Segítsünk az embereknek Jehovához közeledni!

„Senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam” (JÁNOS 14:6).

 1. Milyen parancsot adott a feltámasztott Jézus a tanítványainak, és mi lett az eredménye annak, hogy Jehova Tanúi ennek engedelmeskedtek?

JÉZUS KRISZTUS a következő parancsot adta követőinek: „tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében” (Máté 28:19). Az elmúlt tíz évben Jehova Tanúi jóval több mint hárommillió embernek segítettek Istenhez jönni, idővel pedig megkeresztelték őket annak jelképeként, hogy ezek az emberek átadták magukat Istennek az akarata cselekvésére. Mennyire boldogok vagyunk, hogy segíthettünk nekik Istenhez közeledni! (Jakab 4:8).

 2. Bár sok új személy keresztelkedik meg, mégis, mi történik?

² Néhány országban azonban, ahol sok új tanítványt kereszteltek meg, a Királyság-hírnökök számának a növekedése nem állt egyenes arányban az újonnan megkereszteltek számával. Természetesen ebből kiesik azoknak a száma, akik meghaltak, ami évente körülbelül 1 százalékot tesz ki. De az elmúlt néhány évben elég sokan hűtlenné váltak bizonyos okok miatt. Miért? Ez és a következő cikk azt fogja megvizsgálni, hogyan közeledhetnek az emberek Jehovához, és milyen lehetséges okok miatt esnek el némelyek.

Prédikálásunk célja

 3. a) Miben egyezik meg a Jézus tanítványainak adott megbízás a Jelenések 14:6-ban említett angyal megbízásával? b) Mi bizonyult hatékony módszernek arra, hogy felkeltsük az emberek érdeklődését a Királyság-üzenet iránt, de milyen gonddal nézünk szembe?

³ A „vég [ezen] idején” Jézus tanítványai azt a megbízatást kapták, hogy terjesszék az „igaz ismeretet” ’a királyságnak erről a jó híréről’ (Dániel 12:4, NW; Máté 24:14, NW). Megbízásuk megegyezik az angyaléval, akinél „vala az örökkévaló evangyéliom [jó hír, NW], hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek” (Jelenések 14:6). Ebben a világban, mely olyannyira elmerült a saját dolgaiban, általában az a leghatékonyabb módja annak, hogy felkeltsük az emberek érdeklődését Isten Királysága iránt, és hogy segítsünk nekik közeledni Jehovához, ha beszélünk nekik a paradicsomi földön való örökké tartó élet reménységéről. Ez érthető, de akik csakis azért csatlakoznak Isten népéhez, hogy bejuthassanak a Paradicsomba, azok nem vetették meg szilárdan a lábukat az élethez vezető keskeny út talaján (Máté 7:13, 14).

 4. Mi a célja prédikálómunkánknak Jézus és az ég közepén repülő angyal szerint?

⁴ Jézus kijelentette: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (János 17:3). Az ég közepén repülő angyal hirdeti az ’örökkévaló jó hírt’, és ezt mondja a földön lakóknak: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait” (Jelenések 14:7). Ebből tehát az következik, hogy a jó hír prédikálásának a végső célja, hogy segítsünk az embereknek Krisztus Jézus által Jehovához közeledni.

Szerepünk Jehova munkájában

 5. Pálnak és Jézusnak mely kijelentése mutatja, hogy a munka, melyet végzünk Jehováé, és nem a mienk?

⁵ Pál apostol a felkent keresztény társaihoz szólva beszél a „békéltetés szolgálatáról”, és elmondja, hogy Isten megbékélteti az embereket magával Jézus Krisztus váltságáldozata alapján. Pál azt mondja: „mintha Isten kérne mi általunk”, és hogy „Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel”. Milyen szívet melengető gondolat! Akár ’Krisztusért járunk követségben’ mint felkentek, akár földi reménységű küldöttek vagyunk, sose feledkezzünk meg róla, hogy ez Jehova munkája, nem pedig a mienk (2Korinthus 5:18–20). Igazából Isten az, aki vonzza az embereket, és tanítja azokat, akik Krisztushoz jönnek. Jézus kijelentette: „Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő” (János 6:44, 45).

