Föld — Miért létezik?

Van egy kérdés, amelyet figyelembe kell vennünk: Vajon gyönyörű bolygónk egy intelligens Teremtő műve, akinek szándéka van a földdel és a rajta élő emberekkel? Ha kielégítő választ kapunk erre a kérdésre, az segítségünkre lehet abban, hogy lássuk, mit tartogat a jövő bolygónk számára.

SOK tudós, aki mélyrehatóan tanulmányozta a világegyetemet és földünket, látta, hogy a bizonyítékok egy Teremtő létezésére mutatnak, arra, hogy Isten áll mindezek mögött. Figyeld meg csupán egy tudós megjegyzését:

Paul Davies professzor ezt írja az Isten gondolatai című könyvben: „egy rendezett, következetes Világegyetem, amely tartós, szervezett, bonyolult szerkezeteket tartalmaz, roppant sajátos természeti törvényeket és feltételeket igényel.”

Miután beszél számos „véletlen”-ről, melyeket asztrofizikusok és mások jegyeztek meg, Davies professzor hozzáteszi: „Összességükben ezek hatásosan bizonyítják, hogy az élet általunk ismert formája rendkívül érzékenyen függ a természeti törvények alakjától, továbbá a részecsketömegek, hatóerők stb. értékeinek látszólag teljesen véletlenszerű alakulásától . . . Elég az hozzá, hogy amennyiben Istent játszanánk, és ötletszerű gombnyomogatással választanánk ki ezeknek a mennyiségeknek az értékeit, azt találnánk, hogy akárhogy is babrálnánk a gombokkal, az esetek döntő többségében lakhatatlan világegyetemet teremtenénk. Úgy tűnik, e gombok működésének végtelen pontossággal kell összehangolódnia, ha egy életet kivirágoztató világegyetemet akarunk . . . nagy horderejű tény, hogy még a körülmények igen csekély változásai is megfigyelhetetlenné tennék a Világegyetemet.”

Ez azt jelzi sokaknak, hogy földünket a világegyetem többi részével együtt egy céltudatos Teremtő alkotta. Ha ez így van, meg kell tudnunk, egyáltalán miért alkotta a földet. Arról is meg kell győződnünk, ha tehetjük, hogy mi a szándéka a földdel. Ezzel kapcsolatban úgy tűnik, van egy különös ellentét. Az ateizmus széles körű népszerűsége ellenére meglepően sok ember megmarad egy intelligens Teremtőbe vetett hit mellett. A kereszténység legtöbb egyháza névlegesen beszél ugyan világegyetemünk Mindenható Istenéről és Teremtőjéről. Mégis, ezek az egyházak nemigen beszélnek bizakodóan és meggyőződéssel Isten szándékáról a föld jövőjére vonatkozóan.

Mit mond a Biblia?

Logikus, hogy az információ olyan forrásához kell fordulnunk, amely felől széles körben elfogadott, hogy a Teremtőtől származik. Ez a forrás a Biblia. Ebben az egyik legegyszerűbb és legvilágosabb állítás földünk jövőjéről a Prédikátor 1:4-ben található. Itt ezt olvashatjuk: „Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.” A Biblia nyíltan beszél arról, miért teremtette Jehova Isten a földet. Arra is rámutat, hogy pont megfelelően helyezte el a világegyetemben és napunkhoz viszonyítva ahhoz, hogy az élet fennmaradjon rajta. A Mindenható Isten arra ihlette az ókori prófétát, Ésaiást, hogy a következőket írja le: „így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!” (Ésaiás 45:18).

De mit mondjunk arról, hogy az ember olyan eszközöket fejlesztett ki, amelyekkel minden életet elpusztíthat a földön? Felülmúlhatatlan bölcsességében Isten kijelenti, hogy közbe fog lépni, mielőtt az emberiség minden életet elpusztítana bolygónkon. Figyeld meg a következő megnyugtató ígéretet a Biblia utolsó könyvéből, a Jelenésekből: „megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és a kik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, a kik a földet pusztítják” (Jelenések 11:18).

