltárok 106:12 rámutat, hogy amikor épségben átkeltek a száraz tengerfenéken, és látták, amint a kavargó víz megsemmisíti az egyiptomi hadsereget, újra „hittek az ő [Jehova] beszédeinek”. Kis idő múlva azonban a pusztában az izraeliták elkezdtek panaszkodni a víz, az élelem és a felvigyázás miatt. Az Ígéret földjéről visszatérő 12 kém közül 10 kémnek a lehangoló beszámolója megijesztette őket. Ahogyan a Zsoltárok 106:24 mondja, ilyen körülmények között „nem hittek az ő [Isten] igéretének”. Vissza akartak menni Egyiptomba (4Mózes 14:1–4). Akármilyen hitük volt is, csak akkor kelt életre, amikor az isteni erő valamilyen rendkívüli megnyilvánulását látták. Nem jártak továbbra is Istennel. Ennek következményeként ezek az izraeliták nem léptek be az Ígéret földjére (Zsoltárok 95:10, 11).
5. Hogyan függ össze a 2Korinthus 13:5 és a Példabeszédek 3:5, 6 az Istennel való járással?
5 A Biblia így buzdít minket: „Mindig vizsgáljátok meg, vajon a hitben vagytok-e, mindig próbáljátok meg magatokat, hogy mik vagytok” (2Korinthus 13:5, NW). A ’hitben lenni’ azt jelenti, hogy a keresztény hitnézetek egészéhez ragaszkodunk. Ez létfontosságú, ha szeretnénk sikeresen Istennel járni életünk minden napján. Ahhoz hogy Istennel járjunk, a hit tulajdonságát is gyakorolnunk kell, teljes mértékben bízva Jehovában (Példabeszédek 3:5, 6). Számos kelepce és csapda van, amely tőrbe ejtheti azokat, akik nem cselekszenek így. Többek között milyen csapdák ezek?
Kerüld az elbizakodottság csapdáját
6. Mit tud minden keresztény a paráznaságról és a házasságtörésről, és mit éreznek e bűnök felől?
6 Aki csak tanulmányozta a Bibliát, átadta az életét Jehovának, és megkeresztelkedett, az tudja, hogy Isten Szava elítéli a paráznaságot és a házasságtörést (1Thessalonika 4:1–3; Zsidók 13:4). Ők egyet is értenek ezzel, és igyekeznek ezzel összhangban élni. Ennek ellenére a nemi erkölcstelenség továbbra is Sátán egyik leghatékonyabb csapdája. Miért?
7. Hogyan keveredtek az izraelita férfiak olyan viselkedésbe Moáb mezején, amelyről tudták, hogy helytelen?
7 Akik ilyen erkölcstelen viselkedésbe keverednek, eleinte talán nem tervezik, hogy ilyesmit tesznek. Valószínűleg ez így volt az izraelitákkal is Moáb mezején. A pusztai élettől kifáradt izraeliták eleinte talán barátságosnak és vendégszeretőnek találták a moábita és midiánita nőket, akik elcsábították őket. De mi történt, amikor az izraeliták elfogadták a meghívást, hogy társuljanak egy olyan néphez, amely Baált szolgálja és nem Jehovát, egy olyan néphez, amely megengedte, hogy a leányai (még az előkelő családokból valók is) nemi kapcsolatot létesítsenek férfiakkal, akikkel nincsenek összeházasodva? Amikor Izráel táborában a férfiak kezdték kívánatosnak tartani a társaságukat, akkor arra csábították őket, hogy olyasmit tegyenek, amiről tudták, hogy helytelen, és ez az életükbe került (4Mózes 22:1; 25:1–15; 31:16; Jelenések 2:14).
8. Mi vihet egy keresztényt nemi erkölcstelenségre napjainkban?
8 Mi miatt eshet valaki hasonló csapdába napjainkban? Lehet, hogy tudja, milyen súlyos a nemi erkölcstelenség, de ha nem ismeri fel az elbizakodottság veszélyét, akkor talán hagyja, hogy olyan helyzetbe keveredjen, amelyben a helytelenség elkövetésére hívó csábítás felülkerekedik az értelmén (Példabeszédek 7:6–9, 21, 22; 14:16).