 6. Hogyan rendíti meg Jehova előjelként a nemzeteket, és ugyanakkor kik találnak oltalmat imádatának a ’házában’?

⁶ Hogyan vonzza Jehova az embereket, és hogyan nyitja meg előttük a „hit kapuját” ezekben az utolsó napokban? (Cselekedetek 14:27, Katolikus fordítás; 2Timótheus 3:1). Ennek egyik fő módja, hogy Tanúival hirdetteti a megmentés üzenetét és a dolgok e gonosz rendszere feletti ítéletét (Ésaiás 43:12; 61:1, 2). Ez az egész világon folyó hirdetőmunka megrendíti a nemzeteket — ami előjele annak, hogy hamarosan végrehajtják rajtuk az ítéletet, vagyis összezúzzák őket. Ugyanakkor viszont, akik „értékesek” Isten szemében, azokat vonzza, hogy jöjjenek ki ebből a rendszerből, és találjanak oltalmat igaz imádatának a ’házában’. Jehova ezáltal teljesíti az Aggeus által lejegyzett prófétai szavait: „Megrendítek minden nemzetet, és minden nemzet kívánatos dolgai bejönnek, és megtöltöm e házat dicsőséggel” (Aggeus 2:6, 7, NW, lábjegyzet; Jelenések 7:9, 15).

 7. Hogyan nyitja meg Jehova az emberek szívét, és hogyan vonzza őket magához és a Fiához?

⁷ Jehova megnyitja ezeknek az istenfélő személyeknek a szívét, akik „drágaságai mind a nemzeteknek”, hátha ’figyelmeznek azokra’, amiket a Tanúk mondanak (Aggeus 2:7, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása; Cselekedetek 16:14). Miként az első században is tette, Jehova időnként angyalainak a segítségével irányítja Tanúit az őszinte emberekhez, akik hozzá kiáltanak segítségért (Cselekedetek 8:26–31). Miközben az emberek Isten csodálatos gondoskodásairól tanulnak, amelyeket a Fián, Jézus Krisztuson keresztül ad meg, vonzza őket Jehova szeretete (1János 4:9, 10). Igen, Isten az Ő „szerető-kedvességével”, vagyis „lojális szeretetével” vonzza magához és a Fiához az embereket (Jeremiás 31:3, NW, lábjegyzet).

Kiket vonz Jehova?

 8. Milyen embereket vonz Jehova?

⁸ Jehova azokat vonzza magához és a Fiához, akik keresik Őt (Cselekedetek 17:27). Köztük vannak azok az emberek is, akik „sóhajtanak és nyögnek mindazokért az útálatosságokért, a melyeket [mások] cselekedtek” a kereszténységben, sőt valójában az egész világon (Ezékiel 9:4). „Tudatában vannak szellemi szükségletüknek” (Máté 5:3, NW). Igen, ők „e föld alázatosai”, akik örökké a paradicsomi földön fognak lakni (Sofóniás 2:3).

 9. Miből látja Jehova, hogy az emberek ’helyesen viszonyulnak-e az örökké tartó élethez’, és hogyan vonzza őket?

⁹ Jehova bele tud látni az emberek szívébe. Dávid király ezt mondta fiának, Salamonnak: „az Úr minden szívbe belát és minden emberi gondolatot jól ért. Hogyha őt keresénded, megtalálod” (1Krónika 28:9). Az egyén szívállapotából és szellemiségéből, vagyis a rá jellemző gondolkodásmódból látja Jehova, hogy ez az illető reagál-e arra az isteni gondoskodásra, hogy lehetőség van bűneinek a bocsánatára, és reménye lehet az örökké tartó életre Isten igazságos új rendszerében (2Péter 3:13). Jehova a Szava által, melyet a Tanúi prédikálnak és tanítanak, vonzza magához és a Fiához az embereket, ’mindazokat, akik helyesen viszonyulnak az örökké tartó élethez, és hívővé lesznek’ (Cselekedetek 13:48, NW).