Jehova feltárja előttünk, mi volt az eredeti szándéka azzal, hogy megteremtette a földet, ezt az ékszert a világegyetemben — ahogyan egy űrhajós a föld körül keringve nevezte azt. Isten szándéka az volt, hogy világméretű paradicsommá legyen, benépesítve emberekkel — férfiakkal és nőkkel —, akik kényelmesen elférnek, valamint békében és harmóniában élnek. Úgy rendezte, hogy a bolygó fokozatosan legyen benépesítve azáltal, hogy lehetővé tette az első emberpárnak, hogy utódokat hozzanak létre. Az első emberpár örömére és gyönyörűségére Jehova a földön egy kis területen paradicsomi állapotokat alakított ki. Ahogy egyre több emberi család jött volna létre, az évek és évszázadok folyamán, az Éden-kert fokozatosan kiterjedt volna egészen addig, amíg az 1Mózes 1:28-ban írtak be nem teljesednek: „monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá.”

Ahogyan napjainkban látjuk a földnek és lakóinak szomorú helyzetét, vajon ez azt jelenti, hogy Isten eredeti szándéka a földre vonatkozóan kudarcot vallott? Vagy megváltoztatta szándékát, és úgy döntött, hogy az emberiség önfejűsége miatt hagyni fogja, hogy a bolygó teljesen elpusztuljon, és inkább úgyszólván, mindent újrakezd? Nem, biztosak lehetünk abban, hogy egyik feltevés sem igaz. A Biblia elmondja nekünk, hogy bármi legyen is Jehova szándéka, annak végül meg kell valósulnia; bármit határoz is el, azt egyetlen személy vagy előre nem látott esemény sem akadályozhatja meg. Erről biztosít minket: „Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem” (Ésaiás 55:11).

Isten szándéka félbeszakadt, de nem változott meg

Ádám és Éva lázadásával és az Éden-kertből való kiűzetésével nyilvánvaló volt, hogy Isten szándéka egy paradicsomi földre vonatkozóan nélkülük fog megvalósulni. Azonban Jehova már ott, és akkor jelezte, hogy néhány leszármazottjuk végrehajtja majd eredeti parancsát. Igaz, ehhez idő kell, talán évszázadok is, de semmi utalás nincs arra vonatkozóan, hogy mennyi időt vett volna igénybe az eredeti parancs teljesítése, ha Ádám is, és Éva is tovább éltek volna tökéletességben. Tény, hogy Krisztus Jézus Millenniumi Uralma végére — kicsivel több mint ezer év múlva — az édeni paradicsomi állapotok az egész földre kiterjednek majd, és a Föld be lesz népesítve az első emberpár békés és boldog leszármazottaival. Valóban, örökre igazolva lesz Jehova képessége, mint aki a tévedhetetlen Szándékozó!

Akkor beteljesednek azok az izgalmas próféciák, amelyeket Isten oly hosszú idővel ezelőtt ihletett. Dicsőségesen beteljesednek az olyan írásszövegek, mint például az Ésaiás 11:6–9: „lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat; a tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik; és gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét: Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.”

A gyenge egészség és az átmeneti betegségek a múlté lesznek, és maga a halál is. Lehet-e bármi is annál világosabb, mint azok az egyszerű szavak, melyek a Biblia utolsó könyvében találhatók? „Az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21:3, 4).

Igen, bizakodók lehetünk — gyönyörű bolygónk, a Föld megmarad. Bárcsak neked is kiváltságod lenne, hogy túléld a dolgok e gonosz rendszerének — és minden, földet pusztító szokásának — a végét. Az a tiszta, új világ, melyet Isten hoz létre, már a küszöbön áll. És sok szeretett hozzátartozónk tér vissza majd a halálból a feltámadás csodája által (János 5:28, 29). Igen, földünk megmarad, és mi is megmaradhatunk rajta, és élvezhetjük azt.