9. Milyen szentírási figyelmeztetések óvhatnak meg minket az erkölcstelenségtől?
9 Magyarán Isten Szava arra figyelmeztet minket, ne kezdjünk el tévesen úgy gondolkodni, hogy elég erősek vagyunk, és a rossz társaságok nem hatnak ránk rombolóan. Ez olyan tévéműsorok nézésére is vonatkozik, amelyek erkölcstelen emberek életéről szólnak, valamint az olyan folyóiratok olvasására, amelyek erkölcstelen vágyakat keltenek bennünk (1Korinthus 10:11, 12; 15:33). Még keresztény hittársaink társasága is komoly bajokat okozhat, ha nem megfelelő körülmények között vagyunk együtt. A nemek közötti vonzalom erős. Jehova szervezete ezért szerető aggodalommal óva int minket attól, hogy kettesben legyünk a nyilvánosságtól félreeső helyen egy olyan más nembeli személlyel, aki nem a házastársunk, és nem családtag. Ahhoz, hogy továbbra is együtt járjunk Istennel, el kell kerülnünk az elbizakodottság csapdáját, és meg kell fogadnunk Isten figyelmeztető tanácsát (Zsoltárok 85:8).
Ne engedd, hogy az emberektől való félelem uraljon
10. Hogyan vethet tőrt „az emberektől való félelem”?
10 Egy másik veszélyt a Példabeszédek 29:25 tár fel; itt ez áll: „Az emberektől való félelem tőrt vet.” A vadász gyakran hurkot használ csapdaként, amely az állat nyakára szorul, vagy egy kötelet, amelybe belegabalyodik a lába (Jób 18:8–11). Az emberektől való félelem hasonló módon szinte fojtogat minket, és nem tudunk bátran úgy beszélni és viselkedni, ahogy Istennek tetszik. Természetes, hogy szeretnénk mások kedvében járni, és nem keresztényi, ha érzéketlenül figyelmen kívül hagyjuk, mit gondolnak mások. De kiegyensúlyozottságra van szükség. Ha az emberek esetleges reagálása miatti aggodalom arra késztet valakit, hogy olyasmit tegyen, amit Isten megtilt, vagy hogy ne tegyen meg olyasmit, amit Isten Szava parancsol, akkor az az illető csapdába került.
11. a) Mi véd meg minket attól, hogy engedjünk az emberektől való félelemnek? b) Hogyan segítette Jehova azokat a szolgáit, akik az emberektől való félelem miatt küszködtek?
11 Az ilyen csapdától nem a velünk született hajlam óv meg, hanem az, ha ’bízunk az Úrban’ (Példabeszédek 29:25b). Még a félénk természetű ember is bátornak és állhatatosnak bizonyulhat, ha Istenben bízik. Míg a dolgok e sátáni rendszerének a nyomása nehezedik ránk mindenfelől, óvatosnak kell lennünk, nehogy az emberektől való félelem csapdájába essünk. Illés próféta ugyan nagyszerű hírt szerzett magának bátor szolgálatával, de amikor Jézabel megfenyegette, hogy megöleti, félve elmenekült (1Királyok 19:2–18). Péter apostol nyomás alatt félelmében tagadta, hogy ismeri Jézus Krisztust, és évekkel később is a félelem miatt viselkedett ellentétesen azzal, amit a hit megkívánt volna (Márk 14:66–71; Galátzia 2:11, 12). De Illés is, és Péter is elfogadta a szellemi segítséget, és bízva Jehovában továbbra is Istennek elfogadható módon végezte szolgálatát.
12. Milyen modernkori példák mutatják, hogyan kaptak segítséget egyesek, hogy a félelem ne tartsa vissza őket annak cselekvésétől, ami tetszik Jehovának?
