Olyanok vagyunk, akiknek van hitük

Vigasztaló üzenetet mondanak el Olaszországban

JEHOVA „minden vígasztalásnak Istene”. Szolgái megtanulják utánozni őt, így képesek arra, hogy ’megvigasztaljanak bármely nyomorúságba esteket’ (2Korinthus 1:3, 4; Efézus 5:1). Ez az egyik fő célja annak a prédikálómunkának, melyet Jehova Tanúi végeznek.

Segítségnyújtás egy nehéz helyzetben lévő hölgynek

Különösen az utóbbi években a szegénység, a háború és a jobb élet utáni vágy sokakat arra indított, hogy gazdagabb országba költözzenek. De nem könnyű alkalmazkodni az új körülményekhez. Manjola albán társaival lakott együtt Borgomaneróban. Mivel illegálisan tartózkodott Olaszországban, vonakodott beszélni Wandával, Jehova Tanúinak egyikével. De Wandának végül sikerült megbeszélnie egy időpontot Manjolával, aki rövid időn belül nagy érdeklődést mutatott Isten Szavának tanulmányozása iránt, bár a nyelvi akadályok nehezítették a helyzetét. Néhány alkalom után azonban Wanda senkit nem talált otthon. Mi történhetett? Wanda megtudta, hogy minden bérlő elmenekült a házból, mivel egyiküket — Manjola barátját — gyilkosság miatt körözték.

Négy hónappal később Wanda újra összefutott Manjolával. „Sápadt volt és sovány, igazán látszott rajta, hogy nagyon nehéz helyzetben van” — emlékszik vissza Wanda. Manjola elmondta, hogy korábbi barátja börtönben van, és azokban a barátokban, akiktől segítséget kért, keservesen csalódott. Elkeseredésében Istenhez imádkozott segítségért. Aztán eszébe jutott Wanda, aki korábban a Bibliáról beszélt neki. Milyen boldog volt Manjola, hogy újra találkoztak!

Folytatták a bibliatanulmányozást, és Manjola hamarosan elkezdett járni a keresztény összejövetelekre. Sikerült engedélyt szereznie, hogy Olaszországban maradhasson. Egy év múltán Manjola megkeresztelt Tanú lett. Isten ígéretei vigasztalást jelentettek számára. Később visszatért Albániába, hogy megossza honfitársaival a Biblia vigasztaló üzenetét.

Tanúskodás egy menekülttáborban

Sok olaszországi gyülekezet lépéseket tett, hogy tanúskodjon a bevándorlóknak — mint amilyen Manjola is. Például Firenzében az egyik gyülekezetben megszervezték, hogy rendszeresen látogassanak meg egy menekülttábort. A tábor lakói — akik közül sokan Kelet-Európából, Macedóniából és Koszovóból jöttek — különféle nehézségeken mentek keresztül. Néhányan kábítószeresek és alkoholisták voltak. Sokan kisebb lopásokból éltek.

Nem könnyű a prédikálás ebben a közösségben. De egy teljes idejű evangéliumhirdető, Paola végül is kapcsolatba tudott lépni egy macedón hölggyel, Jaklinával. Néhány beszélgetés után Jaklina buzdította a barátnőjét, Susannát, hogy tanulmányozza a Bibliát. Susanna pedig még más rokonokkal is beszélt. Hamarosan a családból már öten folytattak rendszeres bibliatanulmányozást, részt vettek a keresztény összejöveteleken, és a tanultakat átültették a gyakorlatba. Gondjaik ellenére vigaszra lelnek Jehova és az ő Szava segítségével.

Egy apáca vigaszra lel Jehovánál

Formia városában Assunta, egy teljes idejű evangéliumhirdető beszélt egy hölggyel, aki nehezen tudott járni. A hölgy apáca volt, és egy vallási rendhez tartozott, amely segítséget nyújt a betegeknek és gyengéknek, kórházakban és magánotthonokban egyaránt.

Assunta ezt mondta az apácának: „Ön is szenved, igaz? Sajnos mindannyian különféle gondokkal küszködünk.” Erre az apáca könnyekre fakadt, és elmondta, hogy nagyon komoly egészségi problémái vannak. Assunta bátorította őt, és elmondta, hogy a Biblia Istene meg tudja őt vigasztalni. Az apáca elfogadta a Biblián alapuló folyóiratokat, melyeket Assunta felkínált neki.

A következő beszélgetésük során Palmira, az apáca elismerte, hogy nagyon sokat szenvedett. Hosszú ideig egy apácák által vezetett intézményben élt. Egészségi okok miatt ideiglenesen el kellett mennie, de később nem engedték neki, hogy visszamenjen. Palmira azonban úgy érezte, kötik őt azok a fogadalmak, melyeket mint apáca tett Istennek. Gyógyítókhoz fordult „segítségért”, de megrázta az, amit tapasztalt. Palmira beleegyezett a bibliatanulmányozásba, és egy éven keresztül részt vett a keresztény összejöveteleken. Majd másik területre költözött, és a Tanú elveszítette vele a kapcsolatot. Két év telt el, mire Assunta megtalálta. Palmira nagy ellenállást tapasztalt a családja és a papság részéről. Ennek ellenére újrakezdte a bibliatanulmányozást, szellemileg jól haladt előre, és Jehova megkeresztelt Tanúja lett.

Igen, sokakra van buzdító hatással a „vígasztalásnak Istenétől” jövő üzenet (Róma 15:4, 5). Ezért Olaszországban Jehova Tanúinak eltökélt szándékuk, hogy továbbra is utánozzák Istent, felkínálva másoknak az ő nagyszerű, vigasztaló üzenetét.