10. Mi mutatja, hogy nem eleve elrendelés az, hogy Jehova némelyeket vonz, másokat pedig nem?

¹⁰ Vajon az eleve elrendelés, hogy Jehova némelyeket vonz, másokat pedig nem? Egyáltalán nem! Hogy Isten vonz-e valakit vagy sem, az az illetőnek a saját vágyain múlik. Jehova tiszteletben tartja mindenki szabad akaratát. Ma ugyanolyan választási lehetőséget ad a föld lakóinak, mint az izraelitáknak adott több mint 3000 évvel ezelőtt, amikor Mózes ezt mondta: „elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt . . . Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága” (5Mózes 30:15–20).

11. Hogyan választhatták az izraeliták az életet?

¹¹ Figyeld meg, hogy az izraeliták azáltal választhatták az életet, ’ha szerették az Urat, hallgattak a szavára és ragaszkodtak hozzá’. Amikor ezek a szavak elhangzottak, Izráel népe még nem kapott területet az Ígéret földjén. Moáb mezőségén vesztegeltek, készülve arra, hogy átkeljenek a Jordánon, és bejussanak Kanaán földjére. Bár természetes volt, hogy gondolataik a „jó és tágas föld, a téjjel és mézzel folyó föld” körül jártak, amelyet hamarosan megkapnak, de álmaik valóra válása azon múlott, hogy szeretik-e Jehovát, hallgatnak-e szavára, és ragaszkodnak-e hozzá (2Mózes 3:8). Mózes ezt érthetően a tudomásukra hozta, kijelentve: „Ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, s szereted az Urat, a te Istenedet, az ő útjain jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, [akkor] életben maradsz és megsokasodsz, s az Úr, a te Istened megáld azon a földön, ahova indulsz, hogy birtokodba vedd” (5Mózes 30:16, K. f.; kiemelés tőlünk).

12. Mit tanulhatunk az izraeliták példájából a prédikáló- és tanítói munkánkra vonatkozóan?

¹² Vajon tanulhatunk valamit az előbb említett esetből ebben a végidőben a prédikáló- és tanítói munkánkra vonatkozóan? A paradicsomi földről gondolkozunk, és arról beszélünk a szolgálatunkban. De sem mi, sem azok a tanítványok, akiket mi képzünk, nem fogják meglátni az ígéret beteljesedését, ha önző okok miatt szolgáljuk Istent. Miként az izraelitáknak, nekünk is, és akiket tanítunk, azoknak is meg kell tanulniuk ’szeretni az Urat, hallgatni szavára és ragaszkodni hozzá’. Ha erre gondolunk szolgálatunk végzése közben, akkor valóban együttműködünk Istennel, és hozzá vonzzuk az embereket.

Isten munkatársai

13., 14. a) Hogyan válunk Isten munkatársaivá az 1Korinthus 3:5–9 szerint? b) Kit illet meg a tisztelet a növekedésért, és miért?

¹³ Pál az Istennel való együttműködést a földműveléshez hasonlította. Ezt írta: „Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig a mint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten. A plántáló pedig és az öntöző egyek; de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje . . . vagytok” (1Korinthus 3:5–9).

