Mennyire erős a feltámadásba vetett hited?
„Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él” (JÁNOS 11:25).
1., 2. Miért van Jehova imádóinak szükségük arra, hogy bízzanak a feltámadás reménységében?
MENNYIRE erős a feltámadásba vetett reménységed? Megerősít, hogy ne félj a haláltól, és vigasztal, ha a halál miatt elveszítesz olyanokat, akiket szeretsz? (Máté 10:28; 1Thessalonika 4:13). Hasonlítasz Isten sok régen élt szolgájára, aki rabbilincset, ostorozásokat, csúfolódást, kínszenvedést állt ki, és akit a feltámadásba vetett hit erősített meg? (Zsidók 11:35–38).
2 Igen, Jehova őszinte imádóinak egyáltalán nem szabad kételkedniük abban, hogy lesz feltámadás, és ennek a meggyőződésüknek hatással kell lennie arra, ahogyan az életüket élik. Csodálatos élmény elgondolkodni azon, hogy az Istennek megfelelő időben a tenger, a halál és a Hadész kiadja a halottakat, akik bennük vannak, és ezeknek a feltámadottaknak kilátásuk nyílik arra, hogy örökké éljenek egy paradicsomi földön (Jelenések 20:13; 21:4, 5).
Kételyek a jövőbeni életet illetően
3., 4. Mit hisznek még mindig sokan a túlvilágról?
3 A kereszténység már régóta azt tanítja, hogy van élet a halál után. Egy folyóirat egyik cikke ezt írta: „A keresztények korszakokon át próbálkoztak mindenfélével a jelenlegi élet csalódásai és szenvedései miatt, egy másik életre, egy békés, elégedett, beteljesült és boldog életre tekintve” (U.S. Catholic). Bár számos keresztény országban az emberek elvilágiasodtak, és egy kissé cinikussá váltak a vallással szemben, sokan mégis úgy érzik, valaminek kell lennie a halál után. De nem csak ebben bizonytalanok.
4 A Time folyóirat egyik cikke megjegyezte: „Az emberek még mindig hisznek benne [a túlvilágban]: csupán az az elképzelésük vált ködössé, hogy mit is foglal ez magában pontosan, és jóval kevesebbszer hallanak róla lelkészeiktől.” Miért beszélnek a papok kevesebbet a túlvilágról, mint régebben? Jeffrey Burton Russell hittudós ezt mondja: „Szerintem [a papok] szeretnék távol tartani magukat ettől a témától, mivel úgy érzik, az általános szkepticizmus falát kell lerombolniuk.”
5. Hogyan tekintik ma sokan a pokoltűz tantételét?
5 Sok egyházban a túlvilág egy mennyet és egy tüzes poklot foglal magában. S ha a papok kelletlenül beszélnek a mennyről, még kelletlenebbül beszélnek a pokolról. Egy újságcikk ezt írta: „Napjainkban még azok az egyházak is, amelyek hisznek a fizikai pokol örök büntetésében . . ., csekély jelentőséget tulajdonítanak ennek a fogalomnak.” Igen, a legtöbb modern teológus nem hiszi többé, hogy a pokol a gyötrelem szó szerinti helye, mint ahogyan azt a középkorban tanították. A pokolnak inkább egy „emberibb” formáját kedvelik. A modern oktatás hívei közül sokak szerint a bűnözőket a pokolban nem gyötrik a szó szoros értelmében, hanem azért szenvednek, mert „szellemileg el vannak választva Istentől”.
6. Hogyan bizonyosodik be némelyek előtt, hogy hitük hiányos, amikor tragédia éri őket?
6 Ha enyhítenek az egyház tantételén, nehogy megsértsék a modern korra jellemző érzékenységet, az segíthet némelyeknek elkerülni a népszerűtlenséget, de ez az őszinte templomba járók millióit kétségek között hagyja, hogy miben is higgyenek. Ezért amikor szemtől szembe kerülnek a halállal, gyakran azt veszik észre, hogy nincs hitük. Hasonlóan vélekednek, mint az az asszony, aki több családtagját is elvesztette egy tragikus baleset következtében. Amikor megkérdezték, hogy vallásos hite enyhülést hozott-e neki, tétován így felelt: „Azt hiszem.” De még ha határozottan válaszolta volna is, hogy vallásos hite segített neki, hosszú távon milyen haszna származna belőle, ha hite nem megalapozott? Ez fontos szempont, mivel az az igazság, hogy amit a legtöbb egyház tanít a jövőbeni életről, az egészen más, mint amit a Biblia tanít.