12 Jehova sok mai szolgája is megtanulta, hogyan szabadulhat ki a félelem csapdájából. Egy tizenéves Tanú Guyanában elismerte: „Az iskolában erősen kell küzdenem, hogy ellenálljak a társaimtól jövő nyomásnak.” Még azért hozzáfűzte: „De a Jehovába vetett hitem is erős.” Amikor a tanára az egész osztály előtt gúnyolta a hitéért, ez a lány csendesen Jehovához imádkozott. Később négyszemközt tapintatosan tanúskodott a tanárának. Egy fiatalember, aki tanulmányozta, mit kíván meg Jehova, amikor Beninben ellátogatott a szülővárosába, elhatározta, hogy megszabadul egy bálványtól, melyet az édesapja faragott neki. A fiatalember tudta, hogy a szobor élettelen, és nem félt tőle, de azzal is tisztában volt, hogy a dühödt falubeliek valószínűleg meg akarják majd ölni. Imádkozott Jehovához, és éjjel elvitte a bálványt a bozótosba, és megszabadult tőle. (Vesd össze: Bírák 6:27–31.) Amikor egy nő a Dominikai Köztársaságban elkezdte szolgálni Jehovát, a férje követelte, hogy válasszon: vagy ő, vagy Jehova. A férfi válással fenyegette. Vajon a félelem miatt elhagyta hitét? Az asszony ezt felelte: „Ha hűtlenségről volna szó, szégyelleném magam, de azért, mert Jehova Istent szolgálom, nem szégyellem magam!” Továbbra is az Istennel járt, és idővel a férje is csatlakozott hozzá Jehova akaratának a cselekvésében. Ha teljes mértékben bízunk égi Atyánkban, mi is elkerülhetjük, hogy az emberektől való félelem visszafogjon minket annak cselekvésétől, amiről tudjuk, hogy tetszik Jehovának.
Ne kicsinyeljük le a tanácsot
13. Milyen csapdára figyelmeztet minket az 1Timótheus 6:9?
13 A vadászok csapdái közül némelyiket úgy készítették, hogy mindenféle állatot megfogjon, amelyik arra vetődik, de más csapdák megtévesztő, vonzó csalikkal csalogatják az állatokat. Sok embernél ilyen a gazdagság (Máté 13:22). A Biblia az 1Timótheus 6:8, 9-ben arra buzdít minket, hogy elégedjünk meg azzal, ha van élelmünk és ruházatunk. Majd így figyelmeztet: „A kik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik.”
14. a) Mi akadályozhat meg valakit abban, hogy megszívlelje a tanácsot, hogy elégedjen meg azzal, ha van élelme és ruházata? b) A gazdagság helytelen meghatározása hogyan idézheti elő valakinél, hogy lekicsinyelje az 1Timótheus 6:9-ben feljegyzett tanácsot? c) Hogyan vakíthat meg némelyeket „a szemek kívánsága”, hogy ne lássák a rájuk váró csapdát?
14 Sokan e figyelmeztetés ellenére is csapdába esnek, mert úgy vélik, rájuk nem vonatkozik ez a tanács. Miért? Vajon lehetséges, hogy a büszkeség arra viszi őket, hogy kitartóan olyan életformához ragaszkodjanak, amely az „élelemnél és a ruházatnál” többet kíván meg, pedig a Biblia arra buzdít minket, hogy elégedjünk meg ezekkel? Talán lekicsinylik a Biblia figyelmeztetését, mert úgy értelmezik a gazdagságot, hogy a nagyon tehetős embereknek van részük benne? A Biblia egyszerűen szembeállítja a meggazdagodásra való törekvést azzal, ha megelégszünk az élelemmel és a ruházattal. (Vesd össze: Zsidók 13:5.) Vajon „a szemek kívánsága” — az a kívánságuk, hogy megkaphassák, amit látnak, még azon az áron is, hogy feláldozzák ezért a szellemi törekvéseiket is — arra viszi őket, hogy az igaz imádat érdekeit a második helyre tegyék? (1János 2:15–17; Aggeus 1:2–8). Mennyivel boldogabbak azok, akik igazán megszívlelik a Biblia tanácsát, és Istennel járnak, Jehova szolgálatát téve életük középpontjába!
Küzdjünk meg sikeresen az élet aggodalmaival
15. Milyen körülmények okoznak érthető módon aggodalmat sokaknak Jehova népéből, és milyen csapdával legyünk elővigyázatosak, ha ilyen nyomás alatt állunk?
15 A meggazdagodás elhatározásánál általánosabb aggodalmaskodás az, hogy meg kell szerezni az élet fenntartásához szükséges dolgokat. Jehova sok szolgája úgy él, hogy minimális anyagiakkal rendelkezik. Sok órán át keményen dolgoznak, hogy meglegyen a feltétlenül szükséges ruházat, a családjuknak legyen hol lehajtania a fejét, s legyen legalább egy kevés étel aznapra. Mások amiatt küszködnek, hogy vagy ők, vagy a családjukból valaki beteg vagy idősödik. Milyen könnyű volna engedni, hogy az ilyen körülmények ’elfojtsák’ életükből a szellemi érdekeket! (Máté 13:22).