¹⁴ Isten munkatársaiként szorgalmasan az emberek szívébe kell ültetünk „a királyság Igéjét”, majd pedig jól átgondolt újralátogatással és bibliatanulmányozással kell öntöznünk, ha bármi érdeklődés mutatkozik. Ha a föld, azaz a szív jó, Jehova is meg fogja tenni a maga részét, vagyis megadja, hogy a Biblia igazságának a magva gyümölcsöző növénnyé nevekedjen (Máté 13:19, 23, Csia fordítás). Magához és a Fiához fogja vonzani ezt az illetőt. Összegezve tehát, ha növekszik a Királyság-hirdetők száma, az annak köszönhető, hogy Jehova formálja az emberek szívét, megadva az igazság magvának a növekedését, és ezáltal magához és a Fiához vonzza őket.

Építsünk maradandót

15. Milyen szemléltetésben mutatta meg Pál, hogy miként segíthetünk másoknak a hit kifejlesztésében?

¹⁵ Bár örülünk a növekedésnek, de szívünk mélyén azt szeretnénk látni, ha az emberek mindig szeretnék Jehovát, hallgatnának a szavára, és ragaszkodnának hozzá. Szomorúak vagyunk, amikor azt látjuk, hogy néhányan rideggé és hűtlenné válnak. Tehetnénk valamit, hogy ezt elkerüljük? Pál egy másik szemléltetésében megmutatja, hogyan segíthetünk másoknak a hit kifejlesztésében. Ezt írja: „más fundamentomot [alapot, Újfordítású revideált Biblia] senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg” (1Korinthus 3:11–13).

16. a) Miben más Pál két szemléltetésének a célja? b) Hogyan bizonyosodhat be, hogy nem megfelelő és nem tűzálló, amit építettünk?

¹⁶ Pálnak a szántóföldről mondott szemléltetésében a lelkiismeretes ültetésen, a rendszeres öntözésen és Isten áldásán múlik a növekedés. Az apostol másik szemléltetése a keresztény szolgáknak azt a felelősségét hangsúlyozza ki, hogy rajtuk is múlik, mivé válik, amit építenek. Vajon biztos alapokra építettek, jó minőségű anyagokból? Pál a következőkre figyelmeztet: „Kiki azonban meglássa mimódon épít” (1Korinthus 3:10). Ha már felkeltettük az illető érdeklődését, beszélve neki a Paradicsomban való örökké tartó élet reménységéről, vajon csak arra összpontosítunk a tanításunkban, hogy az érdeklődő szerezze meg az alapvető szentírási ismeretet, s utána főleg azt hangsúlyozzuk ki, amit az illetőnek meg kell tennie, hogy elnyerje az örökké tartó életet? Vajon tanításunk csupán ebből áll: „Ha szeretnél örökké élni a Paradicsomban, tanulmányoznod kell, el kell járnod az összejövetelekre, és részt kell venned a prédikálómunkában.” Ha igen, akkor nem építjük szilárd alapra az illető hitét, és amit építünk lehet, hogy nem fogja kibírni a tűzpróbát, illetve nem fogja kiállni az idő próbáját. Ha csak azzal a reménnyel próbáljuk az embereket Jehovához vonzani, hogy a Paradicsomban fognak élni néhány évnyi neki végzett szolgálat fejében, az olyan, mintha „fából, szénából, pozdorjából” építkeznénk.

Építsünk ki Isten és Krisztus iránti szeretetet

17., 18. a) Mire van feltétlen szükség ahhoz, hogy valakinek kitartó hite legyen? b) Hogyan segíthetünk valakinek, hogy a szívében lakozzon Krisztus?

¹⁷ A kitartó hithez arra van szükség, hogy Jézus Krisztuson keresztül a Jehova Istennel való személyes kapcsolatra alapozzunk. Tökéletlen emberekként csakis a Fián keresztül kerülhetünk Istennel ilyen békés kapcsolatba (Róma 5:10). Emlékezz csak vissza, mit mondott Jézus: „senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” „Más fundamentomot senki nem vethet [miközben segít másoknak kiépíteni a hitet] azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.” Mit foglal ez magában? (János 14:6; 1Korinthus 3:11).