A kereszténység nézete a halál utáni életről
7. a) Milyen hitnézet közös a legtöbb egyházban? b) Mit írt egy teológus a halhatatlan lélek tantételéről?
7 A különbségeket leszámítva szinte mindegyik keresztény felekezet egyetért abban, hogy az embereknek halhatatlan lelkük van, amely túléli a test halálát. A legtöbben azt hiszik, hogy ha egy személy meghal, a lelke a mennybe mehet. Némelyek attól félnek, hogy a lelkük esetleg a tüzes pokolba vagy a tisztítótűzbe kerülhet. De a halhatatlan lélek elképzelése központi gondolat a jövőben elkövetkező életről alkotott nézetükben. Oscar Cullmann teológus egy könyv egyik tanulmányában ehhez fűzött észrevételt. Ezt írta: „Ha megkérdeznénk ma egy átlagos keresztényt . . ., véleménye szerint mit tanít az Újszövetség az ember halál utáni sorsáról, néhány kivétellel biztos ezt a választ kapnánk: »A lélek halhatatlanságát.«” Cullmann azonban hozzáfűzte: „Ez a széles körben elfogadott gondolat a kereszténység félreértései közül az egyik legnagyobb” (Immortality and Resurrection). Cullmann megjegyezte, hogy amikor ezt először mondta, nagy felháborodást váltott ki. Pedig igaza volt.
8. Milyen reményt helyezett Jehova az első férfi és nő elé?
8 Jehova Isten nem úgy teremtette meg az embereket, hogy a mennybe menjenek haláluk után. Eredeti szándékában egyáltalán nem volt benne, hogy meghaljanak. Ádámot és Évát tökéletesnek teremtette, és lehetőséget adott nekik arra, hogy töltsék be a földet igazságos utódokkal (1Mózes 1:28; 5Mózes 32:4). Ősszüleinknek azt mondták, hogy csak akkor halnak meg, ha nem engedelmeskednek Istennek (1Mózes 2:17). Ha engedelmesek maradtak volna égi Atyjuk iránt, tovább élhettek volna a földön, örökké.
9. a) Mi az igazság az ember lelkét illetően? b) Mi történik a lélekkel, amikor meghal?
9 Sajnos azonban Ádám és Éva nem engedelmeskedett Istennek (1Mózes 3:6, 7). Pál apostol leírta, milyen tragikus következményei lettek ennek: „egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek” (Róma 5:12). Ádám és Éva nem éltek örökké, hanem meghaltak. Mi történt ekkor? Vajon halhatatlan lelkük volt, amelyet ekkor a bűnük miatt a tüzes pokolba lehetett juttatni? Nem, a Biblia azt mondja, hogy Ádám korábban, amikor megteremtették, ’élő lélek lett’ (1Mózes 2:7). Az ember nem kapott lelket, hanem lélek, vagyis élő személy lett (1Korinthus 15:45). Nos, nemcsak Ádám volt „élő lélek”, hanem — amint azt a héber nyelvezet mutatja, melyen a Mózes első könyve is íródott — az alacsonyabb rendű állatok is ’élő lelkek’! (1Mózes 1:24, Komáromi fordítás). Amikor Ádám és Éva meghalt, halott lélekké vált. Végül pontosan az történt velük, amit Jehova megmondott Ádámnak: „Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz” (1Mózes 3:19).
10., 11. Mit ismer el egy enciklopédia arról, hogy mit tanít a Biblia a lélekről, és mennyiben egyezik ez meg azzal, amit a Biblia mond?
10 Egy vallási enciklopédia lényegében egyetért ezzel. A „Lélek (a Bibliában)” címszónál ezt írja: „Az Ósz-ban [»Ószövetségben« vagy Héber Iratokban] nincs meg a test és a lélek kettőssége [két részre oszthatósága]” (New Catholic Encyclopedia). Még hozzáteszi, hogy a Bibliában a „lélek” szó „soha nem jelenti a testtől vagy az egyéntől elhatárolható lelket”. Igen, a lélek gyakran „magát az egyént jelenti, akár állatról, akár emberről van szó”. Az ilyen pártatlanság felüdítő, de csupán csodálkozhatunk azon, hogy vajon, úgy általában, miért nem tudatták ezeket a tényeket a templomba járókkal.
11 Mennyi aggodalomtól és félelemtől megóvhatták volna magukat a templomba járók, ha tudták volna az egyszerű bibliai igazságot: ’amely lélek vétkezik, annak meg kell halnia’, nem pedig a pokolban szenvednie! (Ezékiel 18:4). Ez ugyan teljesen más, mint amit a kereszténység tanít, de teljes mértékben megegyezik azzal, amit a bölcs férfiú, Salamon ihletés alatt mondott: „az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé [ebben az életben]; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett. Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban [az emberiség közös sírjában], a hová menendő vagy” (Prédikátor 9:7, 12).
