Tanuljunk a múlt hibáiból
Teremtőnk erkölcsi törvényei örök érvényűek és megváltoztathatatlanok. Ezért a Galátzia 6:7-ben található alapelv napjainkra is vonatkozik: „a mit vet az ember, azt aratándja is.” Igaz, valaki tagadhatja, hogy számadással tartozik Istennek, de attól még az isteni törvény állandó marad. Így végül is egyetlen ember sem mentesül tetteinek következményei alól.
Mit mondhatunk egy olyan személyről, aki önfejű életet él, azután pedig megváltozik, és Isten szolgája lesz? Lehet, hogy továbbra is korábbi életformájának a következményeivel kell élnie. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Isten nem bocsátott meg neki. Dávid király házasságtörő kapcsolata Bethsabéval sok szerencsétlenséget hozott az életébe. Ezt nem kerülhette el. De megbánást tanúsított, és elnyerte Isten bocsánatát (2Sámuel 12:13–19; 13:1–31).
Érezted magad valaha is elcsüggedtnek, amikor az elkövetett hibáid következményeitől szenvedtél? Ha helyes módon tekintjük, a sajnálat érzése emlékeztethet minket arra, hogy ’vigyázzunk, ne pártoljunk a bűnhöz’ (Jób 36:21). Igen, a sajnálat érzése segíthet elkerülnünk, hogy ismét helytelenséget kövessünk el. És ami ennél is jobb, Dávid a tapasztalatot, melyet a bűn elkövetéséből szerzett, nem csupán saját javára, hanem mások javára is felhasználta. Ezt mondta: „Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád” (Zsoltárok 51:15).
[Képek a 7. oldalon]
Dávid tanult a Bethsabéval elkövetett bűnéből