¹⁸ Ha Krisztus az alap, amelyre építünk, akkor úgy tanítunk, hogy a bibliatanulmányozó mélységes szeretetet fejleszt ki a szívében Jézus iránt, teljes mértékben megismerve, hogy milyen szerepet tölt be Megváltóként, a gyülekezet Fejeként, szerető Főpapként és uralkodó Királyként (Dániel 7:13, 14; Máté 20:28; Kolossé 1:18–20; Zsidók 4:14–16). Ez azt jelenti, hogy olyan valóságossá tesszük Jézust számukra, hogy szinte ott lakozik a szívükben. Az értük mondott imáink legyenek olyanok, mint ahogyan Pál könyörgött az efézusi keresztényekért. Ezt írta: „meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt . . . , hogy adja meg néktek . . . hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; a szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén” (Efézus 3:14–18).

19. Mi lesz az eredménye, ha Krisztus iránti szeretetet építünk ki a bibliatanulmányozóink szívében, de ezenkívül mit tanítsunk még meg nekik?

¹⁹ Ha úgy építünk, hogy Krisztus iránti szeretet alakul ki tanulmányozóink szívében, az logikusan azt fogja eredményezni, hogy Jehova Istent is megszeretik. Jézus szeretete, érzései és könyörülete hűségesen tükrözi vissza Jehova tulajdonságait (Máté 11:28–30; Márk 6:30–34; János 15:13, 14; Kolossé 1:15; Zsidók 1:3). Ha tehát az emberek megismerik és megszeretik Jézust, akkor Jehovát is megismerik és megszeretika (1János 4:14, 16, 19). Meg kell tanítanunk a bibliatanulmányozókat arra, hogy Jehova van mindamögött, amit Krisztus az emberiségért tett, és hogy ezért hálával, dicsérettel és imádattal tartozunk Neki, a „szabadításunk Istenének” (Zsoltárok 68:20, 21; Ésaiás 12:2–5; János 3:16; 5:19).

20. a) Hogyan segíthetünk az embereknek Istenhez és a Fiához közeledni? b) Miről fogunk beszélni a következő cikkben?

²⁰ Isten munkatársaiként segítsünk az embereknek közeledni hozzá és a Fiához azáltal, hogy segítünk nekik szeretetet és hitet kifejleszteni a szívükben. Jehova így valóságos lesz számukra (János 7:28). Krisztus által bensőséges kapcsolatot tudnak majd kiépíteni Istennel, szeretni fogják őt, és ragaszkodni fognak hozzá. Nem tűznek ki időpontot, hogy meddig végzik szeretetből fakadó szolgálatukat, hanem hitet gyakorolnak abban, hogy Jehova csodálatos ígéretei valóra fognak válni az általa megítélt kellő időben (Jeremiás siralmai 3:24–26; Zsidók 11:6). Miközben segítünk másoknak kifejleszteni a hitet, a reményt és a szeretetet, a saját hitünket is építenünk kell, hogy olyan legyen, mint egy erős hajó, amely kiállja a nagy viharokat. Erről fogunk beszélni a következő cikkben.

[Lábjegyzet]

Ismétlésül

◻ Hogyan keltjük fel gyakran az emberek érdeklődését a Királyság-üzenet iránt, de milyen veszély rejlik ebben?

◻ Milyen embereket vonz Jehova magához és a Fiához?

◻ Min múlott, hogy az izraeliták bemehettek-e az Ígéret földjére, és mit tanulhatunk mi ebből?

◻ Milyen szerepünk van abban, hogy segítsünk az embereknek Jehovához és a Fiához közeledni?

[Kép a 10. oldalon]

Bár a Paradicsomban való örökké tartó élet reménységét visszük el az embereknek, a fő célunk az, hogy Jehovához vonzzuk őket

[Képek a 13. oldalon]

Nagyon hatékony lehet az újralátogatás, ha felkészülünk