12. Honnan vette a kereszténység a lélek halhatatlanságának a tanítását?
12 Miért tanít a kereszténység olyasmit, ami ennyire eltér attól, amit a Biblia mond? Egy vallási enciklopédia a „Lélek, ember, halhatatlanság” címszó alatt azt mondja, hogy a korai egyházatyák nem a Bibliában találtak valamit a halhatatlan lélekbe vetett hit alátámasztására, hanem „a költőknél, filozófusoknál és a görög gondolatok általános hagyományában . . . A skolasztikusok később jobban szerettek Platónra vagy Arisztotelész alapelveire utalni” (New Catholic Encyclopedia). Kijelenti, hogy a „platóni és neoplatóni gondolatok” — ideértve a halhatatlan lélekbe vetett hitet is — végül még „a keresztény teológia alapvető tanításaira is hatással voltak”.
13., 14. Miért nem ésszerű azt remélni, hogy pogány, görög filozófusok világosítanak fel a reménységről?
13 Vajon, akik keresztényeknek tartották magukat, pogány, görög filozófusokhoz kellett fordulniuk, hogy megtudjanak valamit egy olyan alapvető dologról, amilyen a halál utáni élet reménysége? Természetesen nem. Amikor Pál a Görögországban, Korinthusban élő keresztényeknek írt, ezt mondta: „e világ bölcsesége bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban. És ismét: Ismeri az Úr a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók” (1Korinthus 3:19, 20). Az ókori görögök bálványimádók voltak. Hogyan lehettek akkor az igazság forrásai? Pál megkérdezte a korinthusiakat: „mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek” (2Korinthus 6:16).
14 A szent igazságokat eleinte Izráel nemzetén keresztül jelentették ki (Róma 3:1, 2). I. sz. 33 után az első századi felkent keresztény gyülekezeten keresztül. Pál az első századi keresztényekről szólva ezt mondta: „Nekünk azonban az Isten kijelentette [amiket az őt szeretőknek készített] az ő Lelke [Szelleme, Vida fordítás] által” (1Korinthus 2:10; lásd még: Jelenések 1:1, 2). A kereszténységnek a lélek halhatatlanságára vonatkozó tantétele görög filozófiából származik. Nem az Izráelnek adott isteni kinyilatkoztatások által jelentették ki, és nem is a felkent keresztények első századi gyülekezetén keresztül.
Igazi reménység a halottak számára
15. Jézus szerint mi az igazi reménység a halottak számára?
15 Ha nincs halhatatlan lélek, akkor mi az igazi reménység a halottak számára? Természetesen a feltámadás, amely a Biblia központi tantétele, és igazán csodálatos isteni ígéret. Jézus a feltámadás reménységét kínálta fel, amikor ezt mondta barátjának, Márthának: „Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él” (János 11:25). Jézusban hinni azt jelenti, hogy a feltámadásban hiszünk és nem a halhatatlan lélekben.
16. Miért ésszerű hinni a feltámadásban?
16 Jézus már korábban beszélt a feltámadásról, amikor ezt mondta néhány zsidónak: „Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijőnek” (János 5:28, 29). Amiről itt Jézus beszél, az egészen más, mint a halhatatlan lélek, mely túléli a test halálát, és egyenesen a mennybe megy. A jövőben fog elkövetkezni, hogy „kijőnek” a sírban lévő emberek, akik közül sokan évszázadokig, sőt évezredekig voltak a sírban. Ez azt jelenti, hogy a halott lelkek életre fognak kelni. Lehetetlen? Nem az Istennek, „a ki a holtakat megeleveníti, és azokat, a melyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket” (Róma 4:17). A szkeptikusok talán gúnyolódnak azon a gondolaton, hogy az emberek visszajönnek a halálból, pedig ez tökéletes összhangban van azzal a ténnyel, hogy „Isten szeretet”, és hogy „megjutalmazza azokat, a kik őt keresik” (1János 4:16; Zsidók 11:6).