16. Hogyan segít nekünk Jehova megbirkózni az életben adódó nyomásokkal?
16 Jehova szerető módon beszél nekünk arról, micsoda megkönnyebbülést fogunk majd átélni a messiási Királyság idején (Zsoltárok 72:1–4, 16; Ésaiás 25:7, 8). Abban is segít nekünk, hogy most meg tudjunk birkózni az életben adódó nyomásokkal, tanácsot adva, hogyan tartsuk meg a fontossági sorrendet (Máté 4:4; 6:25–34). Jehova megnyugtat az arról készített feljegyzések által, hogy miként segítette a múltban szolgáit (Jeremiás 37:21; Jakab 5:11). Megerősít minket azzal a tudattal, hogy bármilyen megpróbáltatás érjen is minket, ő mindig szeretni fogja lojális szolgáit (Róma 8:35–39). Jehova kijelenti azoknak, akik belé vetik bizalmukat: „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled” (Zsidók 13:5).
17. Mondj példákat arra, hogyan voltak képesek némelyek arra, hogy mindig Istennel tudjanak járni, még akkor is, amikor súlyos megpróbáltatásokat éltek át.
17 Megerősödve ennek tudatában az igaz keresztények továbbra is inkább Istennel járnak, s nem fordulnak a világias szokások felé. Sok országban általánosan bevett világi filozófia a szegények körében, hogy nem lopás, ha olyan valakitől vesznek el valamit, akinek sok van, hogy enni adhassanak a családjuknak. De akik hitben járnak, azok elvetik az ilyen nézetet. Értékesebb számukra Isten helyeslése mindezeknél, és rá tekintenek, hogy jutalmazza meg becsületes viselkedésüket (Példabeszédek 30:8, 9; 1Korinthus 10:13; Zsidók 13:18). Indiában egy özvegyasszony azt tapasztalta, hogy a munkára való hajlandóság leleményességgel párosulva segít neki a küzdelemben. Nem volt bosszús helyzete miatt, hanem inkább tudatában volt annak, hogy ha Isten Királyságát és igazságosságát teszi első helyre az életében, akkor Jehova megáldja az arra tett erőfeszítéseit, hogy beszerezze a szükséges dolgokat magának és a fiának (Máté 6:33, 34). A földön mindenfelé több ezer ember azt bizonyítja, hogy bármilyen megpróbáltatást kell esetleg átélnie, Jehova a menedéke és az erőssége (Zsoltárok 91:2). Ez rád is igaz?
18. Mi a nyitja annak, hogy elkerüljük Sátán világának a csapdáit?
18 Amíg a dolgoknak ebben a rendszerében élünk, mindig lesznek csapdák, amelyeket kerülnünk kell (1János 5:19). A Biblia megmutatja, melyek ezek, és rámutat, hogyan kerüljük el őket. Akik igazán szeretik Jehovát, és egészséges félelmet éreznek amiatt, nehogy a nemtetszését vonják magukra, azok sikeresen kikerülhetik az ilyen csapdákat. Ha ’továbbra is szellem szerint járnak’, nem adják meg magukat a világias szokásoknak (Galátzia 5:16–25, NW). Az a nagyszerű kilátás vár mindazokra, akik a Jehovával való kapcsolatukra építik az életüket, hogy Istennel járhatnak, és bensőséges kapcsolatban lehetnek vele örökké (Zsoltárok 25:14).
Milyen magyarázatot fűznél hozzá?
◻ Miért lehet csapda az elbizakodottság?
◻ Mi védhet meg attól, hogy az emberektől való félelem uraljon minket?
◻ Mi miatt mulaszthatjuk el megfogadni a gazdagság iránti törekvés veszélyével kapcsolatos tanácsot?
◻ Mi teheti lehetővé, hogy ne essünk az életben felmerülő aggodalmaskodás csapdájába?
[Kép a 16–17. oldalon]
Sokan egész életükben Istennel járnak