17. Mit valósít majd meg Isten a feltámadás által?
17 Végtére is hogyan jutalmazhatná meg Isten azokat, akik ’híveknek bizonyultak mindhalálig’, ha nem kelti őket életre? (Jelenések 2:10). A feltámadás azt is lehetővé teszi Istennek, hogy megvalósítsa, amiről János apostol írt: „Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa” (1János 3:8). Még az Éden-kertben Sátán az egész emberi faj gyilkosává vált, amikor bűnbe és halálba vitte ősszüleinket (1Mózes 3:1–6; János 8:44). Jézus akkor kezdte el lerontani Sátán munkáit, amikor megfelelő váltságul adta tökéletes életét, megnyitva ezáltal az utat az emberiség számára, hogy megszabaduljon a bűn öröklött rabszolgaságától, mely Ádám szándékos engedetlenségének lett a következménye (Róma 5:18). Ha majd feltámadnak azok, akik az ádámi bűn miatt halnak meg, az további lerontása lesz az Ördög munkáinak.
Test és lélek
18. Hogyan reagált néhány görög filozófus Pál kijelentésére, hogy Jézus feltámadt, és miért?
18 Amikor Pál apostol Athénban volt, olyan tömegnek prédikálta a jó hírt, amelyben volt néhány görög filozófus is. Hallgatták, amint az egyetlen igaz Istenről beszél, és hogy megbánásra szólítja fel őket. De mi történt ezután? Pál így fejezte be beszédét: Isten „rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból”. Ezek a szavak kavarodást okoztak. „Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak” (Cselekedetek 17:22–32). Oscar Cullmann teológus megjegyzi: „A görögöknek, akik a lélek halhatatlanságában hittek, nehezebb lehetett elfogadniuk, amit a keresztények prédikáltak a feltámadásról, mint másoknak . . . A nagy filozófusok, Szókratész és Platón tanítását egyáltalán nem lehet összhangba hozni az Újszövetség tanításával.”
19. Hogyan próbálták meg a kereszténység teológusai összehangolni a feltámadás tanítását a halhatatlan lélek tantételével?
19 Az apostolok halála utáni nagy hitehagyást követően a teológusok mégis igyekeztek egybeolvasztani a feltámadás keresztény tanítását Platónnak a halhatatlan lélekbe vetett hitével. Idővel némelyek megegyeztek egy szokatlan megoldásban: a halál beálltával a lélek különválik (egyesek megfogalmazása szerint „megszabadul”) a testtől. Majd pedig R. J. Cooke könyve szerint az ítéletnapon „minden test újra egyesül a saját lelkével, és minden lélek a saját testével” (Outlines of the Doctrine of the Resurrection). Azt mondják, a feltámadás a test jövőben elkövetkező újraegyesítése a halhatatlan lelkével.
20., 21. Kik tanítják következetesen az igazságot a feltámadásról, és hogyan vált ez a javukra?
20 Ez a teória még mindig hivatalos tantétele a főbb egyházaknak. Bár ez az elképzelés talán logikusnak tűnik egy teológusnak, a legtöbb templomba járónak azonban idegen. Egyszerűen azt hiszik, hogy egyenesen a mennybe mennek, ha meghalnak. Éppen ezért egy folyóirat az 1995. május 5-ei számában John Garvey író a következő vádat hozta fel: „A legtöbb keresztény hite [a halál utáni életet illetően] úgy tűnik inkább közelebb áll a neoplatonizmushoz, mint bármihez, ami igazán keresztényi, és e hitnek nincsen bibliai alapja” (Commonweal). Igen, mivel a kereszténység papjai Platónnal cserélték fel a Bibliát, megfosztották nyájaikat a feltámadás bibliai reménységétől.
21 Ezzel szemben Jehova Tanúi elutasítják a pogány filozófiát, és ragaszkodnak a feltámadás bibliai tanításához. Ezt a tanítást épületesnek, megnyugtatónak és vigasztalónak tartják. A következő cikkekben meg fogjuk vizsgálni, menyire jól megalapozott és logikus a feltámadás bibliai tanítása azoknak is, akiknek földi a reménységük, és azoknak is, akiknek az a kilátásuk, hogy égi életre támadnak fel. Azt javasolnánk, hogy ezeknek a cikkeknek a megvizsgálásához felkészülésként olvasd el figyelmesen a Korinthusbeliekhez írt első levél 15. fejezetét.
Emlékszel rá?
◻ Miért fejlesszünk ki szilárd bizalmat a feltámadásban?
◻ Milyen kilátást helyezett Jehova Ádám és Éva elé?
◻ Miért nem logikus a görög filozófiában keresni az igazságot?
◻ Miért ésszerű reménység a feltámadás?
[Kép a 10. oldalon]
Ősszüleink a bűn elkövetésével elvesztették azt a reménységet, hogy örökké élhetnek a földön
[Kép a 12. oldalon]
Az egyházi tudósokat Platónnak a halhatatlan lélekbe vetett hite kezdte befolyásolni
[Forrásjelzés]
Musei Capitolini, Roma